A Nyugat második nemzedékéhez tartozó költő 1900-ban született Miskolcon. Szépirodalmi érdeklődése hamar megmutatkozott, a Debrecenben töltött gimnazista évek alatt ismerkedett meg ugyanis Ady, Babits, Verlaine és Baudelaire verseivel. 1918-ban hadiérettségit tett, majd bevonult katonának. A frontok összeomlása után Budapesten beiratkozott a Műegyetem gépészmérnöki karára, nem sokkal később azonban átjelentkezett a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német-latin szakára.
Első verseit maga vitte el személyesen a Nyugat szerkesztőségébe, ahol megmutatta őket későbbi mesterének, Babitsnak. A költőóriás bizalmába fogadta, barátság alakult ki kettejük között. 1920-tól másfél évig alkalmi műfordításokból élt, többek között részt vett Baudelaire A Romlás virágai című kötetének lefordításában mestere és Tóth Árpád társaságában. Első verseskötete 1922-ben jelent meg Föld, erdő, isten címen, mely nagy elismerést szerzett a fiatal költőnek. Az 1932-es Te meg a világ című kötetét a század magyar lírájának egyik csúcsteljesítményeként tartják számon.
„Mint lámpa, ha lecsavarom, ne élj, mikor nem akarom” Szabó Lőrinc Semmiért egészen című versének beszédes sorai ezek. 1921-ben találkozott Mikes Klárával, akit még abban az évben feleségül is vett. 1924-ben ismerte meg felesége barátnőjét, Korzáti Erzsébetet, akivel titkos románcot tartott fenn, majd egy drámai feltárulkozás során felesége számára is nyilvánvalóvá vált a viszony. Szerelmi háromszög alakult ki köztük, amelyben a női felek mind sérültek. Felesége és szeretője is öngyilkosságot kísérelt meg. Korzáti Erzsébet életét nem lehetett megmenteni. A költő, saját despota szerelmi felfogására a fent idézett versben is nyíltan utalt. A huszonhatodik évcímű 1957-es kötet elhunyt szerelmének állít emléket.
Munkásságáért megkapta a Baumgarten-díjat, a József Attila-díjat, valamint a Kossuth-díjat. 1957 szeptemberében Illyés Gyula tihanyi házában rosszul lett. Október 3-án hunyt el a Gömöri-klinikán.
