Egy halálos motorbalesettel végződő szerelem története, Brigitte Giraud férje haláláról szóló önéletrajzi regénye kapta idén a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat – számolt be róla a Guardian.
Brigitte Giraud a tizenharmadik nő, aki átveheti Franciaország legrégebbi és legrangosabb irodalmi díját, a 120 éve alapított Goncourt-díjat.
Az 56 éves Brigitte Giraud francia írónő Vivre Vite (Gyorsan élni) című regénye tulajdonképpen egy önéletrajzi ihletésű történet: elmeséli mindazokat az eseményeket, melyek férje, Claude 1999-ben, motorbalesetben bekövetkezett halálához vezettek. A szerző szívszorítóan bensőséges hangnemben, de pátosztól mentesen, sok humorral, szeretettel és nosztalgiával írja le, hogyan éltek boldog párkapcsolatban a férjével egy reményekkel teli, új élet küszöbén.
Claude zenekritikusként dolgozott, az írónő pedig regényeket és novellákat írt, mellette könyvkereskedői állása volt. A negyvenes éveiben járó pár húsz év együttélés után úgy döntött, hogy kertes házat vásárolnak egy dombos külvárosi részen, ahova nyolcéves kisfiukkal szerettek volna költözni, távol a város nyüzsgésétől. Új otthonukban egy nyugodt, gondtalan élet ígéretét látták, ám a dolgok másként alakultak.
1999. június 22-én Claude a kisfiukat hozta volna haza az iskolából, amikor egy motorbalesetben az életét vesztette – ekkor a tragikus eseménnyel együtt a boldog családi élet reménye is elillant. „Baleset, költözés, temetés” – írja haraggal és bűntudattal teli elbeszélésében, amelyben a „miért”, a „hogyan” és a „mi lett volna, ha” kérdések kerülnek folyamatosan előtérbe, s nem hagyják nyugodni az írónő lelkiismeretét.
A regényben az írónő a balesetet okozó körülmények szerencsétlen láncolatára fókuszál, újra és újra felteszi magának ugyanazt a kínzó kérdést: „mi lett volna, ha”?
Elkerülhette volna a balesetet, ha nem ragaszkodik olyan makacsul ahhoz, hogy megvegyék a házat? Mi történt volna, ha a testvére nem náluk tárolja azt a japán gyártású motort, amelyet Japánban betiltottak? Másképp alakul az életük, ha aznap nem tette volna át a találkozóját a párizsi kiadójával? Bekövetkezik a tragédia, ha nála lett volna mobiltelefonja? A szerző megvizsgál minden apró történést és döntést, amely a szerencsétlen balesethez vezetett. Azokat az érdektelennek tűnő dolgokat is, amelyeket sorsnak vagy véletlennek nevezünk, de amelyek ugyanúgy meghatározzák a döntéseinket önmagunk és a környezetünk számára, mint a tudatos lépések.
„Amikor nem történik katasztrófa, akkor anélkül haladunk előre, hogy hátranéznénk. Mindig csak előre figyelünk, tervezzük a következő lépést. Amikor tragédia történik, akkor viszont újra és újra visszafordulunk, visszajárunk kísérteni a múltba, meg akarjuk érteni minden egyes mozzanat, döntés kiindulópontját. Százszor is visszapörgetjük magunkban az eseményeket. Az ok és okozat specialistájává válunk. Vizsgálunk, nyomozunk és boncolunk. Mindent meg akarunk tudni az emberi természetről, a kollektív, univerzális erőkről, amelyek előidézik a történéseket” – írja Giraud.
A kritikusok elismerően nyilatkoztak Giraud regényéről, méltatták annak „intim hangvételét”.
A díj átvétele után a szerző elgondolkodott arról, hogy az intimitás hogyan jelenik meg regényében, és milyen hatása lehet az olvasóra.
„Számomra úgy tűnik, hogy az intimitásnak akkor van értelme, ha rezonál a közösséggel, egy társadalommal, egy korszakkal, egy történelemmel” – idézte szavait a euronews.com. „Szeretném azt hinni, hogy a Goncourt Akadémia is meglátta ezt a dimenziót, ami sokkal mélyebb értelemmel bír, mint egy egyszerű, személyes hangnemben elmesélt emberi sors, amit, ha megfosztanak az önmagán túlmutató jelentéstől, akkor nem sok értelme van.”
A nagyközönség számára eddig ismeretlen 56 éves írónő Algériában született, angol, arab és német egyetemi tanulmányait követően eredetileg fordítónak készült, de pályája elején újságíróként és kiadói szerkesztőként dolgozott. Tucatnyi kötete jelent meg, regények mellett novellás- és esszékötetek. 2007-ben már elnyerte a legjobb novellának járó Goncourt-díjat a magyarul is megjelent Nem ér annyit a szerelemcímű novelláskötetéért.
A Goncourt-díj ugyan csak jelképes pénzjutalommal jár, de sokszor hírnevet és hatalmas könyveladásokat hoz.
A nyertesek egy mindössze 10 eurós csekket kapnak, de a rangos francia irodalmi elismerés így is kifizetődő, mivel hagyományosan karácsony előtt adják át a díjat, ezért jelentős a marketingereje: a szerzők piacon lévő könyveit több százezres példányban veszik meg az olvasók.
Egy évvel ezelőtt Mohamed Mbougar Sarr szenegáli író nyerte el az év legjobb francia nyelvű regényének járó Goncourt-díjat. Az emberek legtitkosabb emlékezete című művében Sarr egy párizsi fekete fiatalember történetét meséli el.
