Nincs mese: sütni jó! – Stahl Judit ajánlója egy gyerekszakácskönyvhöz

Életem egyik legszebb – és egyben legnehezebb – feladata volt, amikor a Stahl konyhája főzőműsorban kitaláltuk, hogy gyerekekkel fogok sütni-főzni. Az ötlet egyszerű volt, a megvalósítás már korántsem! Képzeljenek el három huncut kisgyereket, akikkel úgy kellett forgatni, hogy a felvétel legyen tanulságos, de jókedvű is, sikerüljön a recept, és közben ne essenek le a dobogóról, amit azért kaptak, hogy kilátsszanak a konyhapult mögül.

Csinálhattuk volna sokkal egyszerűbben, persze. De nem akartuk annyival elintézni, hogy szponzormargarint kenünk fehér kenyérre, és Piros Arannyal rajzolunk mosolygós arcot parizerre. Helyette kis kuktáim bizony kelbimbót pucoltak, zöldfűszereket szagolgattak, tésztát gyúrtak, zöldségeket tisztítottak, tojást törtek. Nem az ételeket vicceltük el, hanem a főzést.

Ez a „jó szóval oktasd, játszani is engedd” hozzáállás az egyik oka, ami miatt nagyon megszerettem Szabadfi Szabolcs Labi, az erdő pékje című gyerekszakácskönyvét.

Szabi, a pék, ahogy mindenki ismeri, már a könyv leges-legelején, az előzéken nyilvánvalóvá teszi – igaz, bájos illusztrációkkal –, hogy itt bizony komolyan van véve a pékmesterség! Kovászt, bemetszőt, szakajtót látunk a rajzokon, de nem kell megijedni. Alig néhány lappal később már meg is ismerjük Labit, Szabi labrador-alteregóját, aki kalauzunk lesz ebben a liszt- és kovászillatú kalandban. A kötet izgalmas erdei eseményekre fűzi fel (a társalkotók, Trogmayer Éva és Baracsi Gabi segítségével) mondanivalójának leglényegét: a remekbeszabott, változatos recepteket a kakós csigától a fonott kalácsig. A mese aranyos, jól szolgálja a célt, és közben még olyan fontos témákkal is foglalkozik, mint az együttérzés, egymás segítése és a gondoskodás fontossága.

És azok a receptek! Ha azt mondom, szinte a számban éreztem az ízeket, egyáltalán nem túlzok. Számomra csak most derült ki ugyanis, hogy Szabadfi Szabolcs állt induláskor annak a pékségnek, az Il Panificónak a hátterében, amely első kóstolásra rabul ejtett, és ahová ma is be- betérek, ha tehetem. Szabolcs tudtommal már nincs ott, de talán épp a hiánya a bizonyítéka szakmai nagyságának. A finomságok nagy része ma is az ő receptjei alapján készül.

És ezekből nem egy, nem kettő, hanem 18 rejlik ebben a szerény külsejű kötetben! Érezhetően-láthatóan pontosak, sokszorosan kipróbáltak, finomak, és – ami talán a legnehezebben elérhető minőség – kifejezetten igényes, finom ízlésre vallanak. Hadd hozzak egyetlen példát, a békaszendvicsét. Szabi spenótpürvel színezi-ízesíti a tésztát, szájacskát pedig egy kis bemetszéssel képez, kihasználva azt, hogy a zsemlék egy kicsit még a sütőben is dagadnak. Fog tetszeni a gyerekeknek? Egész biztosan. Ügyes szakmai fogás is egyúttal? Naná!

Ez az a könyv, amelynek két könyvespolcon is helye van: a gyerekén és a szakácskönyvek között. Ha itt, ha ott ütik fel, nagyszerű kalandok várnak felnőttet, gyereket egyaránt.

A cikkhez használt kép forrása: Instagram, mesemaslapossag