Agatha Christie önéletrajza szerint nagy ínyenc volt, nem véletlen, hogy a gasztronómia belopódzott krimijeinek lapjaira is. A látványra is gusztusos könyvben az író életrajza mellett egy korabeli mesterszakács receptjei is helyet kaptak, amelyeket kipróbálva mi magunk is beléphetünk az angol arisztokrácia és vidéki birtokaik világába – remélhetőleg a gyilkosságok nélkül.
A főzés művészet, és fantázia kell hozzá – ebben a krimiíró Agatha Christie és Auguste Escoffier mesterszakács több évtizednyi távolságból is egyetértett egymással.
Az irodalom és a gasztronómia kapcsolatában az ételek és étkezések hétköznapisága lehet az, ami a legkönnyebb vonatkoztatási alapot kínálja az olvasóknak. Az ételek olyannyira részei a mindennapjainknak, hogy ha kikerülnek a könyvek közegéből, mintha az egész történetet magukkal hoznák ebbe a világba – vagy valóságosabbá teszik a regényt. A regények ételeinek elkészítésével foglalkozó blogok vagy a hivatalosan megjelenő kötetek iránti igény talán onnan eredhet, hogy segítségükkel egy lépéssel közelebb kerülünk a varázslathoz, valóságosabbá válnak a leírtak.
Az étkezések leírásával érzékeltethető a karakterek anyagi helyzete, az alkalom fontossága, de szolgálhat akár a szereplők jellemzésére is.
Hercule Poirot például tudvalevőleg kényes az ételek terén.
Agatha Christie belga magánnyomozójának különcségét mutatja, hogy a korabeli szokásokhoz képest meglepő módon felnőtt férfiként is vonzódik az édességekhez és a likőrökhöz, továbbá, hogy az ételek terén is megköveteli a szimmetriát.
A Krimik és krémek köteten első pillantásra látszik a gondosság, és hogy tervezői igazán szereti a szakmájukat. Az arannyal nyomott sötétkék borító elegáns, angolos, leheletnyit art decós benyomást kelt. Az apró részletekre is ügyelő figyelemkiterjed a papírminőségtől a tördelés stílusán át egészen a fejléc és a lapszámok tipográfiájáig. A kéthasábosan futó, illusztrációkkal tűzdelt receptek a klasszikus szakácskönyvek vizuális világát idézik.
Ha az étel élvezete a látvánnyal, a tálalással kezdődik, úgy nem lehet panaszunk a kötethez kapcsolódó első benyomásra sem: önmagában, könyvtárgyként is kifejezetten szép.
A beltartalom pedig változatos és sokrétű. Szederkényi Olga Agatha Christie életéből válogatott – elsősorban a gasztronómiát kidomborító – szemelvényeket, kortörténeti érdekességekkel megszórva.
Ezzel párhuzamosan pedig megismerhetjük a kor egyik leghíresebb mesterszakácsa, Auguste Escoffier életét és karrierjét. A francia mester többek közt a Monte-Carlo-i Grand Hotel, a londoni Savoy és a Ritz-Carlton mesterszakácsa is volt. Folyamatos újító szellemének köszönhetően azonban még ma is találkozhatunk a műveivel, ő találta ki ugyanis a Pêche Melbát vagy a Nero bombát is.
Az emészthető adagokban tálalt információkat az írónő regényeiből vett idézetek tagolják. Így, ha egy-egy részlet felkelti az olvasó érdeklődését, rögtön bele is vetheti magát a vonatkozó krimibe.
Vagy akár a főzésbe, mert a két életrajz és a regényrészletek mellett egy szakácskönyvet is kap a kötettel az olvasó: Escoffier receptjeit étkezéstípusonként elosztva. Bár a modern olvasó kamrájában a homárdarabkák vagy a számottevő mennyiségű szarvasgomba talán nem olyan elterjedt, mint a viktoriánus korban volt, így is bőven akad olyan recept, amivel laikusként is kísérletezhetünk. Kezdésnek például a tojás elkészítésével, amit hat oldalon át tárgyal a könyv.
Nyitókép forrása: Marie Claire
Kapcsolódó cikkek: