Életének 71. évében elhunyt Morcsányi Géza műfordító, dramaturg, szerkesztő, aki húsz éven át volt a Magvető igazgatója. Kiadóként ő kísérhette az első magyar irodalmi Nobel-díjast, Kertész Imrét a stockholmi díjátadóra. A szélesebb nyilvánosság színészként, Enyedi Ildikó Testről és lélekről című 2017-es filmjéből ismerte meg.
Színházi munkák, műfordítások, szerkesztés, kiadóvezetés, filmfőszerep – a magyar kultúrában betöltött szerepe egy reneszánsz ember sokoldalúságát idézi. Szerteágazó, művészeti áganként is jelentős életműve a magyar kulturális élet meghatározó alakjává tette: nélküle az ezredforduló környéki két évtized magyar irodalma teljesen másként alakult volna.
A hetvenes évek végétől dolgozott dramaturgként. 1985-ben, Bálint András igazgatóvá válásakor lett a Radnóti Miklós Színház dramaturgja, évtizedeken át határozta meg a színház irodalmi profilját darabválasztásaival, Csehov és más klasszikus orosz szerzők fordításaival.
Az elmúlt több mint negyven évben száznál is több előadás létrejöttét segítette dramaturgként és műfordítóként; főként Szikora János, Gothár Péter és Valló Péter állandó alkotótársaként.
Színházi dramaturgként mások mellett olyan szerzők művein dolgozott, mint Shakespeare, Csehov, Bernhard, Ibsen, Moliére, Camus, Ingmar Bergman, Mikszáth, Örkény, Móricz, a mai magyarok közül pedig Esterházy Péter, Spiró György, Térey János, Bartis Attila, Bognár Péter.
Spiró György írja róla: „Géza dramaturgként voltaképpen ugyanazt művelte, amit kiadóként: segítette az alkotók szándékainak megvalósulását. Nem csak nálunk ritka, hogy egy művészeti menedzser ne legyen féltékeny az általa futtatott szerzőkre, és ne kezdjen vetélkedni velük; Géza az alkotói hajlamait is merőben szolgálatként, klasszikus és mai orosz drámákat és prózát fordítva élte ki, magukat az élő szerzőket személyesen is segítve. Egyszerre határozott döntéseket hozni, hatalmi helyzetből véleményezni, ugyanakkor az értéket alázattal szolgálni kivételes taktikai és stratégiai érzéket követel, és csak hosszú gyakorlattal sajátítható el.”
Az orosz irodalom nagy tisztelője volt.
Műfordítóként többek közt Bulgakov, Csehov, Gorkij, Gogol és Ljudmila Ulickaja műveit ültette magyarra. Legutóbb A szerelemről és más történetek címmel 2022-ben jelent meg a válogatásában és fordításában egy Csehov-kötet. A múlt év novemberében készült egy interjú Morcsányival, melyből kiderült, hogy Dávid Anna, a Magvető Kiadó igazgatója buzdította arra, Csehov novelláiból állítson össze egy kötetet. Mikor elkezdett azon gondolkodni, hogy melyek lehetnének azok az elbeszélések, amelyek ebbe a kötetbe bekerülnek, akkor egyúttal azt is végig kellett gondolnia, hogy voltaképpen mit is szeretne ő ezzel. Hiszen a már létező fordításokat nagyszerű műfordítók készítették.
„Valló Péterrel és Bálint Andrással, a Radnóti Színház főrendezőjével és akkori igazgatójával közelebb akartuk hozni ezeket a drámákat a magyar közönséghez, hogy ne csak ez a rémes »Ványadt bácsi« jusson az eszükbe, ha Csehov szóba kerül. (…) Arra jutottam, hogy egyetlen funkciója lehet csak az én munkámnak, az, hogy hátha sikerül újra felkelteni az érdeklődést Csehov iránt, hátha sikerül fedésbe hozni a mi napi valóságunkkal.”
Fordítóként a fent említett orosz klasszikusok mellett Martin McDonagh, Marcel Proust vagy Michael Frayn munkáit is fordította, de ő ültette át magyarra Paul Pörtner rendkívül népszerű bűnügyi komédiáját, a Hajmeresztőt is.
Morcsányi Géza 1995-ben került a válságban lévő Magvető élére, ami húsz évig tartó irányítása alatt az ország vezető szépirodalmi kiadójává vált, a kortárs magyar irodalom egyik legfontosabb műhelyévé,
ezzel párhuzamosan pedig Morcsányi a magyar kulturális élet meghatározó, azt formáló alakjává. 2002-ben az irodalmi Nobel-díjat elnyerő Kertész Imrét kísérhette kiadójaként a stockholmi ceremóniára.
