Hollywoodban ő volt a tökéletes férfi megtestesítője. Ha kellett, macsó és rettenthetetlen, máskor sebezhető arcát mutatta, de minden filmszerepben ő volt a sármos, megnyerő férfi. Paul Newman önéletrajzában lehull a lepel a látszólag makulátlan életéről: nyíltan mesél nehéz gyerekkoráról, alkoholproblémájáról, a hibáiról, amelyeket apaként elkövetett – olvasható a Guardian oldalán.
Paul Newman a filmvásznon tökéletesnek tűnt: finom metszésű, szabályos arca, férfias kisugárzása volt, ugyanolyan jól játszotta a kemény fickót a filmvásznon mint a sebezhető, érzékeny férfit. Mindezek tetejébe a Joanne Woodwarddal kötött 50 éven át tartó házassága látszólag boldog és idillikus volt, a jótékonykodásait illetően pedig olyan nagylelkű, hogy halálakor az Economist azt írta róla: „jövedelméhez képest az Egyesült Államok 20. századi történetében ő volt a legbőkezűbb ember.”
Az Egy hétköznapi ember különleges élete című memoárt olvasva az Oscar-díjas színész egy teljesen másik arcát ismerjük meg: egy meglehetősen zárkózott ember képe rajzolódik ki előttünk, aki folyamatosan kérdőre vonta önmagát, bűntudat gyötörte a múltban elkövetett hibái miatt. Az emlékirat idén ősszel magyarul is megjelent a Jaffa Kiadó gondozásában.
Paul Newman 1986-ban kezdett el dolgozni memoárján barátjával, Stewart Stern forgatókönyvíróval. A kötetben Newman két felesége, családja, barátai, munkatársai, és több filmrendező is megszólalt.
Öt éven át dolgoztak a projekten, mintegy 14 ezer oldalnyi feljegyzés gyűlt össze, amely azonban rejtélyes módon elkeveredett. Amikor Newman 2008-ban, majd Stern 2015-ben meghalt, úgy tűnt, hogy a memoár egyetlen példánya végleg odaveszett. Egészen addig, amíg meg nem találták Newman és Woodward házában egy szekrényben. A színész végrendeletében úgy rendelkezett, hogy gyermekei engedélyt kapnak a róla szóló életrajz kiadására, így kézirat végre zöld utat kapott. Az eredmény egy hihetetlenül őszinte önreflexió egy önbizalomhiánnyal küszködő ember életről, akit az egész világ másnak lát, mint amilyen valójában.
„Szerettem volna papírra vetve helyükre tenni a dolgokat, megtépázni a fejemre nőtt legendát, leszámolni néhány mítosszal, és távol tartani a piranhákat. Dokumentálni akartam életemet ezen a planétán, lehetőleg a pontosság igényével. Mert mindaz, amit eddig leírtak rólam, a közelében sem jár a valóságnak. Ez az egyetlen célom ezzel a könyvvel” – írja könyvében Newman.
A Guardian újságírójának Clea Newman Soderlund, az Oscar-díjas színész lánya mesélt arról, mit érzett, mikor először elolvasta édesapja emlékiratát: „Amikor megtaláltuk az elveszettnek hitt kéziratot, hatalmas döbbenettel olvastam, hogy édesapám milyen keményen bírálta önmagát. Soha nem láthattuk ezt az arcát, nem volt könnyű szembesülni az apám legmélyebb érzéseivel” – mondta Soderlund. Gyermekei számára Newman „olyan volt, mint Superman”, a színész visszaemlékezéséből azonban kiderült, hogy valójában „zárkózottnak, szorongónak és bizonytalannak” érezte magát, semmint szuperhősnek.
A memoárban több aspektusból is megismerhetjük Newman életét, a nehéz gyerekkorától kezdve a bizonytalan kamasz éveken át a házasságáig.
Jómódú, de diszfunkcionális családban nőtt fel az ohiói Shaker Heightsban, szülei akkor házasodtak össze, amikor első fiuk házasságon kívül fogant. Paul születése nem tette boldoggá a házasságot. Erősen iszákos apja érzelmileg elérhetetlen volt a kisfiú számára, míg anyjánál nem volt ritka, hogy az egyik pillanatban megverte, a következő pillanatban pedig magához ölelte. Édesanyja érzelmileg következetlen és kiszámíthatatlan viselkedésével örökre elbizonytalanította a kis Pault abban, hogy szerethető-e egyáltalán. Emlékirataiban édesanyjával szemben merül fel a legtöbb alkalommal neheztelés. Az asszony a színész elfojtott érzelmeinek és alacsony önbecsülésének szimbólumává vált, és a siker nem segített Newmannek abban, hogy ezeket a negatív érzéseket feldolgozza, elhalványítsa.
