Agatha Christie minden idők egyik legnépszerűbb szerzője. Három különleges könyvét ajánljuk.

Agatha Christie több mint 100 nyelven, kétmilliárd példányban eladott könyveivel a mai napig minden idők legkelendőbb regényírójának számít, az ő művein kívül csak a Bibliából és Shakespeare írásaiból kelt el több világszerte. Zseniális logikája, utánozhatatlan stílusa, tökéletes karakterábrázolása miatt méltán hívhatjuk a klasszikus krimi királynőjének, de számos más műfajban is alkotott. Ötévtizedes pályafutása alatt 66 krimiregénye mellett 6 másik regényt írt Mary Westmacott álnéven, de 14 novelláskötetet, több mint egy tucat színdarabot, mesét és gyerekverskötetet is piacra dobott.

Az első elbeszélés

Az Álmok Háza című kötetben Christie mintegy százötven elbeszéléséből olvasható kilenc. Korai darabok, amelyek különféle lapokban jelentek meg, és jól mutatják, hogyan bontakozott ki a szerző írói stílusa.

Az írónő előszeretettel „lopott” ötletet saját magától, vagy átfazonírozta írásait: Az Álmok Háza Agatha Christie első novellája 1926 januárjában jelent meg a Sovereign Magazine hasábjain, akkor még A Szépség Háza címmel, a morbid történetet Christie később átdolgozta, amely így már az Edward-kor kísértethistóriáira hasonlított, de két Poirot-történet eredetijét (Karácsonyi kaland és A bagdadi láda rejtélye) is érdekes olvasni. Valódi lélektani dráma a Szakadék című írása, amely két nő viaskodásáról szól, a Színésznő egy ravasz becsapást mesél el, a Míg ki nem huny a fény című írást pedig Alfred Lord Tennyson egyik elbeszélő költeménye ihlette.

1926 nem csak első novellája, hanem rejtélyes eltűnése miatt is emlékezetes év Agatha Christie életében. 1926 december 3-án – ugyanis – ismeretlen körülmények között 11 napra eltűnt, keresésére nagyszabásúbb keresőakció indult, végül december 16-án találtak rá. A rejtély azonban mégsem oldódott meg igazán, ugyanis Agatha Christie semmire sem emlékezett, és később sem beszélt a történtekről. / Forrás: Dívány.hu

Az egyik legizgalmasabb mind közül, már csak háttértörténete miatt is, a Man szigeti kincs, ami egy reklámfogás eredményeként született meg: a szigetiek ezzel a detektívtörténettel és a hozzá kapcsolódó kincsvadászattal szerették volna fellendíteni a vidék turizmusát. Nagyon érdekes – és Christie-rajongóknak kifejezetten különleges – a kötet két további darabja, a Tejfehér falakon belül és A magányos isten: bár az írónő krimijeiben időről időre feltűnnek szerelmi kapcsolatok, Christie itt úgy ír szerelemről, hogy sem méregkeverés, féltékenységből elkövetett gyilkosság, sem egyéb borzalom nem kapcsolódik hozzá. A krimikirálynőnek azonban ez a stílus is kifejezetten jól áll.

Búcsú Miss Marple-től – az utolsó történet

Hercule Poirot mellett a bölcs és szelíd természetű, ám csöppet kotnyeles Miss Marple Agatha Christie legfőbb nyomozója. Idős karakterétől a Szunnyadó gyilkosság című kötettel búcsúzott el a szerző. A történetet még a második világháború idején írta meg, azonban csak halálát követően, 1976-ban adták ki posztumusz kötetben.

Élete utolsó rejtélyében a múlt árnyaival kell megküzdenie a St Mary Mead-i vénkisasszonynak. Amikor az új-zélandi Gwenda Reed Dél-Angliába költözik, hogy férjével új életet kezdjen, egy tengerparti villa teljesen megbabonázza. Még soha nem látta, mégis furcsán ismerősnek tűnnek a falai, a piros pipacsos, kék búzavirágos tapétája. Hiába igyekszik Gwenda minden erejével felújítani a házat, csak annak múltját sikerül felszínre hoznia. Egy színházlátogatás után pedig szörnyű látomás kezdi gyötörni: maga előtt látja, ahogy villájának lépcsőházában megfojtanak egy fiatal nőt. Rémálom, látomás vagy emlék vajon mindez? Képzelete játszik Gwendával vagy csak idegbetegségtől szenved?

