Akit magával ragadott Az essexi kígyó, A könyvkötő vagy a Familiárisok rejtelmes és borzongató világa, annak kihagyhatatlan olvasmány Rosie Andrews debütáló regénye. Ősi hiedelmek és vallási buzgalom, boszorkányüldözés és egy csipet mágikus realizmus – ez jellemzi A Leviatánt.
A két idősíkon, 1643-ban, az angol polgárháború kitörése idején és 1703-ban játszódó történet narrátora Thomas Treadwater. A parlamentáris erőknél szolgáló fiatal katonatiszt levelet kap húgától, Esthertől, aki hazahívja a norfolki családi farmra. A lány szerint a gonosz szállta meg a házukat, az új szolga, Chrissa Moore személyében, aki elcsábította özvegy édesapjukat. A csatateret maga mögött hagyva, Thomas élete legnagyobb kihívásával találja szemben magát: az összes jószágot holtan találja, apját szélütés érte, Chrissát pedig boszorkányságért letartóztatják. A fiatal nő, hogy késleltesse a tárgyalást, azt állítja, terhes Thomas apjának gyermekével.
Az ifjú a józanság és a megfontoltság példaképe, akit hidegen hagy a vallási vakbuzgalom, egyedül az igazságban hisz. Amikor azonban Chrissával együtt megvádolt két szolgát holtan találják a szomszédos cellában, kénytelen belátni, hogy baljós erők munkálkodnak. Thomas a mítoszok és babonák árnyékában megpróbálja feltárni az igazságot, egykori tanítójához, a jó és a rossz közötti határvonalat pontosan ismerő John Miltonhoz, Az elveszett paradicsom szerzőjéhez fordul segítségért.
„Manapság legyintünk az eltemetett történetekre, hiszen mesebeszéd mind, nagyotmondás és valótlanság. Azok mégis felbugyognak a repedések között, mert konok módon nem hajlandók aláhullani a sötétségbe” – írja Rosie Andrews. A történet bizonyos pillanatokban más perspektívába kerül, a szerző időről-időre előreugrik az időben: 1703-ban az idős Thomas még mindig a múlt árnyaival harcol, lassanként pedig rádöbben, hogy egy évekkel korábbi hajótörés, milyen lényegi szerepet játszik a tragikus eseményekben.
Rosie Andrews számára a polgárháború csupán keretet szolgáltat a misztikus elemekkel átszőtt történelmi regényhez, nem merül el a politikai szálak elemzésében, noha azt megmutatja, hogy a háború hogyan osztotta meg a városokat, a családokat és a barátokat. Érzékenyen szövi bele az elbeszélésbe a korszak nyelvi sajátosságait, bibliai idézeteket, a szentírásból és a katekizmusból vett sorokat. Borbély Judit Bernadett kiváló fordítása érzékletesen idézi meg ezt az eklektikus nyelvi világot.
Sötét és lebilincselő, sokrétegű könyv A Leviatán, ami kezdeti komótossága ellenére is beszippantja az olvasót, és nem is ereszti, hiszen a feszültség és a mögöttes fenyegetés az utolsó pillanatig áthatja a történetet.
Thomas mindvégig próbál úrrá lenni az életét megrontó titokzatos szörnyetegen. A könyv címét is adó Leviatán (héberül livjatán) a zsidó mitológia szerint egy képzeletbeli tengeri szörny, ősi tengeri kígyó, amely a gonoszt és a káoszt testesíti meg. „Felkavarja a mély vizet, mint fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény. Maga után világos ösvényt hagy” – idézi a Bibliát John Milton. Ez a kígyószerű istenség lapról lapra emészti fel Treadwater-t. Az ádáz szörny helyett mégis önmagát kell legyőznie először.
Kiemelt kép forrása: 21. Század Kiadó, 21.szazadkiado.hu