Edgar Allen Poe első sikerkönyve egy kagylókról szóló zsebkötet volt?

A borzongás amerikai mesterének első bestsellere egy, a tengeri csigákat és kagylókat rendszerező zsebkönyv volt, avagy a zseniknek is meg kellett élniük valamiből – még ha a szerzőség kérdése vitákat is generált. John Tresch Poe-ról írt életrajza a szerző egy eddig kevéssé ismert oldalát mutatja be tudományos művein keresztül.

Edgar Allen Poe meglehetősen színes élete során kipróbálta többek közt a katonai pályát is, mielőtt úgy döntött, pusztán írásból tartja fenn magát – elsőként az amerikai irodalomban. Hogy milyen sikerrel és pontosan milyen műfajban, az már más kérdés. A Holló szerzője ugyanis többször küzdött anyagi gondokkal, erre pedig a megoldás gyakran furcsa megbízások elfogadása volt.

Ilyen időszak volt például, amikor Poe és felesége, Virginia Clemm, illetve annak édesanyja 1838-ban megérkezett Philadelphiába. A Richmond gazdag környékén felnőtt költő és családja ekkor az éhezés szélén állt, hetekig csak kenyéren és melaszon éltek. Utóbbi valószínűleg Poe barátjának, James Peddernek köszönhetően érkezett, aki cukorgyártással foglalkozott. Lányai, Bessie és Anna gyakran meglátogatták Poékat, és természetesen ajándékot is vittek.

Pedder igyekezett alkalmi munkákat szerezni a költőnek. Barátai a baltimore-i The American Museum of Science, Literature, and the Arts című lapban időnként közölték egy-egy írását. Poék 1838 szeptemberére egy kisebb házba kényszerültek költözni, Pedder ezúttal egy szelíd őzgidával lepte meg barátait, akik ezt kedvesen visszautasították, mivel az állatot már végképp nem tudták volna etetni. Pedder erre egy hasznosabb ötlettel állt elő: bemutatta Poe-t egy természettudós ismerősének, akinek épp egy író segítségére volt szüksége.

Az 1830-as években a természettudományok iránti érdeklődés hihetetlenül megnőtt a nyugati országokban. Rengeteg műkedvelő tudós rótta a tengerpartokat, hogy fosszíliák és tengeri állatok maradványai után kutasson. A geológia és a malakológia virágzott, így igény mutatkozott a nagyközönségnek szóló könyvek kiadására is a témában.

A tudós a Delaware-ben tanító Thomas Wyatt volt, aki a kagylók rendszerezéséről jelentetett meg egy méretes tankönyvet a Harper & Brothers-nél. A líceumi körben rendszeres előadásokat tartó Wyatt könyve azonban túl nagynak, és 8 dolláros árával túl drágának bizonyult a hallgatóság számára, akik jórésze nő vagy gyerek volt. Igény mutatkozott tehát egy kézreállóbb, megfizethetőbb kötetre. Ezt azonban úgy kellett kivitelezni, hogy ne haragítsák magukra az eredeti könyvet kiadó Harper & Brothers-t, aki nem rontotta volna a saját üzletét egy hasonló, olcsóbb munka kiadásával. Vagyis szüksége volt egy új kiadásra, ami egy másik szerző neve alatt futott. Itt lépett be a képbe Poe.

A források nem egyeznek abban, hogy Edgar Allen Poe a hírneve vagy épp az ismeretlensége miatt illeszkedett a kiadó terveibe. Egy tanulmány szerint a kiadó – aki a tankönyvpiacon akart nagyot kaszálni – egy olyan, kevéssé ismert írót keresett, akit „felesleges kártérítésre perelni”.

Ennek ellentmondani látszik a szerző visszaemlékezése: „Thomas Wyatt professzorral és McMultrie professzorral együttműködésben írtuk… az én nevem azért került a műre, mert én voltam a legismertebb, így valószínű volt, hogy ez segíti a legjobban a könyv terjesztését. Én írtam az Előszót, a Bevezetést, fordítottam Cuvier munkáit, az állatok leírását stb.. Minden tankönyv szükségszerűen hasonlóan készül.” – idézi életrajzában Poe-t Arthur Hobson Quinn.

Poe mindenesetre lelkesen vetette bele magát a munkába, ráadásul az Arthur Gordon Pym, a tengerész című regényéhez végezett kutatások, illetve az általa írt kritikák miatt némileg jártas is volt a tudományos témákban. Folyékonyan beszélt franciául, így eredetiben olvashatta a francia szakirodalmat.

Az 1839-ben megjelent The Conchologist’s First Book (A konchológus első könyve) vékony volt, könnyen hordozható és olcsó. A kötet Wyatt kötetére és Thomas Brown Elements of Conchology című munkájára épült. Poe fontos újításokat is bevezetett, ahogy arra Stephen Jay Gould biológus rámutatott: „a könyv haladó, sőt, innovatív az anyagának rendszerezését illetően.” Brown könyve a legbonyolultabb, legfejlettebb kagylóktól haladt az egyszerűbb, „primitívebb” fajok irányába. Poe ellenben a széleskörben alkalmazott gyakorlatot alkalmazta, és a fejletlenebbektől haladt felfelé.

Emellett Poe leírta a kagylókat és azok puhatestű lakóit is, egyesítve ezzel a két területet. Míg korábban az élőlényeket és az elhagyott héjaikat, házaikat külön vizsgálták, külön tudományokhoz sorolták, Poe nem látott „jó okot arra, hogy egy konchológiáról szóló könyv miért ne lenne malakológiai”. A korábbi szétválasztások „a tudomány minden embere számára alapvetően hibásnak tűnnek, mivel az állat és a héj kapcsolata, egymástól való függése radikálisan fontos szempont bármelyik vizsgálatánál”. Könyve nemcsak rövidebb és olcsóbb volt, hanem teljesebb is, olyan újításokkal, amelyekkel felülmúlta elődeit.

Az első kiadást két hónap alatt elkapkodták, a második még ugyanabban az évben megjelent, a legfrissebben felfedezett amerikai fajokkal kiegészítve. A kötetet több iskola is beemelte a tananyagába. A könyv három kiadásából több példány kelt el, mint Poe bármelyik másik, életében kiadott munkájából.

A siker inkább dicsőséggel járt, mint anyagi elismeréssel, a munkáért ugyanis 50 dollár fizetséget kapott, a szerzői jogdíjakból azonban nem részesült. Az összeg ugyanakkor egy időre megoldotta anyagi gondjait. Emellett értékes ismeretséget kötött Isaac Leavel, akinek philadelphiai nyomdája később kiadta Poe első elbeszélésgyűjteményét is.

Kiemelt kép: Pinterest

Mutatunk három könyvet, amit érdemes elolvasnod a szerzőtől: