Mire ez a könyvajánló megjelenik, elmondható, hogy az Amerikai Egyesült Államok 46. elnökének nem Donald Trumpot választották meg, hanem Joe Bident, bár a bukott elnök vélhetően még hosszú ideig vitatni fogja az eredményt a nyilvánosság előtt. Amolyan „Trump-osan”. Mary L. Trump, Donald unokahúga – aki finoman szólva sem evez egy hajóban rokonával (klinikai pszichológus, leszbikus, a Demokrata Párttal szimpatizál) – nem sokkal a választások előtt megjelent bestsellerkönyvében meséli el a Trump-család történetét, és mutatja be az általa szörnyetegnek titulált elnök személyiségrajzát.
Donald apja, Fred egész életét a család ingatlanfejlesztő cégének szentelte. Abban a kevés időben, amit a gyermekeire áldozott, leginkább csak a győzni akarást és a siker – akár a gyengébbek leigázásán keresztül is vezető – hajszolását sikerült átadnia. Az a légkör, amit a „zsarnok” családfő teremtett, tulajdonképpen az abúzus egyik formája, amiben a gyerekeket nem szeretik, megalázzák őket, egyéniségüket pedig elnyomják. Bár a könyv Donald Trump jellemének hátterét hivatott bemutatni, véleményem szerint a főszereplő mégis inkább az író apja, a legidősebb testvér, Freddy. A kötet az ő elrontott nevelésére, életútjára és tragédiájára fűzi fel a történet vezérfonalát. A családi cég trónörökösének kijelölt Freddy nem bírta el az apja által ráhelyezett súlyt, aminek következtében hamar az alkoholhoz fordult, ez pedig korai halálához vezetett. Ő volt az egyetlen testvér, aki ideig-óráig ellenszegült apja akaratának. Pilóta szeretett volna lenni, de ezt a hivatást a családfő „légi buszvezetés”-nek titulálta, és bármilyen önmegvalósító tervbe is fogott Freddy, az apja tett róla, hogy tőle való függését folyamatosan fenntartsa, és magához láncolja fiát. Donald úgy nőtt fel, hogy a szeme előtt zajlott minden megaláztatás, ami a bátyját érte, és gyorsan megtanulta, hogy miként lehet apja elvárásainak megfelelően viselkedni. Ennek köszönhetően Fred
elengedte legidősebb gyermeke kezét, végleg a sírba lökte őt, és elkezdett Donalddal kivételezni.
A könyv nagyszerűen mutatja meg, hogy hogyan és miért indult totális torzulásnak Donald Trump személyisége, hogyan vált a leköszönő elnök olyanná, amilyen: érzéketlen, tudatlan, de elnyomhatatlan magabiztosságával tömegeket maga mellé állító sztár. Mert ő mindig is a rivaldafényre vágyódott, apja a kirakatba állította, ő pedig fürdőzött a népszerűségben, és maga is elhitte, hogy saját magának köszönheti azt a mérhetetlen gazdagságot, ami egyébként kizárólag az apja érdeme. Az író bemutatja, hogy egy többszörösen bukott üzletember hogyan maradhat mégis a víz felszínén, mi több, hogyan lehet a világ egyik legbefolyásosabb embere. Mert az amerikai álom testesült meg abban, hogy Donald Trumpot elnökké választották 2016-ban, annak ellenére, hogy sokáig mindenki – még a saját családja is – viccnek vette, hogy elindul az elnöki posztért. Trump nem politikus, tulajdonképpen egy outsider, mégis elérte, hogy emberek tízmilliói szavaztak neki bizalmat – kétszer is. A könyv szórakoztató elemei közé tartozik, ahogyan az egyre ritkuló családi összejövetelek furcsaságait elmeséli, például ahogy Donald és Ivana (az első feleség) tovább passzolták a másoktól kapott ajándékokat karácsonykor.
Mary J. Trumpnak minden oka meglenne arra, hogy a bosszú vezérelje a család történetének elmesélésekor,
mivel gyakorlatilag kitúrták őt és testvérét nagyapja örökségéből, de azt hiszem nem – vagy nem pusztán – ez a motivációja. Sokkal inkább az, hogy bemutassa a világnak, hogy azok a megnyilvánulások, nyilatkozatok és tettek, amik Trump elnökségét jellemezték, honnan erednek és milyen folyamatok következményei – és mindezt olvasmányosan, de mégsem a bulvár szintjén tárja az olvasók elé. Feltétlenül ajánlom a könyvet mindenkinek, akit érdekel a politika, a pszichológia, vagy általában az „amerikai álom” hamissága. Donald Trump különleges, megosztó figura, és rövidesen választ kapunk arra is, hogy vajon képes-e veszíteni?!
