Stahl Judit ajánlója a Hatszáz tojás, egy se görbe című gasztrotörténeti könyvhöz

Nem véletlenül írtam két szóba az amúgy egybeírandó elemeket a címben. (Ha jól emlékszem, Kazinczy kalapját emelte el valaki tévedésből egy kocsmában, és azzal mentegetőzött: “Bocsánat, körülbelül egyforma a fejünk!” Mire Kazinczy: “Körül talán igen. De belül biztos nem.”) Szóval, a derék had, különírva.


Életemben nem került még a kezembe egy ennyire pazar beltartalmú könyv ilyen visszafogottan prezentálva. A talányos cím, a lakonikus alcím nem sokat árul el arról az elképesztően érdekes utazásról, ami a szerencsés olvasóra vár.


Saly Noémi muzeológus, a derék had egy másik, méltatlanul el nem ismert rétegének képviselője. És ha valaki azt hinné, többet tud nála magyar gasztronómia történetéről, az súlyosan téved. (És hogy milyen súlyosan, abban megint csak Saly a szaktekintély. A lat 1, 75 dkg, a quintli pedig negyed lat, azaz kb. 4-5 gramm, tudhatjuk meg pl. a 70. oldalon.)
Minden könyvét, írását szeretem, de ez a karcsú kötet mintha valami szintézise lenne annak, amire Noémi az egész életét feltette. És egyúttal beavatás a munkamódszereibe.


Imádom! Legalább 5 szinten zajlanak az események. Van benne Agatha Christie-s nyomozás – igazán stílszerűen egy grafológus bevonásával! –, van benne mikrotörténelem, szóetimológia, rengeteg humor, és – szinte csak ráadásként – még izgalmas receptek is. Ezekről majd később.

Az egész egy Facebook-bejegyzéssel indul. Noémi meglát egy gyöngybetűkkel írt régi receptkönyvet, és utánaered. Honnan került a család tulajdonába? Ki írta egyáltalán? Hol élt? Milyen lehetett a háztartása? Vajon tényleg használt olívaolajat? Honnan ered a resztelni szó?Még el sem jutunk a receptekig, de többet tudunk meg, mint más receptkönyvek legvégére sem.
Félreértés ne essék: ez nem unalmas tudáshalmaz – bár gondos filológusként Noémi mindent lábjegyzetel, forráshivatkozik.

Ez egy, a magyar konyha legismeretlenebb időszakáról szóló, derűs kalandregény.

Nem akarom a felfedezés örömét elvenni az olvasóktól, csak annyit: még a paprikatenger előttről, de már jó sok tejföllel és rengeteg tojással, ahogy az őszinte borítószöveg mondja. (A cím feloldását az olvasóra bízom – tetszeni fog!)


Van az a mondás, hogy minden férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út. Tegyük félre ennek megkérdőjelezhető igazságtartalmát. De ha át akarnám írni, akkor ez a kötet azt mondatná velem: minden nemzet megértéséhez a konyháján keresztül vezet az út. Hagyják, hogy Saly Noémi legyen az idegenvezetőjük!
És végül nemcsak a szerzőnek, hanem az Ab Ovo kiadónak is szeretném megköszönni, hogy ez a kötet megszületett. Lassan 30 éve „törekszenek a jónak gyakorlására”, és személyes érintettségem is van. Életem egyik nehéz időszakában, a karrierváltás közepén a kiadó alapító-igazgatója, Pataki Judit lefegyverző önzetlenséggel vezetett be a könyvkiadás alapjaiba.

Remélem, a járványhelyzet elmúltával lesz alkalmam ezt viszonozni egy Húslevessel, mája gombótzzával, utána jöhetne Ludmáj aszetti, főételnek valami könnyű, mondjuk Sült hal káprimártással.
És talán még Saly Noémit is el tudnánk csalni. Bár amennyit dolgozik, ebben nem vagyok biztos.