Dávid Anna, a Magvető jelenlegi igazgatója tavaly, Morcsányi 70. születésnapja alkalmából összegyűjtötte, milyen könyvek jelentek meg az ő igazgatósága alatt. A listán több mint 800 kötet szerepel: több mint 180 magyar szerző több mint 550 kötete, több mint 50 magyar irodalmi antológia és 130 külföldi szerző, több mint 100 fordító. Morcsányi Géza tárgyalópartnerként a különféle habitusú és személyiségű írókkal-költőkkel egyaránt remekül szót tudott érteni.
Hosszú listát lehetne összeállítani azokból a szerzőkből, akiket ő vonzott a kiadóhoz, a Magvető alkotói között olyan nagy nevek találhatók, mint Esterházy Péter, Bodor Ádám, Kertész Imre, Márquez, Szerb Antal, Grecsó Krisztián, Rakovszky Zsuzsa, Tóth Krisztina, Ljudmila Ulickaja, Kemény István, Krasznahorkai László, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos, Spiró György vagy éppen Závada Pál.
Egy 2017-ben készült interjúban színházi és kiadói munkásságól beszélt, amikor elárulta, hogy ő tulajdonképpen reggeltől estig olvas, és azokat a szövegeket szereti, amelyekről azt gondolja, hogy „nem magyar embernek valók”.
„Amikor először találkoztam Thomas Bernhard-szöveggel, akkor azt gondoltam, hogy fantasztikus, ez csúcs, de nem magyar embernek való. Nagyon kevés sikert is arattak itthon például a Bernhard-színdarabok. Túl sok volt a hazai közönségnek. Ez persze a poén szintje, hogy kinek való, kinek nem. A színházban és a könyvkiadóban is azt kellett eldöntenem, elsősorban a magam számára, hogy jó-e ez vagy sem, hogy ezzel sikert lehet-e elérni vagy sem. Ezek a döntő mozzanatok, amikor szakmailag olvasok. (…) Ha megnézi a Magvető szerzőgárdáját, akkor látszik, hogy mennyiféle változata lehet például a történetmesélésnek vagy a szövegirodalomnak is. Ez elsősorban az én ízlésemet tükrözte, mert egy kiadó vezetőjének az ízlése a meghatározó, nincs objektivitás ebben, viszont szerencsés vagy nem szerencsés kéz van. Abból a szerzőlistából elég jól látszott, hogy mit tartok én jónak.”
Grecsó Krisztán írta róla: ha egy számára fontos szerző leadott egy kéziratot, arra két napon belül érdemben, alaposan reagált, akkor is, ha ötszáz oldal fölött volt a szöveg. „Egyszerűen érthetetlen, hogy van erre ereje, ideje, ennyire sokaknak ilyen fontos lenni.”
Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész megemlékezésében úgy fogalmaz, Morcsányi Géza szerteágazó, művészeti áganként is jelentős életművében talán a könyvkiadói munkássága volt legfontosabb. „Az ezredforduló környéki két évtized magyar irodalma teljesen másként alakult volna nélküle. Ha lesznek hazai irodalomtörténészek ötven év múlva is, akkor Magvető-korszakról vagy Morcsányi-időszakról fognak értekezéseket írni. Talán ha húsz hozzá hasonló hatású, kánonteremtő vagy kánonőrző személy volt összesen a magyar irodalomban: Kazinczy Ferenc, Toldy Ferenc, Bajza József, Gyulai Pál, Kiss József, Osvát Ernő, Sárközi György vagy Réz Pál mellett vitathatatlanul ő volt az egyikük.”
A Magvető Kiadó mellett éveken át vezette az Athenaeum Kiadót is, 2015 márciusától a Líra Kiadói Csoport igazgatójaként tevékenykedett.
Az irodalmi és színházi berkekben ismert és elismert dramaturgot és sikeres kiadói szakembert a szélesebb nyilvánosság filmszínészként ismerte meg 2017-ben. Ekkor történt, hogy Enyedi Ildikó rendező felkérte, játssza el Testről és lélekről című filmjének férfi főszerepét, Endrét, egy vágóhíd gazdasági igazgatóját. Nem volt színész, de a rendező ragaszkodott ahhoz, hogy Morcsányi Géza játssza a főszerepet, személyisége olyannyira egyezett az általa megálmodott férfi karakterrel. Morcsányi játékával végeredményben önmagát alakította – olyan hitelesen, hogy azzal kivívta a kritikusok elismerését is. A film Arany Medve-díjat nyert, és szerepelt a 2017-es Oscar-díj legjobb idegen nyelvű filmjének jelöltjei között.
