Több kerek évforduló kapcsolódik egy emblematikus filmhez: 50 éve forgatták a Szindbádot, a rendező, Huszárik Zoltán 40 éve ment el, tavaly ünnepelte volna a 90. születésnapját. Huszárik Kata színésznő mesél édesapjáról.
Tízéves voltál, amikor édesapád meghalt, milyen emlékeid vannak róla?
Kevés emlékem van, mert nem lakott velünk. Az a férfitípus volt, aki inkább akkor tud közelebb kerülni a gyerekéhez, ha annak már nyiladozik az értelme. Köztünk is éppen akkoriban indult el a közeledés, a halála előtt. De ott voltam a Csontváry forgatásán a Hortobágyon, amit egy hatalmas játszótérnek éltem meg, mindenre felmászhattam, kivételezett helyzetben voltam. Az apuval kapcsolatos erős élményeim inkább a rajzoláshoz kötődnek. Olyan volt, mint egy gyerek, bárhol leült, akár a földre is, és mindig mindenre rajzolt.
Maradt olyan mondat, élmény, érzés utána, ami elkísér?
Azt gondoljuk, hogy egy gyereket leginkább az a szülő és közeg határoz meg, akivel él. Természetesen nagyon sok van bennem anyuból, de amikor tinédzserként komolyabb könyveket is elolvastam, és meséltem neki ezekről, ő mindig azt mondta, ez volt apád kedvence, ezt is nagyon szerette, úgyhogy biztosan van valamiféle különös, nem felfogható kapcsolat apuval, egyfajta fogékonyság, ami közös bennünk.
Huszárik Zoltán grafikus is volt, maradt fent rajz tőle? Téged lerajzolt?
Rengeteg rajza maradt meg, folyton előkerülnek az országból újabbak, de olyan nincs, ami engem ábrázol.
A Szindbád tavaly lett 50 éves, korszakos film. Emlékszel, mikor láttad először, hányszor nézted meg? Ez a kedvenced tőle?
Nemcsak a film lett 50 éves, de apu születésének és halálának is kerek évfordulója van: 40 éve nincs köztünk, és most lett volna 90 éves. Rengetegszer láttam a filmjeit, de arra nem emlékszem, mikor néztem meg először. Minden filmje különleges, a Szindbád persze nagy kedvenc, de szeretem a Csontváryt, a Capricciót, a Tisztelet az öregasszonyoknak címűt, az Elégiát pedig soha nem tudom sírás nélkül végignézni, az nagyon erősen belém égett.
Gyerekként is láttam, vannak benne olyan képsorok, amik igencsak megráztak. A Szindbád érdekessége számomra az az emblematikus jelenet, amikor a főszereplő a tél tündérével korcsolyázik, aki az édesanyám, én pedig akkor már ott voltam a hasában.
Édesapád hirtelen ment el, maradt félkész vázlat, forgatókönyv-alapanyag, amiből lehet tudni, min dolgozott éppen?
Voltak tervei, nagyon szerette volna filmre vinni Füst Milán Feleségem története című könyvét és Szerb Antaltól az Utas és holdvilágot. Ezek már sajnos nem készülhettek el. De olyan megismételhetetlen volt az a filmnyelv és apu olyan sajátos módon dolgozott – sok improvizációval a forgatásokon –, hogy nem tudott volna senki egy Huszárik filmet leforgatni a vázlatok alapján.
Megfőzted valaha valamelyik ikonikus ételt a Szindbádból?
Szeretek és szoktam is főzni, a húslevest velős csonttal pedig szerintem kifejezetten jól is csinálom, de az nekem inkább téli étel.
Van egy kamasz fiad, őt mennyire érdekli a nagyapai örökség?
Gergő 16 éves, apu minden munkáját látta, és büszke is a nagyapjára. Alig volt egyéves, amikor meghívtak Wroclawba egy vetítésre, hogy mondjak pár szót a filmről. Az egész családdal kimentünk, még szoptattam a fiamat, ezért be sem ültem vele a terembe, de a kijáratnál a kezembe fogva megálltam, hogy bármikor kimehessünk. Gergő legalább negyedórán keresztül tátott szájjal nézte a filmvásznat, ami igen nagy teljesítmény egy ilyen pici babától. Na, akkor azt éreztem, minden körbeért.
Tíz éve alapítottátok meg édesanyáddal a Huszárik Zoltán Alapítványt. Mit kell tudni erről?
Az alapítvány elsődleges célja, hogy apu szellemi örökségét ápoljuk és megismertessük a fiatalabb korosztállyal. De nagyon fontosak a rajzai is, az elmúlt tíz évben számtalan kiállítást rendeztünk, a legnagyobb két éve volt a Műcsarnokban. A másik célunk – és ezzel a 92 évesen meghalt nagymamám végakaratát is szeretnénk teljesíteni -, hogy a domonyi szülőházból emlékház legyen. Ha minden rendben megy, nemsokára elkezdődhet az átalakítás, lesz benne vetítő, állandó kiállítás és a tervek közt szerepel egy alkotóház is, mert szeretnénk az apuéhoz hasonlóan nehéz sorsú rendezőket így támogatni.
Még több cikk a témában
Nem lehet hidegnek maradni ilyen szépséggel szemben – Huszárik Zoltán Szindbád-filmjéről
Krúdy Gyula szülővárosában mutatták be 1971. október 20-án a magyar filmtörténet egyik legjelentősebb alkotását, a Huszárik Zoltán rendezésében és Sára Sándor operatőri munkájával készült Szindbádot.
A mogorva néni a másodikról – interjú Német Gáborral
Németh Gábor írót, forgatókönyvírót az adaptációk kihívásairól, az irodalom és a film alapvető különbségeiről, és a vászonra vitt remekművekről kérdeztük.
