74 éves korában elhunyt Tamás Gáspár Miklós erdélyi származású magyar filozófus, rendszerváltó politikus, közíró, publicista. Rendkívüli tudása és tájékozottsága megkerülhetetlenné tette a hazai közéletben. A magyar filozófia egyik legnagyobb hatású alakjaként egész életében egy jó és szerethető Magyarországért küzdött. Január 15-én, hosszú betegség után érte a halál.
Tamás Gáspár Miklós 1948. november 28-án született Kolozsváron. 1972-ben szerzett filozófiai diplomát az erdélyi Babes-Bolyai Tudományegyetemen. 1978-ban Magyarországra költözött, ekkor kezdett el tanítani az ELTE bölcsészkarán a filozófiatörténeti tanszék tudományos munkatársaként, de 1982-ben „ellenzéki magatartása” miatt elbocsátották. Ezt követően tanított az Egyesült Államokban, a Yale Egyetemen, Oxfordban és a New York-i Columbia Egyetemen. Könyveit, esszéit számos nyelvre fordították le.
A Kádár-korszak demokratikus ellenzékének egyik legismertebb tagja. 1988-tól 1990-ig az SZDSZ ügyvivője volt, 1992-94 között pedig a párt országos tanácsának elnökeként tevékenykedett. 1990-től 1994-ig a SZDSZ országgyűlési képviselője volt, 2000-ben kilépett a pártból.
1989-től az ELTE Jogtudományi Karának filozófia tanszékén docens, majd a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa. 2007 óta a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégprofesszora volt.
Az elmúlt négy évtized magyar filozófiájának egyik legnagyobb hatású, nemzetközileg ismert és elismert alakja volt, akinek politikai-filozófiai munkássága markánsan elkülönülő korszakokra osztható.
A 80-as évek második felében liberális, majd a rendszerváltáskor konzervatív–liberális nézeteket vallott. A 90-es évek végére eltávolodott a nemzeti liberalizmustól, és a 2000-es években egyre inkább sajátságos marxizmus kezdte jellemezni, ami a kapitalizmus kíméletlen baloldali kritikájában nyilvánult meg. Egy 2018-ban készült interjúban beszélt arról, hogy önmagát az ezredforduló után marxistaként határozta meg: „Rá kellett jönnöm néhány közhelyre, amit tudhattam volna. Be kellett látnom, hogy azok a verziói az államéletnek, amelyek tapasztalhatók, azok puszta intézményi és jogi elemzéssel nem leírhatók, és egy totális társadalmi analízisre van szükség. Ez pedig a marxizmus, nincs más.”
Folyamatosan újragondolta és -értelmezte a világot, miközben olyan kérdések foglalkoztatták: kik vagyunk, mi a kötelességünk, mi szolgálja leginkább egy közösség javát? Saját bevallása szerint is többször volt kénytelen politikai látásmódját újrahangolni, de valódi nézetei soha nem változtak. Mindig ugyanazon értékek mentén szólalt fel: kiállt a legszegényebbek mellett, felszólalt emberi jogok eltiprása és a fogyasztói kapitalizmus túlkapásai ellen, hangsúlyozta a felelősségvállalás fontosságát egymásért és a környezetünkért.
A kérdésre, hogy egy értelmiséginek milyen szerepet kell vállalnia a politikában egy beszélgetés során azt válaszolta: „Én lázadásra és ellenállásra vagyok beállítva. Mindenki nem élhet így. Szerencsés ember vagyok. A szabadsághiány és az elkerülhető szenvedés léte hideg dühöt, keserű gúnyt váltott ki belőlem mindig.”
2021-ben jelent meg magyar nyelven Antitézis című kötete, amely sokat és igen széles körben hivatkozott írás.
A Literának úgy nyilatkozott, hogy a könyve – jó értelemben – sokkolta a közönséget, mert a marxizmuson a legtöbben csak az antikapitalista elégedetlenséget és az (amúgy indokolt) egalitárius megbántottságot értik. „… és akkor a könyvemben szembe kell nézniük a marxi hagyománnyal, amelynek ehhez persze semmi köze. Az önzést nem mentegeti, hanem magyarázni szeretné, mint Platón és Arisztotelész óta oly sokan kísérleteztek vele. Miért homályos a tudatunk? Miért követjük el folyton ugyanazokat az erkölcsi hibákat? Miért ismerünk el hamis tekintélyeket? Hiszen látni való, hogy ez nem »természeti szükségszerűség«, a kivételek száma elég nagy. És mégis.”
Elhunytáról fia, Tamás Ábel klasszika-filológus, irodalomtörténész a Transtelexet értesítette elsőként, és ezekkel a szavakkal emlékezett meg édesapjáról: „Mindent (és mindenkit) szeretett, ami (és aki) bátor, lázadó és a szabadságért harcol.”
Tamás Gáspár Miklóst felesége és négy gyermeke gyászolja.
Kiemelt kép: Végh László, Magyar Hang
