A halálról gyakran csupán közhelyekben vagyunk képesek gondolkodni. Ha meghalljuk ezt a szót, nemegyszer elsőként málladozó vakolatú, fakó kórtermek, foltos és lyukas ágyneművel borított rácsos ágyak, félhomályos folyosókra félretolt, nyikorgó kerekű, kopott és letakart hordágyak, vér- és májfoltok, komor képű, sokat látott sírásók, fényesre polírozott, fekete halottszállító autó és a tátongó sírgödörbe lassan leeresztett lakkozott koporsó jut az eszünkbe. De azt is rengetegszer hallottuk már, hogy a nyugati kultúrkörben, különösen napjainkban a halál tabusítva van. Az emberek nem kis része magányosan, a szeretteitől elkülönítve távozik az élők közül – máskor viszont a halál olyan hirtelen és váratlanul érkezik, hogy se felkészülni, se megemészteni nincs lehetőség és idő.
Mint ahogy azt is szokás mondani, hogy (bármennyire is ellentmondásosan hangzik) a halál az élet szerves és megkerülhetetlen eleme. Nagyon leegyszerűsítve és általánosítva a vallások zöme, de a filozófiai irodalom tetemes mennyiségű fejezete is arról szól, hogy felkészítsen a minden élőlény számára elkerülhetetlen elmúlásra. Az életben két dolog van, ami alól egyikünk számára sincs kibúvó, senki emberfia nem kap alóluk felmentést: az egyik a születés, a másik a halál. Hogy a kettő között mi történik, és az ember mit szándékozik önmagával tenni, abban bizonyos keretek között lehet szabad választása. Ám míg a születésben elsősorban egy új élet világra jövetelét, és a vele együtt érkező lehetőségeket köszönthetjük és ünnepelhetjük, addig a halál körül többnyire csak tétova tapogatódzás zajlik, az emberiség évezredeken át felhalmozott tudásával a birtokában se képes felfogni és megérteni annak a lényegét, hogy valami visszavonhatatlanul és megfellebbezhetetlenül véget ér.
Bizonyos támpontok és iránymutatások azért akadhatnak, a vallási magyarázatokon és a filozófiai fejtegetéseken kívül is. Az angol Dr. Richard Shepherd például évtizedek óta lényegében napi szinten találkozik a halállal. Eddigi élete során körülbelül huszonháromezer boncolást végzett el, úgyhogy ha azt nem is várhatjuk el tőle, hogy minden tekintetben megnyugtató válaszokat adjon az életkorunk előrehaladtával egyre égetőbbé és nemegyszer kifejezetten nyomasztóvá váló kérdéseinkre, mint ahogy természetesen tőle se kapjuk meg a biztos megbékélés ígéretét – azt mindenkinek magának és magában kell megtalálnia –, orvostudományi és nyomozati fejtegetései támpontokat adhatnak az élet elmúlása nemritkán bonyolult és összetett folyamatának megértéséhez.
Dr. Shepherd évtizedeken keresztül vizsgált holttesteket, a halál számtalan nemével és válfajával találkozott. A halál hét kora című könyvében – amely a második, magyarul is olvasható műve a tavaly megjelent és a mostanit mintegy megalapozó Holtak vallatója után – patológusok, nyomozati hatóságok és igazságügyi szakértők számára egyaránt számos fejtörést okozó halálesetekről mesél.
Balesetek és gyilkosságok áldozatainak, ritka betegségek és genetikai rendellenességek elszenvedőinek, avagy a fatális véletlenek és a sorssal szembeni kihívó magatartásuk következményében elhunytak holttestének négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre kiterjedő alapos vizsgálatóról számol be. Közben nemcsak arról beszél laikusok számára is érthető részletességgel és alapossággal, hogy mi minden következtében halhat meg egy ember, hanem arról is, hogy az életnek és a testnek számtalan csodája létezik.
„Az én alapkérdésem így hangzik – írja Dr. Shepherd –: miért halt meg ez a személy? Az igazság kiderítéséig olykor hosszú utat kell végigjárnunk, amely ott kezdődik, hogy a holttestet megtalálták, s amelynek a következő állomása a boncterem. Innen szakértők hosszú sorát érintve kanyarog tovább – valamint orvosokét, akik közt lehetnek légy-, pollen-, vérfröccsenés-specialisták, kriminológusok –, majd igazságügyi laboratóriumokon keresztül halad, amelyekben ma már minimális DNS-mennyiségek elemezhetők, ballisztikai események rekonstruálhatók. Az igazság azonban olykor minden igyekezetünk ellenére nehezen deríthető ki, s a halál rejtély marad. Néha az igazság összetett. (…) Esetemben az, ami a boncolással kezdődik, végződhet tárgyalóteremben, a tanúk padján, ahol akár órákat (néha napokat, sőt heteket) tölthetek, miközben a védelem és a vád értelmezi, újraértelmezi és kétségbe vonja az orvosi szakvéleményeket.”
A halál hét kora időnként olyan, mintha kriminovellákat olvasnánk, vagy egy bűnügyi sorozat feszültséggel és fordulatokkal teli, drámai kockái peregnének előttünk.
Dr. Shepherd más szakértőkkel vállvetve, egymás tudását és referenciáit kiegészítve igyekszik megoldani a legkülönfélébb halálesetek rejtélyét. Teszi mindezt érzékletes leírásokkal, precíz és világos tudományos kitérőkkel, valamint pergő és élvezetes párbeszédekkel színesítve. A kötetből az is kiderül, hogy az élet a fogantatás pillanatától kezdve veszélyes üzem. Már az első sejtosztódásoknál történhet olyan esemény, ami évekre vagy akár évtizedekre előre kódolja az érintett személy váratlannak tűnő, ugyanakkor a biológia és a genetika törvényszerűségeit figyelembe véve predesztinált és legalábbis élettani értelemben véve érthető halálát.
Noha Dr. Shepherd meglátása szerint a halál az első életévben, valamint az ötvenötödik életévet követően sújthat le a legnagyobb valószínűséggel váratlanul – utóbbi esetben az idő előrehaladtával a váratlansági ráta gyengül, a bizonyosság erősödik, majd százszázalékos lesz –, voltaképpen minden egyes életszakaszban történhet és bekövetkezhet olyasmi, amely a halállal való kényszerű szembenézést gyorsítja meg. Különösen akkor, ha az illető nincsen tudatában bizonyos tevékenységeinek és tulajdonságainak, és – hétköznapi szóhasználattal mondva – veszélyesen él.
A halál hét kora akár komor, nyomasztó könyv is lehetne. Mégse az.
Kétségkívül vannak szívfacsaró, sőt olykor nyomasztó részek is benne, azonban ezek is leginkább oly módon, hogy az ember kénytelen szembesülni azzal, hogy a legkülönfélébb életkorokban időnként milyen képtelennek tűnő módon tud lesújtani a halál. Dr. Shepherd nemcsak az emberi életszakaszok halálozási esélyeit tekinti át, hanem történelmi távlatokba is visszanéz, például akkor, amikor a Covid19-pandémia koronavírusának és a spanyolnátha influenzavírusának a későbbi életesélyekre gyakorolt hatásait hasonlítja össze. Közben a családi, baráti kapcsolatok, valamint a boncasztalok mellőli időnkénti elengedhetetlen menekülés eszközeként használható utazások és vakációk révén a privát életébe is betekintést nyújt, még személyesebbé és még hitelesebbé téve ezáltal ezt a megindító, elgondolkodtató és érzékletes könyvet.
Kiemelt kép: Dr. Richard Shepherd, Facebook