Éppen egy évvel ezelőtt olvastam Ésik Sándortól a Sanyikám, én nem politizálok című könyvet, aminek most megérkezett a folytatása. Ami nem is annyira folytatás, mintsem egy hasonló logikára felépülő, olvasmányos és érthető „közgazdasági alapismeretek” könyv, megfűszerezve egy kis valóságrajzzal a hazai viszonyokról.
Az író, Kertész Balázs, alias Panamajack – ahogy a Diétás Magyar Múzsa Facebook-oldal olvasói ismerhetik – évtizedek óta dolgozik pénzügyi nagyvállalatoknál közgazdászként, diplomata szülei révén pedig egészen gyermekkora óta igen behatóan ismeri a külföldi viszonyokat. Nem meglepő hát, hogy ez a könyv azért született meg, hogy az író szemszögéből mutassa meg a gazdaság és a politika összefüggéseit, különböző aspektusait. Az életútból és a címből is következik, hogy a könyv annak jár utána, amit oly sok helyen hallhattunk már, azaz hogy a kapitalizmus messze nem tökéletes, de egyelőre nem találtak ki jobbat.
Rögtön az első fejezet első mondatai bekapcsolták a „figyelemlámpát” a fejemben.
Ezek a siker jelentőségét mutatják be a nyugati gazdasági civilizációban, ahol az egyéni ambíció és boldogságkeresés jóformán évezredek óta pozitív fogalomnak számít, ahol az egyének konfliktushelyzete egy egészséges versengést, és ezáltal egy össztársadalmi és állami gyarapodáshoz vezet. Ezeket a hívószavakat kezdtem el keresgélni hazánk vonatkozásában, és elég lesújtó eredményre jutottam.
A könyv egyébként egy közgazdasági történeti résszel kezdődik, ahol egészen az emberi civilizáció alapjaitól mutatja be nekünk a szerző, hogy miként jutottunk el a cseregazdaságtól egészen a szabadpiacig, a mikro- és makróökonómiáig. Mindezt teszi úgy, hogy közben megismertet minket olyan alapvető közgazdaságtani kifejezésekkel, mint a tőke, az extraprofit, a GDP, az alternatív költség stb., továbbá rendkívül közérthetően magyarázza el az alapvető gazdasági összefüggéseket egy széles idővonalon keresztül.
Természetesen a legnagyobb szeletet az elmúlt körülbelül két évszázad hatalmas gazdasági ugrása, valamint közgazdasági, szociális és politikai eseményei, fordulatai és fő gondolatainak összefoglalása hasítja ki. A lényeg tényleg a közérthetőségen van (bár az elején van pár táblázat, ami nekem kicsit nehezebben értelmezhető).
Magamat nem tartom egy közgazdasági beállítottságú, észjárású embernek, de ez a könyv segített megérteni például a jegybanki alapkamatot és így a bankok hitelezési rendszerét,
az ezekhez kapcsolódó kockázatokat akkor, amikor az elmúlt negyven-ötven évben átállt a globális bankrendszer az aranystandardról a készpénznyomtatásra, hogy hogyan „omolhat össze a bankrendszer”, ha egyszerre rohamozzák meg az ügyfelek a bankfiókokat a pénzkivétellel a bizalom elvesztése miatt. Manapság újra egyre többet halljuk, hogy újabb gazdasági válság közeleg (vagy talán már benne is vagyunk…).
Ezek a válságok egyre gyakrabban követik egymást, tönkretéve családok ezreinek életét. Kertész Balázs azonban lenyugtatja kicsit a kedélyeket amikor felvázolja, hogy milyen ciklikussággal és milyen okok állnak általában a válságok mögött. Ami a lényeg: eddig minden válságból megerősödve, a tapasztalatokat levonva jött ki a világ, hiába ez az egyik legélesebb kritika (Marx óta) a kapitalizmussal szemben.
Nagyon elgondolkodtató, amikor a növekedés korlátjai kerülnek górcső alá: a túlnépesedés, az éhínségi válságok, a környezetszennyezés. Kertész ehelyütt is megnyugtató példákat hoz fel a múltból a közgazdaságtan segítségével, amikor megmutatja, hogyan tévedett egy Malthus nevezetű közgazdász, aki már a 19. század végére megjósolta a Föld népesedési korlátját. A számításaiban az volt a hiba, hogy a közgazdaságtanban bevett módszerrel (ceteris paribus) csak egy változóval számolt, és nem vette figyelembe, hogy az ipari forradalom nemcsak a gyors népességnövekedést, hanem a mezőgazdasági termelékenységet is magával húzza majd, és az éhínség helyett a bőség időszaka következett be.
Ez talán bizakodásra adhat okot a jövőre nézve annyiban, hogy lehet, hogy nincs minden veszve, amikor a szokásos kattintásvadász „vége a világnak” jellegű cikkeket olvassuk napjában többször, akkor sem veszünk minden tényezőt figyelembe és a környezetünk kizsákmányolása helyett vagy mellett hamarosan talán megjelenik egy olyan vívmány, amivel a kapzsiságunk ellenére sem tesszük tönkre a Földet. Rá kell jönnünk ugyanakkor, hogy minden tekintetben változtatni kell a szokásainkon. Ilyen például most az energiaválság, az olcsó és pazarló energia korának vége, és remélhetőleg a zöld átállás gyorsulása.
A könyv vége felé eljutunk a szocializmus és a kapitalizmus nagyon alapos, szemléletes bemutatására és összehasonlítására két latin-amerikai példán, Venezuelán és Panamán keresztül, amivel párhuzamosan hazánk korlátaira, aktuál(gazdaság)politikai hibáira, korlátaira és esélyeire is kitér a szerző.
Összességében a könyv tökéletesen összefoglalja a kapitalizmus vívmányait, hibáit és lehetőségeit.
Nyílt, őszinte gondolkodásra és vitára hív minket, amire lehet alapozni a jövőben és így van esély egy még jobb rendszer kialakítására, ami az egész társadalmunk hasznára lehet, hiszen abból még sohasem származott semmi rossz, ha a tényekre, logikára és az emberi természet alapvető ismeretére alapoztunk a fontos döntések meghozatalánál. Ha valaki laikus a közgazdaságtan tekintetében, itt akkor is csupa érdekes gondolatmenettel fog találkozni, és biztosan szélesebb látókörrel fogja lerakni a végén a könyvet. Azért fontos, hogy ilyen könyveket is olvassunk, mert olyan időket élünk, amikor mindannyiunknak állandó, fontos gazdasági döntéseket kell hoznunk, és ez a könyv segíthet nekünk megérteni az alapvető gazdasági folyamatokat és problémákat.
