Az amerikai írónő 1925-ben született a Georgia állambeli Savannah városában, ír szülők gyermekeként. Tizenöt éves korában családjával átköltözött a kisebb lélekszámú Milledgeville-be. Édesapja 1941-ben lupusz betegségben hunyt el, így O’Connor félárva maradt. Középiskola után felvételt nyert a városi főiskolára, ahol szociológiából és angol irodalomból szerzett diplomát. Szerkesztette a diákújságot, sőt jelentős mennyiségű karikatúrát is készített. Eleinte karikaturista akart lenni, ugyanis azt tartotta, hogy a történetmesélés egyik legjobb módja az, amit vizuálisan is meg lehet jeleníteni.
1945-ben az Iowai Egyetemre iratkozott be, hogy kreatív írást tanulhasson. Ez idő alatt számos fontos kritikussal, irodalomtudóssal és íróval ismerkedett meg, akik nem csupán tanították, hanem figyelemmel kísérték első publikációit is. Első regényének vázlatát, mely a Wise Blood (magyarul nem olvasható) címet viselte, szintén az egyetemi évek alatt írta meg. Amíg Iowában tanult, mindennap írt az édesanyjának. Leveleinek tárgya sok esetben a majonéz utáni vágyakozása volt, ugyanis a fiatal írónő, amihez csak lehetett, fogyasztotta a szószt, ám azt iskolájának közelében nem lehetett sehol beszerezni.
Habár O’Connor élete során két regénnyel, valamint számos irodalmi kritikával ajándékozta meg az irodalmi utókort, jelentősége igazán a novellisztikájában érhető tetten. Első novelláskötete 1955-ben jelent meg Alig akad ma jó ember címmel, második 1965-ben Minden összefut címen. Mind a kettő könyv nagyon sajátos látásmódot jelenít meg. O’Connor témáját és irodalmi hagyományát tekintve elődjét, Faulknert idézi meg, hiszen ő is a déli gótika szerzői közé tartozott. Elbeszélésmódja azonban inkább Hemingwayhez áll közel. Stílusát áthatja katolikus felfogása, valamint realista, nyers kifejezésmódja. Mindehhez társul száraz, gunyoros humora.
Ahogy apját, őt is a lupusz betegség gyötörte. Állapota miatt kénytelen volt hazautazni a családi birtokra, ahol élete hátralevő részét töltötte. Szteroidos gyógyszerekkel ugyan tudták stabilizálni autoimmun betegségét, a negyvenéves kort már nem érhette meg. 1964-ben hunyt el Georgiában.
