Quentin Tarantino sajátos történelemértelmezése szerint ha az elődeink valamit elrontottak, azt a filmmel maradéktalanul helyre lehet hozni. Legyen az Hitler vagy a Manson-család ámokfutása, a moziban semmi sem szab határt a fantáziának, ha az őrült ideológiák elleni harcról van szó.

A kultrendezőhöz hasonló vehemenciával veti bele magát a múltba Michael Chabon is. Az amerikai szerző a Ragyog a Hold című fiktív családtörténetben a történelmet saját kedve szerint kifacsarva alkotott a valóságra kísértetiesen emlékeztető világot, bolondot űzve az olvasókból. A magyarul idén (eredetileg 2000-ben) megjelent Kavalier és Clay bámulatos kalandjaiban is keveredik a fikció és a realitás, s bár a címben foglalt kalandok más téttel bírnak, a motiváció ugyanaz: küzdelem a humánumot felszámoló eszmék ellen.

A történet szerint Josef „Joe” Kavalier cseh zsidó fiatal példaképét, Houdinit megszégyenítő trükkel menekül el Prágából 1939-ben. Rokonaihoz megy New Yorkba, ahol unokatestvérével, Sam Clay-jel különös útját választja a pénzszerzésnek, képregényrajzolásból próbálnak meggazdagodni. Joe minden idegszálával az alkotásra koncentrál, hiszen tudja, csak úgy segíthet Csehországban rekedt családján, ha elég pénzt szed össze a kimentésükre. A képregények azonban a harc új formáját is biztosítják a két fiatal számára: Szabadulóművész című alkotásuk főhőse minden szuperképességét a nácik elleni küzdelemre fordítja. Joe és Sam hétről hétre porrá zúzzák Hitler birodalmát, négyzetekben és buborékokban elmesélt történetekkel írva újra a történelmet. Csakhogy az a fikción kívül egészen máshogy alakul, a fiúknak így a papíron zajló háborúnál lényegesen súlyosabb áldozatokat követelő harcot kell vívniuk a valósággal.

Chabon az amerikai popkultúra meghatározó médiumát, a képregényt használja fel, amelyről, hihetnénk, a mozit elárasztó szuperhősök korszakában sok újat már nem lehet mondani. A Kavalier és Clay bámulatos kalandjai azonban rácáfol erre. A regénybeli történeteknek egyetlen sorában is több kreativitást és fantáziát találunk, mint az elmúlt másfél évtizedben készült Marvel- és DC-filmek összességében, de ami még ennél is fontosabb, Chabon történelemalakító szereppel ruházza fel a képregényt. Amit Joe és Sam alkotnak, jóval több egyszerű szórakoztatásnál, a Szabadulóművész egy korszak szimbólumává válik.

Mindeközben persze a szöveg folyamatosan átjár a valóságot a fantáziától elválasztó határon, megidézve sok egyéb mellett a legendás képregényművészek, Stan Lee és Jack Kirby alakját és alkotásait. De találkozhatunk a Gólemmel, Salvador Dalíval, Orson Wellesszel, Al Smith-szel és Supermannel is, harcolhatunk a világot rabigába hajtó gonoszok ellen, végighallgathatjuk a rádió aranykorát, végignézhetjük a mozi felvirágzását, és Chabonnak hála – minden túlzás nélkül – a regényirodalom egyik legszebb jelenetével is gazdagabbak lehetünk. Joe és testvérének váratlan találkozása a kiürített családi fészekben bámulatos érzékenységgel megírt, mellbevágóan erős epizód, amely a képregénybeli küzdelmek minden egyes kockáját szentesíti.