Miért dönt úgy valaki indiaiként, hogy megtanul magyarul? Indu Mazaldan delhi otthonában hímzések, könyvek és egy Csontváry-festmény jelzi, nagyon komoly a kapcsolódás közte és a magyar kultúra között. Ő az, aki Kosztolányi Dezső, Mikszáth Kálmán és Dragomán György munkái mellett Szabó Magda Az ajtó és Szerb Antal Utas és holdvilág című regényét is hindire fordította.
Indu Mazaldan angol irodalmat tanított az Új Delhi Egyetemen. 42 éves volt, amikor a fia egyetemista lett, így sok szabadideje adódott, és a napi három óra, amit tanítással töltött, már nem volt elég elfoglaltság számára. Ekkor kezdett el magyarul tanulni. – Hogy miért éppen a magyart választottam? Akkor véletlennek tűnt – mondja –, de egy évvel később, 1993-ban, amikor ösztöndíjasként először megérkeztem Budapestre, mindent megértettem. Tudod, én hiszek az előző életekben. Azt a szoros kapcsolódást, amit Magyarországon megéreztem, nem tudtam mással magyarázni, csak azzal, hogy egyszer már jártam itt korábban.
Amikor először Budapestre látogatott, szinte senkivel nem tudott beszélni, de abban a tíz hónapban, amíg a Balassi Intézetben tanult, tökéletesen megtanulta a nyelvet, és belekóstolt a magyar irodalomba is.
– Kedves és jó tanáraim voltak. Megismerkedtem Nagy Ágnessel, akivel olyan jó barátnők lettünk, hogy a mai napig, India és Magyarország között is tartjuk a kapcsolatot. Ő adta a kezembe az Utas és holdvilág című regényt. Mivel tíz hónapig csak magyar szót hallottam magam körül, amikor hazajöttem Delhibe, volt, hogy az angol irodalom tanítása közben először magyarul jutottak eszembe a szavak. Amikor ezek után magyarul kezdtem álmodni, végleg egyértelművé vált, hogy dolgom van ezzel a nyelvvel és ezzel a kultúrával.
Amikor megkérdezem, hogy mit érzett, amikor elolvasta az Utas és holdvilágot, így válaszol: – Egy ültő helyemben elolvastam, és olyan nagy hatást gyakorolt rám, hogy eldöntöttem, ezt szeretném megosztani másokkal is. Először a férjemnek meséltem a magyar olvasmányélményeimről, de aztán úgy éreztem, sokkal szélesebb körben kell megosztanom azt az élményt, hogy egy ilyen kicsi országnak, mint Magyarország, ilyen csodás és gazdag irodalma van. Hozzáteszem, nem áll messze az indiaitól, tele van lélekkel és érzelemmel. A nyelvben a hindihez hasonlóan sok a magánhangzó, ezért dallamos. Ha elénekeljük a Tavaszi szél vizet áraszt című dalt hindi nyelven, nagyon hasonlóan fog szólni, mint magyarul.
Indu Mazaldan elkezdett magyarul verseket írni, és a kétezres évek elején évente visszatért Balatonfüredre, a fordítóházba, hogy hindire fordítsa a magyar irodalom színe-javát.
Móricz Zsigmond Hét krajcár című novellája volt az első mű, amit átültetett magyarról hindire. Aztán jött Balassi, József Attila, Csokonai, Ady. – Az első könyv, amit meg is jelentettem, a Szerenád címet kapta, magyar szerelmes versek, népdalok és kortárs versek vannak benne. Egyetlen fordításáért sem kaptam fizetést, kezdetben szórakozásból, aztán, miután egyre több örömöt találtam a munkában, szinte szenvedélyemmé vált. Az első regény, amit lefordítottam hindire, a Színek és évek, Kaffka Margit műve volt.
Amikor megszületett a kisunokám, Mira, magyar népmeséket kezdtem fordítani. Később lefordítottam neki Lipták Gábor Hínártündérek című meséjét, hogy fel tudjam neki olvasni. – Ezeket a fordításokat pedig sorban követték a magyar irodalom klasszikusai: Szabó Magda Az ajtó, Kertész Imre Sorstalanság, Kosztolányi Dezső Pacsirta és Édes Anna, Móricz Zsigmond Rokonok, valamint Dragomán György Fehér király című könyve, végül pedig egy novelláskötet, ami Csúnya lány címmel jelent meg Indiában. – Jelenleg pedig egy Móra-meséskönyvön dolgozom – teszi hozzá.
Indu Mazaldan lelkesedése és elhivatottsága segítségével teremtett egy falatnyi Magyarországot Új Delhiben, mi pedig csak reménykedhetünk, hogy minél több irodalmi örökségünk talál még általa utat India szívébe.
Fotó: Szűcs Péter
