Két kötet, tizenhat novella. Moskát Anita A hazugság tézisei és Veronica Roth A vég és más kezdetek című könyvében közös, hogy mindkettő hamisítatlan és elsőrangú fantasy, ráadásul, mivel rövidebb írásokról van szó, akár jó „belépő” is lehet a műfajjal még csak most ismerkedőknek. Veronica Roth világhírű író. Nem véletlenül. A vég és más kezdetek történetei is bizonyítják profizmusát, képzelőerejét, biztos írástudását. Moskát Anita történeteit olvasva pedig elmondható, hogy ő sem igen marad el külföldi kollégájától.
De kezdjük Roth-tal! Az 1988-ban született amerikai írónő egyetemistaként írta első regényét, a később trilógiává bővülő Beavatottat, amellyel egy csapásra megismerte a nevét a világ. A jövő Chicagójában játszódó disztópiában a társadalom öt csoportra tagolódik, amelyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. A mindenkori tizenhat éveseknek az év egy bizonyos napján el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. A főhős, Beatrice Prior képtelen dönteni – a többi maradjon titok, hátha valaki még nem olvasta a könyvet. (Vagy nem látta a belőle készült filmet, amely a legtöbb kritikus szerint kevésbé jó, mint a regény.)
A Vég és más kezdetek novellái a fejlett technológiájú, közelebbi vagy távolabbi jövőben játszódnak. Maguk a történetek és a szereplők ugyanakkor nagyon is emberiek, és a felmerülő kérdések, problémák jól vonatkoztathatók korunkra is.
A párkák című írás főhőse Atleigh Kent. A fejvadász lány általában „piócákra” vadászik – ártalmas és gonosz földönkívüliek. A legtöbb nem ilyen. 99,9 százalékuk. A többi viszont veszedelmes. Atleigh most különösen elszánt, hiszen anyja gyilkosát keresi.
Roth szemléletesen és szórakoztatóan rajzolja meg a világot, amelyben a Földön, mint afféle űrbéli migránsok, együtt élnek földönkívüliek és az emberek, és közben olyan izgalmas és fordulatos cselekményt varázsol elénk, hogy szinte egy szuszra olvassuk végig a novellákat. Kiváló kulisszát teremt A transzformátorhívők című darabban is, ahol a bolygóközi szövetség egyik javítóintézetében raboskodó fiú, a zoldi származású Otho története elevenedik meg. Vajon jogosan tartják fogva? A gyilkosság, amelyet elkövetett, tényleg megbocsátható?
Veronica Roth történetei általában nagyon komorak – nem úgy tűnik, hogy a világ, amely az emberiségre vár, túlságosan derűs lenne. Ennek ellenére írásaiban – ha a happy end többször el is marad – mindig felcsillan a remény.
Borongósak, baljóslatúak Moskát Anita novellái is. Az a világ – azok a világok –, amelyekben játszódnak, kevésbé otthonosak, meghittek és barátságosak, mint amit mi ismerünk.
Az első novella, A mesterhazugság olyan társadalomba kalauzol, ahol a kívülről érkező, és a még élők számára menedéket biztosító város felé közeledő „felbomlás” ellen csak hazugságokkal lehet védekezni. Egy-egy jól sikerült hazugság helyére tehet egy leesett téglát, kijavíthat egy-egy repedést a falon. Ez azonban nem hozhat hosszú távú sikert a mindent elemésztő pusztulással szemben. A mesterhazugság, az igazán jól kitervelt és kivitelezett hazugság az, amely akár városépítést is lehetővé tesz. Minden „építész” (vagyis hazugságokra kiképzett ember) álma és vágya, hogy ilyet vigyen véghez. A novella főhősének mintha sikerülne is, – ám ekkor az események váratlan fordulatot vesznek.
Borzongató az Istenanyák című írás is, amelyben fiatal lányok ajánlják fel magukat valamelyik istennek, gyerekszülés céljából, és a várható előnyökért cserébe. Akad, aki miután világra hozta egy isten gyermekét, mindig nyer a kaparós sorsjeggyel, egy másik apjának eltűnik a hasnyálmirigyrákja. Ha szerencséjük van, akár maga a napisten teszi magáévá őket, de az is előfordulhat, hogy valamilyen kis, jelentéktelen isten jut nekik – a páros számú pöttyök, a nyitott hűtőajtó, vagy épp a visszaszívott káromkodások istene. Az Istenanyáknak főszereplője, Dejana talán kiválasztott, talán valóban a napisten ejtette teherbe – vagy mégsem? És érdemes szinte mindent feláldoznunk, odaadnunk önmagunkat bármilyen nagy előnyért cserébe? Van helye a lázadásnak egy ilyen jól kialakított, a jogainkat jórészt semmibe vevő világban?
Moskát Anita a Horgonyhely, majd az Zsoldos Péter-díjat is elnyerő Irha és bőr című regényével már bizonyította, hogy a magyar fantasy színterének egyik legeredetibb alkotója. A hazugság tézisei című kötet írásai komoly kérdéseket járnak körül, és izgalmas válaszok átgondolására biztatják az olvasót.
