2022-ben Tolnai Ottó író, költő, műfordító, a vajdasági magyar irodalom sokoldalú és egyik legkiemelkedőbb alakja kapta a Városmajor 48 Irodalmi Társaság Alapítvány Életműdíját. A kitüntetést december 18-án adták át, a díjátadónak az Európai Kulturális Alapítvány adott helyet.

A Városmajor 48 Irodalmi Társaság Alapítvány azzal a céllal jött létre, hogy szakmai fórumot teremtsen a kortárs magyar írók, költők, műfordítók és kritikusok számára, akik egyaránt magukénak vallják Európa és a nemzeti kultúrák alapértékeit, az emberi méltóság és a társadalmi előítéletektől mentes szolidaritás gondolatát, megbecsülik és segítik egymás alkotó irodalmi munkásságát. Az alapítvány író-olvasó találkozókat szervez, hogy az irodalom iránt érdeklődő közönség első kézből találkozhasson a kortárs szerzők műveivel, és fedezhessen fel fiatal, tehetséges művészeket. Évente egy alkalommal életműdíjat is adományoznak, amit az alapítvány kuratóriuma ítél oda minden év decemberében a kortárs magyar irodalom egy-egy alkotójának.

Idén a Városmajor 48 Irodalmi Társaság Alapítvány Életműdíját Tolnai Ottó író, költő, műfordító kapta, aki az egyik legismertebb, legtermékenyebb vajdasági író.

Vele és az ő generációjával kezdődött meg a vajdasági magyar irodalomban a vidékiesség felszámolása és egyfajta avantgárd irodalom létrehozása” – hangzott el 2017-ben, amikor megkapta a Vajdasági Írók Egyesülete, azaz a vajdasági írószövetség életműdíját.

A Városmajor 48 Alapítvány író-olvasó találkozóján az életműdíj kapcsán Károlyi Csaba irodalomkritikus, az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese beszélgetett Tolnai Ottó költővel:

Tolnai Ottó a vajdasági magyar irodalom sokoldalú és egyik legkiemelkedőbb alakja. 1940-ben született Magyarkanizsán, a Zágrábi Egyetemen tanult, magyar nyelv- és irodalom és filozófia szakon.

1956-tól publikál, mindössze tizenhat éves gimnazista volt, mikor lapot indított nemzedéktársaival. 1957-ben, tizenhét évesen így nyilatkozott magáról: „Prózát írok, de inkább a vers és próza közti műfajban érzem otthon magam. Feltétlenül a modern irodalomnak vagyok a híve (a szó nemesebb értelmében). Igaz, témáim eddig kissé elvonatkoztatottak, de a mesterségbeli tudás és a stílus alapjának elsajátítása után elsősorban mai és vajdasági témákat, problémákat akarok feldolgozni modern, szabad eszközökkel” – olvasható Thomka Beáta, a vajdasági költőről írt monográfiájában.

Első verseskötete, a Homorú versek 1963-ban, első regénye, a Rovarház 1969-ben jelent meg.

1969 és 1974 között az Új Symposion című folyóirat főszerkesztője, majd 1994-ig az Újvidéki Rádió szerkesztője, képzőművészeti kritikusa volt. 1992-től a veszprémi Ex Symposion főszerkesztője. 2001-ben a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé választotta. 2005-ben Költő disznózsírból című rádióinterjú-regényéért megkapta a Magyar Irodalmi Díjat. 2007-ben Kossuth-díjat kapott az avantgárd hagyomány magas szintű megújításáért és a vajdasági magyar irodalom szervezésében vállalt szerepéért. 2009-ben a Grenadírmars című kötetéért Artisjus irodalmi nagydíjjal tüntették ki. Műveit német, francia és szerb nyelvre fordították le.

Thomka Beáta fentebb idézett monográfiájában összegzi találóan Tolnai egyedi és megismételhetetlen stílusjegyeit, eredeti hangnemét, mely mindenki mástól megkülönbözteti: “A Rovarház című regény az első olyan kísérlet, mely egy nagyszerkezeten belül teszi próbára a kollázs eljárásokat, az asszociatív technikát, a központozás nélküli közlésformát, áradó beszédfolyamot, a beszédszerű narrációt, a motívumok ismétlésére, illetve a dzsesszimprovizációra támaszkodó laza szerkesztést… Nem véletlenül szerkeszt Tolnai maga is képzőművészeti kollázsokat: a nem nyelvi anyagot úgy kombinálja, mint a nyelvit, ahol a betűk, szavak, szövegrészek rendszerint szervetlen, laza halmazokat alkotnak.”

A Szeméremékszerek 2. – Az úr pantallója című prózafolyam megjelenésekor Beck Zoltán írt egy ajánlót a kötetről, melyben a 30Y énekese bevallja, a könyv első oldalainak olvasásakor nem volt könnyű számára befogadni a szöveget, majd ahogy haladt előre a történetben, egyre inkább magával ragadták az anekdoták és észrevétlenül sodródott bele a történetfolyamba: “És ezt kell hagynom nekem is, hogy így, ezzel a belesodródással kell élnem – és azt veszem egyszerre észre, hogy már újra a könyvet lapozom, most már nem lineárisan olvasok, hanem történetekbe kapok bele, mosolygok vagy könnyezem, bennem mozduló szövegek lesznek.”

Fotó: Gálos Viktor

2016-ban jelent meg Világpor című kötete, mely Tolnai Ottó életműsorozatának első kötete a Jelenkor Kiadónál. A kötet a jugoszláviai magyar irodalom korszakalkotó csúcsteljesítménye, első megjelenésekor, 1980-ban az akkor még szorosan záró vasfüggöny miatt Magyarországon nem kerülhetett könyvforgalomba, nem válhatott részévé a hazai irodalmi kánonnak. Az újjászülető Világpor felfedezőexpedícióra hívja az olvasót: hogyan lesz elpusztított és pusztuló világaink nyelvi sivatagából a költői alkímia révén ezer színben világló új lehetőség: virágpor.

2018-ban Tolnai Ottó Nem könnyű verseskötetét, melyben a költő másfél évtized költészetét foglalta keretbe, Libri irodalmi díjra jelölték.

Az életműsorozatának harmadik kötetébe 2011 és 2017 között írt verseit gyűjtötte egybe és komponálta „kései kísérleti költészete” nagyformájává, melyben párhuzamosan hangzanak fel a számvetés, az összegzés melankolikus dallamai és a szerző költészetére kezdettől fogva olyannyira jellemző újító radikalizmus dinamikus, nyers szólamai.

Tolnai Ottó az ötödik szerző, akit a Városmajor 48 Irodalmi Életműdíjjal tüntettek ki. A kuratórium első alkalommal, 2018-ban Spiró Györgynek ítélte oda a díjat, másodszor, 2019-ben Végel László Kossuth-díjas író kapta meg, 2020-ban Rakovszky Zsuzsa író, költő, műfordítót, 2021-ben pedig Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordítót díjazták.

Kiemelt kép: Gálos Viktor