Newman tinédzser éveibe is bepillanthatunk: borzasztóan félénk, alacsony és sovány fiúcska volt, akinek tetszettek ugyan a lányok, de nem mert közeledni senkihez, inkább bohóckodott és igyekezett megnevettetni azokat, akiket szívesen meghódított volna. A főiskolán egyszer egy randevúja alkalmával az egyik lány azt mondta neki: „Szeretek veled járni, mert olyan ártalmatlan vagy.”
Newman 1949-ben vette feleségül az akkor 19 éves Jacqueline Witte-tet, de hamar kiderült, hogy nem illenek egymáshoz, házasságuk nem volt boldog. 1953-ban találkozott Joanne Woodward színésznővel. Első látásra egymásba szerettek, de mivel nős volt, két gyermekkel, a harmadik pedig éppen úton volt, ezért ez a szerelem nem teljesedhetett be. Végül hosszas lelki vívódás után 1958-ban elhagyta feleségét és három közös gyermeküket, majd megkérte Joanne Woodward kezét.
Az egyik fejezetben Newman őszintén leírta, mennyire bántja, hogy lelkileg magukra hagyta első házasságából származó gyermekeit,
amikor szakított az édesanyjukkal, Jackie Witte-tel. „Egyáltalán nem úgy viselkedtem, ahogy azt az élethelyzet megkívánta. Nem öleltem a gyerekeket magamhoz, és nem vigasztaltam meg őket, nem magyaráztam el nekik, hogy miért történik az elválás, hogy jobban megértsék, elfogadják és megnyugodjanak. Nem azért, mert nem akartam ezt megtenni, hanem mert én magam sem tudtam akkoriban, hogyan viselkedjek egy ilyen nehéz helyzetben.”
A nyilvánosság előtt Joanne Woodward színésznővel a tökéletesen boldog pár látszatát keltették, de a család életét megkeserítette a színész alkoholizmusa. Alkoholproblémái mellett beszélt arról is, hogy zsidó származása miatt, milyen támadások érték. Például, amikor színészi karrierje beindult, azt javasolták neki, hogy változtassa meg a nevét, hogy ne legyen zsidó hangzású, de Newman visszautasította az ajánlatot: „Inkább kihívásnak tűnt számomra, hogy megtartsam az igazi nevemet, hogy ragaszkodjak hozzá, mint identitásom egy darabjához” – írja.
Newmannek életében a legnagyobb trauma első házasságából született fia, Scott halála volt.
A fiú különösen rosszul viselte szülei válását – mindössze 12 éves volt, amikor drogozni kezdett. Évekig küzdött szenvedélybetegségével, majd 1978-ban, 28 évesen meghalt kábítószer-túladagolás következtében. A színész a jótékonykodással próbálta csitítani mélységes bűntudatát, ami fia halála miatt gyötörte. Drogrehabilitációs központot nyitott, tábort hozott létre beteg gyerekeknek. Scott haláláról soha nem beszélt második házasságából származó gyermekeinek. Lánya szerint túlságosan mély és fájdalmas volt a seb, hogy erről nyíltan beszéljen velük.
Paul Newman 1969-ben Golden Globe díjat nyert, 1987-ben pedig megkapta A pénz színe című filmben nyújtott alakításáért a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat. A Butch Cassidy és a Sundance kölyök és a Buffalo Bill és az indiánok című filmek sztárja mindig is bizonytalan volt azzal kapcsolatban, elég jó színész-e. Lánya, Clea Newman Soderlund szerint azaz igazán lenyűgöző a színészben, hogy az élet előrehaladtával folyamatosan fejlődött és dolgozott azon, hogy jobb emberré váljon: „Azt mondogatta, hogy ‘Mi Newmanek későn érő típusok vagyunk’, és folyamatosan próbált jobb, a lehető legjobb lenni. Dehát nem erre törekszünk mindannyian?”
Forrás: esquire.com