Vajon melyik Gabriel García Márquez regény legyen az első annak, aki most kezdi az ismerkedést az életművel? A Szerelemről és más démonokról címűt ajánlom, valószínűleg azért, mert nekem is ez volt az első regény Márqueztől, aminek az elolvasása után sorra következett az összes többi, a Száz év magány, majd a Szerelem a kolera idején, az elmúlt napokban pedig A világ legszebb vízihullája című novelláskötet.

A világ legszebb vízihullája ugyanúgy tele van mágiával és melankóliával, mint a nagyregények, olyan novellákkal is találkozhatunk a kötetben, amelyek magyarul korábban még nem voltak olvashatóak. A legtöbbször a Szerelem a kolera idején című regényt olvastam újra a García Márquez életműből, a Száz év magányt adtam ajándékba leggyakrabban, de még mindig, ha azt kérdezi tőlem valaki, hogy melyik könyvével érdemes kezdeni az ismerkedést, a buja Szerelem a kolera idejént ajánlom.

Forrás: Funzine.hu

Hogy mennyi felfedezni való rejlik még Márquez könyveiben, azt jól példázza, hogy csak nemrég, egy ajánlásra fedeztem fel az elmúlt évben magyarul megjelent kötetet, Az évszázad botránya címűt, amelyben folyóiratokban és napilapokban megjelent újságcikkek és publicisztikák olvashatóak a mestertől. Többek között olyan ínyencfalatok, mint a Jegyzetek egy regényhez alcímmel ellátott A Buendíák háza, ami valójában a Száz év magány előzménye vagy a Hogyan kell regényt írni? amiben García Márquez – vagy ahogy Latin-Amerikában emlegetik: Gabo – arra a kérdésre igyekszik válaszolni, amit talán a legtöbben tettek föl neki. Az eredeti, spanyol nyelvű gyűjteményes kiadásban (El escándalo del siglo) szerepel a Magyarországon jártam című írás, ami érthető okokból nálunk már korábban megjelent, mégpedig Scholz László fordításában 2017-ben, az Utazás Kelet-Európában című kötetben.

Gabriel García Márquez „a világ legjobb mesterségének” tartotta az újságírást, sőt, bátran jelentette ki, hogy „alapvetően újságíró vagyok” mint ahogyan azt is, hogy „A könyveim újságíró munkái, még ha ez alig látszik is.” A róla szóló írások egyikében „az újságírás főképp stílusiskola volt és lehetőség egy eredeti retorika kimunkálásra” míg maga Márquez úgy nyilatkozott:

„Nem akarom, hogy a Száz év magány, és azt sem, hogy a Nobel-díj miatt emlékezzenek rám, hanem az újságírás miatt.”

Kedvében járunk tehát, ha kezünkbe vesszük Az évszázad botránya című kötetet. A szerző valószínűleg a tavaly megjelent magyar kiadás fülszövegének első sorát is nagy örömmel olvasná: „Végre magyarul is olvasható az évszázad egyik legszórakoztatóbb könyve!” Azt, hogy vajon mit írhatott Márquez Székács Verának abban a hosszúra nyúlt levélben, amiben megköszönte a Száz év magány magyar fordítását nem biztos, hogy valaha megtudjuk.

Forrás: Magvető Kiadó, Facebook

A levél címezettje ugyanis úgy eltette a kézzel írt levelet, hogy azt később már soha nem találta meg. Az évszázad botránya majd negyven év anyagából, 1950 és 1984 között megjelent cikkekből válogat és úgy mutatja be a „történetmondó Gabót”. Erre az ívre az életmű elolvasását is felfűzhetjük, gondoljunk csak arra, hogy mivel indul a Szerelemről és más démonokról című regény.

„1949. október 26-án nem volt semmi nagy hírünk. Clemante Manuel Zabala, annak a lapnak a főszerkesztője, ahol riporteri tanoncidőmet töltöttem, a szokásos jó tanácsaival bocsátott utunkra a reggeli értekezlet végén. Pár perccel később felhívta valaki, és közölte vele, hogy most bontják a hajdani Santa Clara-kolostor kriptáit, mert felszámolják őket, úgy szólt oda nekem, mint aki nem sokat vár a dologtól: – Eridj oda, hátha kihozol valamit belőle.” Az akkor 22 éves újságíró-gyakornok élményéből 45 évvel később született egy örökérvényű remekmű, a Szerelemről és más démonokról.