Morcsányi Géza a bemutatót követően így nyilatkozott: „Mikor eldőlt, hogy Enyedi Ildikó nekem akarja adni a szerepet, részt vettem a többi szereplő kiválasztásában is, hogy lássuk, hogyan illeszkedünk egymáshoz. Szokatlan, de nagyon jó élmény volt. Sok emberrel, akiket azelőtt ismertem, most teljesen más körülmények között találkoztam. Leültünk és összemondtuk azt a másfél oldalas jelenetet, amit a rendező kiválasztott. Nekik játszaniuk kellett, én pedig csak csináltam, amit azt gondoltam, hogy csinálnom kell, hiszen én nem vagyok színész. (…) Az volt a megállapodás a rendező és köztem, hogy ő bármit kér, én igyekszem a legteljesebb mértékig és a legodaadóbban megtenni – ameddig a limitált lehetőségeim megengedik. Nem akartam idegen tollakkal ékeskedni, ellesni a színészkedést, hogy majd esetleg a későbbi szerepeimhez felhasználhassam a tapasztalatokat. Nem volt előzménye ennek a szerepnek, és több mint valószínű, hogy folytatása sem lesz.”
Enyedi Ildikó elmondása szerint a világ legkönnyebb dolga volt Morcsányival dolgozni: „Ő egy kifejezetten erősen gesztikuláló, kifejező testbeszéddel rendelkező, bőbeszédű ember. Megértette belőle, hogy saját magából ezt a (meglévő) csöndet, zártságot, visszafogott intenzitást kell megmutatnia. Nagyon okosan védte ezt a burkot az egész film alatt, ami akkor, ott megszületett. Nem okoskodta, elemezte szét, elemi, érzéki módon tudott így saját maga lenni.”
Munkássága során számos díjjal tüntették ki: 1999-ben Jászai Mari-, 2004-ben Gemini-, 2005-ben Budapestért-díjat vehetett át, ugyanebben az évben A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki.
70. születésnapján, 2022-ben Kemény István köszöntötte a következő szavakkal: „Belép valahova, vagy fogad valahol egy nagyon magas, nagyon komoly férfi, akiről valahogy az első pillanattól fogva érezni, hogy nemsokára el fog mosolyodni. De úgy igazán: akkor is, ha már mosolyog. Jelen van vele a Tudás, a Kompetencia, a Korrektség, a Tárgyszerűség, az Odafigyelés, a Felelősség, a Szigorúság, a Méltóság, a Súly. És ha majd tényleg elmosolyodik (úgy igazán), akkor ezek mind együtt mosolyodnak el vele.”
Grecsó Krisztián Morcsányi Géza hetvenedik születésnapjára írt köszöntőjével búcsúzott, amely annak idején az Élet és Irodalomban jelent meg: „Kategorizálhatatlan, nagy entellektüel. Sármos és szorongós, tudatos és metszően okos. Depresszióra hajlamos. Vérlázítóan ösztönös ember, és a zsigerekig természetes, bájos, udvarias és figyelmes. Gyöngéd. Abban a közegben, ahol ő alkot, ezen utóbbiak kérészéletű, ritka tulajdonságok. (…) Le merjem-e írni róla, hogy ő az egyetlen önazonos, hiteles magyar értelmiségi? Le merem, mert nem oktat majd ki, szelíd hangon, szórakoztatóan mondja el a telefonban, ez miért nem igaz, sok, tömény és füstös. És hogy ő ezt nem szereti. Az afféle írós, színészes, rendezős túlzásokat. És ez az első gyönyörű Morcsányi-paradoxon. Hogy ő ezt általában és mindenestül ki nem állhatja, gyűlöli a magakellető fontoskodást, a törleszkedést, a sznobizmust. De az egyes emberben ismeri, érti, érzi, szereti a gyöngeséget, az esendőséget, a túlzást, a nagyravágyást.”
Morcsányi Gézát felesége, Balog Judit színművész és két lánya, Júlia és Elza gyászolja.
Kiemelt kép: Pillanatfelvétel a Testről és Lélekről című film előzeteséből