A Szunnyadó gyilkosság a második világháború idején keletkezett, de a létbizonytalanság miatt az írónő nem adatta ki, anyagi tartaléknak szánta a művet halála esetére. A kiadási jogokat a férjének ajándékozta. / Forrás: Múlt-kor

A fiatal lány és férje, Giles – kettejük duója erősen emlékeztet a két Christie-figura, Tommy és Tuppence párosára – Miss Marple-hez fordul, hogy segítsen neki kiűzni a szellemeket a házból, azonban egyikük sem hitte volna, hogy egy sok évvel korábban elkövetett bűntényt kell megoldaniuk. Tények és ellentmondások zavarják össze Miss Marple-t és az olvasót, de idővel a fájó igazságra is fény derül, hisz nincs olyan rejtély, amit ez az öreg hölgy ne tudna megoldani.

Az önéletírás

Poirot, Miss Marple, Tommy és Tuppence a leghíresebb nyomozói, akiknek történeteiért ma is milliók rajonganak, Christie egyik legfontosabb kötete mégis saját önéletrajza, amely egy letűnt kor hajszálpontos lenyomata. Noha magánéletét szigorúan óvta, Agatha Christie titokban azért mégis papírra vetette élete történéseit. Tizenöt éven át dolgozott az önéletíráson.

Az Életem című memoár szenvedéllyel és őszintén tárja olvasója elé az írónő gyermekkorának viktoriánus hétköznapjait, a személyzethez és nevelőihez fűződő viszonyát,

utazásai és karrierje minden fontos momentumát, férjeiről és gyerekéről azonban inkább hallgat. Az első világégés idején még Agatha Millerként dolgozott önkéntes ápolóként, majd gyógyszerész asszisztensként tevékenykedett, itt ötlött eszébe a krimiírás lehetősége is.

Agatha Christie szörfözés közben. / Forrás: Surfertoday.com

„A régi művek még egyfajta tanmesék voltak, amelyekben a gonosz elnyerte büntetését, a jó pedig győzött – írta. – Az 1914-es háború idején a gonosztevő még nem számított hősnek: az ellenség rossz volt, a hős pedig jó. Nem vájkáltunk lélektani dolgokban, hanem felléptünk a bűnözők ellen, és az áldozatok pártját fogtuk. Akkoriban el sem tudtuk képzelni, hogy eljön az idő, amikor az olvasók a bűnügyi történetben az erőszakot fogják kedvelni, és örömüket lelik az öncélú brutalitásban.”

Azt hittük, folytatja Christie, hogy az emberek elszörnyedve tiltakoznának az efféle torzulások ellen, csakhogy a kegyetlenség ma már egészen hétköznapi dologgá vált.

„Nem értem, miképpen juthattunk idáig, hiszen az általunk ismert emberek túlnyomó többsége, fiatalok és idősebbek egyaránt, kedvesek és önzetlenek, szívesen segítenek a rászorulóknak, és igyekeznek, hogy hasznossá tegyék magukat mások számára is. Az általam »gyűlölködőknek« nevezett kisebbséghez kevesen tartoznak, de a kisebbség hangja mindig erősebb, mint a többségé.”

Christie az Életem című memoárban beszámol a szörf és a „dög nehéz deszkák” iránti rajongásáról, honolului és dél-afrikai hullámlovaglásairól, első automobilja megvásárlásáról, a királynővel való vacsorájáról, első férjével, Archibald Christievel tett világutazásainak élményeiről, második férjével, Max Mallowannal közös régészeti expedíciókon szerzett tapasztalatairól, és betekintést nyújt írói módszereinek és alkotói folyamatának univerzumába is.

Forrás: Greenlane.hu

„Jó krimiíró akartam lenni, és néha elég beképzelt voltam ahhoz, hogy valóban annak tekintsem magam – egyik-másik könyvemet például én is élvezettel olvastam. Maradéktalanul elégedett persze egyikkel sem voltam, de idáig szerintem úgysem jut el senki – semmi sem alakul pontosan úgy, ahogy az ember eltervezi az első fejezet felvázolása közben, vagy amikor sétálgatva maga elé mondogatja és lelki szemeivel kibontakozni látja a történetet.” De Christie azt sem rejti véka alá, hogy sokáig pusztán pénzkeresetként tekintett az írásra, ahogy később is a honoráriumhoz való viszony alakította könyveinek sorsát: „Az adózás mai mértékét látva évente bőven elég egy könyvet írnom. Kettővel ugyanis alig keresek többet, viszont sokkal többet kell dolgoznom.”

Egy sokoldalú asszony képe rajzolódik ki a sorok között: Christie egyszerre konzervatív és modern, meghökkentő és unalmas, sznob és laza, szabad, mégis szabálykövető. De mindenekfelett végtelenül bölcs asszony, akinek az életről és emberi természetről leírt gondolatai örökérvényűek.