1936. február 22-én született Kolozsvárott. Erdély vallási és kulturális sokszínűségében nőtt fel. Ez, valamint a közeg kelet-európai letargikussága, kiszolgáltatottsága jelentett meghatározó inspirációt későbbi munkái során. A kommunista hatalomátvétel után édesapját koholt vádak alapján elítélték, és magát Bodor Ádámot, a Református Kollégium diákját is letartóztatták. Két év után engedték szabadon.
Szabadulása után egy évig gyári munkásként dolgozott, majd a Kolozsvári Protestáns Teológia Intézetben tanult tovább. 1964 és 1968 között egy másoló-fordító irodában dolgozott a szülővárosában, közben novellákat és karcolatokat jelentetett meg. 1969-ben megjelent első novelláskötete A tanúcímmel. A romániai magyar irodalom Forrás-nemzedékéhez tartozott ő is, akárcsak Kányádi Sándor és Sütő András. Első magyarországi könyvét (Milyen is egy hágó?) a Magvető adta közre 1980-ban.
A hetvenes évektől Erdélyben lehetőségei íróként egyre szűkültek, 1982-ben áttelepült Magyarországra. 1984-ben a Magvető szerkesztője lett. Igazi irodalmi áttörését a Holmi folyóirat novellapályázatán nyert első díj, valamint az 1992-ben megjelent Sinistra körzet című alkotása jelentette, amit máig Bodor főművének tartanak. A könyvben megjelenő világot teremti újra, bővíti ki 2011-es Verhovina madarai: változatok végnapokra című kötete.
Bodor Ádám magas minőségű életművét számos díjjal jutalmazták. Többek között József Attila-díj, Kossuth-díj, Márai Sándor-díj tulajdonosa. Bodor Ádám 2020-ban a Libri irodalmi díj döntősei között szerepelt.
