„…a nők tartják életben a könyvkiadást” – írja Alba Donati, aki a boltjába betérő olvasókra utal, a nők azonban szerzői minőségükben is legalább ennyit tesznek a könyvszakmáért. Szereplőként pedig bonyolult családi dinamikák szövetében vergődnek, generációs traumákat göngyölítenek föl, harcolnak a karrierjükért, legyen az a gyógyítás vagy egy apró könyvesbolt. Figyelemre méltó könyvek – női szerzők tollából!
Moa Herngren: A válás
https://www.libri.hu/konyv/moa_herngren.a-valas.html
A látszólag boldog házasságban élő, kétgyerekes Bea férje egy piszlicsáré vita után bejelenti, hogy nem megy többet haza és válni akar. Hogy a triviálisnak tűnő alaphelyzet letehetetlen regényt eredményez, jól jelzi, hogy a svéd szerző milyen érzékletesen mutatja be a bonyolult családi dinamikákat. Herngren előbb az asszony szemszögéből avatja be az olvasókat a válás részleteibe, majd a férj nézőpontjából árnyalja a képet. Megvalósíthatjuk-e még vágyainkat 50 fölött, vagy a környezetünk véleménye fontosabb? A szerző népszerűségének kulcsa részben átélhető történeteiben és szereplőiben rejlik. Nem véletlen, hogy heves viták folynak az olvasók között arról, hogy a könyvben melyik félnek van igaza.
Lisa See: A lótusz leánya
https://www.libri.hu/konyv/lisa_see.a-lotusz-leanya.html
A valós alapokon nyugvó regény a 15. századi Kínában kalauzolja olvasóit Tan Jün-hszien történetén keresztül. A női gyógyítók kuriózumnak számítottak a korban annak ellenére, hogy a nőket férfi orvos nem érinthette meg, pulzusukat is csak egy rongyon keresztül tapinthatták ki. Tan Jün-hszien nagyanyja egyike volt a kevés női orvosnak, aki a kislányt is megtanította a mesterségre. Tannak egy elrendezett házasságban, gazdag úrnőként, anyósa tiltása mellett azonban esélye sem lenne, hogy gyógyíthasson. Szabadsága kivívásához és ezzel együtt az orvosláshoz más nőkkel szövetséget alkotva, egymást támogatva vezet az út.
Lisa See, a regény írója így fogalmazott a könyvről egy, a Los Angeles Times-nak adott interjúban: „Hajlamosak vagyunk arra, hogy a frontvonalak történelmét ismerjük meg: háborúk, évszámok, elnökök és katonai vezetők. De ha hátra lépünk egyet, kit találunk? Nőket. Gyerekeket. Családokat. Ezt látjuk ma is a konfliktuszónákban, Ukrajnában vagy a Közel-Keleten. A nők piacra járnak, biztosítják, hogy a gyerekeiknek legyen mit enni, legyen mit felvenni és tanulhassanak, biztonságban érezzék magukat és halljanak történeteket. Ezek azok a dolgok, amik összetartják a társadalmat.”
Marija Sztyepanova: Emlékeim emlékére
https://www.libri.hu/konyv/marija_sztyepanova.emlekeim-emlekere.html
Egy szinte ismeretlen rokontól örökölt tárgyak és kizárólag a mindennapi teendőket tartalmazó naplók hatására Sztyepanova mélyen beleásta magát családja 150 évnyi történetébe. Bekerült a kötetbe a Sorbonne-on végzett dédnagyanyja, aki Oroszország egyik első női orvosa lett, ahogy az államosításkor nincstelenné vált gyáros dédnagypapa, vagy a hithű kommunista nagyapa is. Az 560 oldalon az orosz történelem eseményein át- meg áteső rokonainak sorsa mellett az írónő azt is vizsgálja, hogy működik az emlékezet és a múlt feltárása, milyen torzítások keletkeznek a memóriánkban vagy a családi legendáriumokban.
„Szerintem nagyon lényeges fordulat a családi emlékezet iránti érdeklődés. Egyre kézzel foghatóbb igény mutatkozik az iránt, hogy kapcsolatot teremtsünk a múltunkkal, amit csak még jobban felerősít, hogy a jelen egyre kevésbé elfogadható számunkra.” – vélekedik Sztyepanova arról, miért egyre fontosabb a múlt feltárása.
Denene Millner: Egy vér
https://www.libri.hu/konyv/denene_millner.egy-ver.html
A vér, a család és a szeretet fűzi össze Millner regényének szereplőit, három generációnyi nőt az 1950-estől a 2000-es évekig gördülő történetben. Grace-t a nagymamája neveli, míg az asszony hamis vád miatt börtönbe, a kislány pedig egy nagynénihez kerül. Utóbbi igyekszik elfelejteni déli gyökereit és a felsőbb körökhöz húz. Amikor Grace teherbe esik, a néni az akarata ellenére örökbe adja a gyerekét. LoLót a saját, a családról és a női szerepejről alkotott elképzelései kötik gúzsba. Elvárásaival lányát, Raét is megbénítja. Kettejük kapcsolatát tovább nehezíti, amikor Rae felfedezi, hogy örökbe fogadták. Saját lányának születése azonban átértelmezi anyja tetteit.
„Mindig is többet akartam tudni az anyukámról, az életéről, a barátaival töltött időről. De egy olyan korszakban nőttem fel, amikor az volt az elvárás, hogy a gyerek csak látszódjon, de ne hallatszódjon. (…) Nem osztotta meg velem ezeket a dolgokat, ahogyan sok idősebb fekete megtartja magának őket.” – mesélte egy interjúban az írónő – „Nem volt alkalmam kérdezni a szülőanyámról és arról, vajon milyen döntéseket hozott meg, amelyek következtében lemondott rólam. Semmilyen részletét nem ismertem annak, hogy döntötte el, hogy kihordja a gyerekét és hogyan adta örökbe ahelyett, hogy maga nevelte volna fel. Soha nem volt alkalmam feltenni ezeket a kérdéseket egyiküknek sem, így megkérdeztem őket a karaktereimtől, így született az Egy vér című regény.”
Alba Donati: Könyvesbolt Toszkánában
https://www.libri.hu/konyv/alba_donati.konyvesbolt-toszkanaban.html
Szinte minden könyvmoly álmodozik arról, hogy megnyitja a saját könyvesboltját, egy kuckós, saját személyiséggel bíró helyet, ahova messziről zarándokolnak a vásárlók a hangulat és a találó ajánlások miatt. Alba Donati meg is valósította ezt: visszaköltözött szülőfalujába, a 180 lelket számláló Lucignanába. Könyvében naplószerűen számol be a saját és a bolt mindennapjairól. Az olasz szerzőnő kötetének megvásárlásával az olvasó valójában nem egyetlen könyvet kap, hanem szinte végtelen mennyiségűt. Könyvajánlások, -töredékek, -kritikák és elemzések áradó sokaságát, amelyekhez az apropót a vásárlók vagy a szerző asszociációi szolgáltatják.
Kapcsolódó cikkek:
