Három nagy sorskérdés fészkelte be magát a gondolataimba a Mi, magyarok – 51 hihetetlen történet a nagyvilágból című könyv olvasása közben.
Az egyik, hogy miként lehetséges, hogy közepes országméretünk, csökkenő lélekszámunk, behatárolt gazdasági lehetőségeink és más hatalmaktól való örökös függésünk ellenére ennyi tehetséges embert és kiválóságot adtunk, adunk a világnak? Legyen szó akár színészekről, tudósokról, üzletemberekről vagy sportolókról, számos, egymástól független területen sikerült nyomot hagynunk a történelemben. A könyv kiválóan alkalmas ennek tudatosítására szórakoztató stílusával és könnyed tálalásával.
A másik, örökké aktuális kérdés, hogy számtalan tehetségünk jelentős része miért éppen külföldön tudta elérni legnagyobb szakmai és/vagy anyagi sikereit? Vajon a közeg tehet(ett) erről, vagy a lehetőségek? Esetleg a történelmi viharok? A Mi, magyarok című könyvben valamennyi esetre találunk példát bőven.
A második gondolatommal szorosan összefügg a harmadik nagy kérdés: lehetséges, hogy a kényszerűség, a szorult helyzet az, ami rendkívüli tettekre sarkallja az embert?
Az biztos, hogy a sikerhez a vállalkozó kedv, a kockázatvállalás, az eltökéltség és némi szerencse is nélkülözhetetlen. Több évtizedes tapasztalatom és a beszélgetőpartnereim történetei azt mondatják velem, hogy az igazán sikeres emberek stressz és nyomás alatt vagy szorult helyzetben még jobb eredményre képesek. Ebben újfent megerősített ez a könyv, mely inspirálóan hathat minden olvasójára. Az új év eleje úgyis a számvetés és az új célok kitűzésének ideje kell, hogy legyen, ezért kívánom, hogy a könyvben bemutatott élettörténetek mindenkit arra sarkaljanak, hogy akarjanak jobbak és sikeresebbek lenni. Növeljék ezzel is a világraszóló magyarok népes számát.