Ennél önazonosabb könyv még nem került a kezembe soha – és kétélű dicséret ám ez, mindjárt megmagyarázom! Olvastán képzeletben egyre csak kapkodtam azt a közmondásbeli sapkát, hogy melyik is legyen épp rajtam. A szakácskönyszerzőé? A könyvkiadóé? Vagy az angolszász kultúra iránt rajongva érdeklődő amatőré, aki viszont enyhe borzongással szemléli a szigetország társadalmát a mai napig átható osztályrendszert?
Azt biztosan állítom, bármelyik sapka alól is szólva, hogy aki szereti a nagy sikerű Downton Abbey-sorozatot, az olyasmit kap, aminek szívből örülhet. Egy nagyon formás, jól szerkesztett könyvet, számtalan érdekességgel a teázás kultúrtörténetéről, tippeket a teaszertartáshoz, még remekbe szabott portréfotókat is kedvenc szereplőinkről.
És persze, ezt külön örömmel jelentem, nagyon korrekt, nagyon precízen megírt recepteket.
Csak egy példa. A mini sertés pite hozzávalói között szerepel 450 gramm darált hús és 115 gramm szalonna. A „Tippek a recepthez” kis keretes szövegében pedig azt olvashatjuk, hogy helyettesíthetők olasz szalámival is, “570 gramm” kell belőle. Szöget ütött a fejembe ez az 5 gramm különbség. Elírás, átváltási kerekítés lenne? Nem hiszem, talán csak a szerző számításba vette a kolbász szárazanyag-tartalmát is (fűszerek, hagyma), ezért korrigált felfelé.
Nem először, de itt már egyre kíváncsibban kerestem, ki is írta a recepteket.
A borítón nincs nyoma, csak annyi, hogy az előszó bizonyos Gareth Neame tollából származik. Ez megerősíttetik a szennycímoldalon is. Most már nagyon kíváncsi vagyok. És az előszó alatt kiderül: Gareth Neame a sorozat producere. Püff neki.
Nem baj, nem adom fel. Az eredeti, amerikai kiadás kolofonja – amit a magyar kiadó, hál’ isten, nem vett át teljes egészében – feltüntet mindent és mindenkit. Hogy ki a jogtulajdonosa az előszónak (Gareth Neame, itt nincs meglepetés), hogy kié a Donwton Abbey védjegy, hogy ki rajzolta a borítóillusztrációt. Megtudjuk, hogy az egyébként nagyon informatív, jópofán megírt bevezetőszöveg Regula Ysewijn munkája. Utolsó esélyként nekiveselkedem annak a névsornak, amely a „Köszönjük, hogy nagyvonalúan segítették e könyv létrejöttét” bevezető után található.
És itt, a közepe táján végre nyomot fogok.
Abigail Dodge. Teljes nevén: Abigail Johnson Dodge, barátainak csak Abby. Na most, ő nagyágyú az USA-ban, igazi A-kategóriás gasztroszereplő, szakácskönyvszerző és megkérdőjelezhetetlen cukrász-tekintély, a legendás Fine Cooking egyik alapítószerkesztője, tv- és rádióműsorok állandó szakértője.
Hosszas whodunit-nyomozásom eredménye – Agatha Christiért is rajongok! – tehát ez az elmélet. Az előző könyv sikerét látva, különösen az amerikai piacon, megszületett ennek a terve. A sorozat gasztronómiai szakértője, és az előző könyv címlapon kiemelt szerzője, Dr. Annie Gray vagy nem tudott, vagy nem akart ebbe mélyebben belefolyni, kellett tehát egy „sütiszakértő”.
Gyanúm szerint itt került a képbe Abby. Félreértés ne essék: teljesen bevett társszerzőket alkalmazni egy-egy ilyen projektben. Ők gyakorlatilag név nélkül maradnak, a jogaikat pedig díjazás fejében átadják a megbízónak. Nem is lovagoltam volna ilyen hosszan rajta, ha nem épp erről a könyvről lenne szó. Producer és színészek fent és elől, a tényleges melósok hátul, alul. Micsoda szépséges irónia!
Az ajánlószöveg szerint ez a szép kiállítású album segít felidézni a Downton Abbey hangulatát, elmerülni a teaszertartások pazar világában.
Értem én, persze, de tegye fel a kezét, aki ilyenkor az alagsorba képzeli magát. Az én javaslatom e könyv fogyasztására sokkal pragmatikusabb. Készítsék el bármelyik finomságot belőle. (Azt a demokratizálódás már rég megoldotta, hogy a “fent” és a “lent” sütijei elválaszthatatlanul összekeveredjenek.) Aztán tojjanak az etikettre – úgysincs ezüst szamovárunk, vagy két külön készlet füles, kínai porcelán teáscsészénk –, kuckózzanak be egy nagy bögre teával és egy telefonnal vagy tablettel egy kényelmes zugba. Böngésszék kedvtelve a könyvet sütimajszolás-teázás közben, és ha valami felkelti a kíváncsiságukat, nézzenek utána!
Én így tudtam meg, hogy Charles herceg már 1990-ben az organikus gazdálkodás híve volt, a hercegsége még kekszeket is gyárt a mai napig, nagy klasszikusuk a plebejus füllel kicsit nevetségnek ható oaten biscuit (kb. „zhabosh keksz”). Vagy hogy a tv-sorozat hitelességi szakértőjének ez a teljes neve: Alastair Andrew Bernard Reibey Bruce of Crionaich, OBE. Mit mondhatnék? QED.