A jó antológia ismérve egyfelől, hogy a már ismert műveket újra felfedezteti az olvasóval, másfelől új szövegekhez, életművekhez vezeti el. Bátran mondhatjuk, hogy a Felhajtóerőnek, a Jelenkor Kiadó és a Vates, a művészet-inspirálta ruházati márka közös kortársvers-antológiájának ez sikerül.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az elmúlt években több színvonalas versantológia látott napvilágot: a Simon Márton által válogatott 99 magyar vers, valamint a kortárs alkotásokat egy csokorba gyűjtő Szívlapát és Lehetnék bárki, Péczely Dóra szerkesztésében. Ebbe a sorba illeszkedik a frissen megjelent Felhajtóerő.
Az első pillanatban talán szokatlannak tűnhet, hogy egy ruházati márka és egy kiadó kollaborációjából születik verseskötet. A Vatesnek küldetése, hogy a magyar irodalom alkotásait ne csak felhasználja termékein, hanem be is mutassa azokat egy szélesebb közönség számára. Ehhez a vállaláshoz kapcsolódik az antológia ötlete, melynek válogató szerkesztői Bárány Bence márkaalapító, előadó és Élő Csenge Enikő költő.
A szerkesztők célja az volt, hogy befutott és pályájuk elején járó költők egyaránt képviseltessék magukat egy-egy szöveggel.
A 48 kortárs alkotás között megtalálhatók például a számos kötetet jegyző Balla Zsófia, Kemény István és Nádasdy Ádám, az elsőkötetes Biró Krisztián, Kállay Eszter és Kustos Júlia, illetve a még kötet előtt álló Horváth Florencia, Locker Dávid és Ráday Zsófia versei. A szerkesztői munkát dicséri, hogy a megannyi különböző költői hangot egy izgalmas koncepció fogja össze: a válogatás Tory Higgins selfdiszkrepancia-elméletére épül, az ideális, az aktuális és az elvárt énképek szerint tagolódik három ciklusra.
Az antológia címe, a Felhajtóerő közös hiányként is megfogalmazható – ahogy arra Beck Zoltán a hátlapon olvasható ajánlójában utal: „…éppen abból a valamiből nincs nekünk, amiről azt gondoljuk, lennie kell. Mondjuk, szeretetből, Istenből, humorból, szülőből, lelkiismeretből. Leginkább pedig tartásból, felhajtóerőből.” A borító és a ciklusokat elválasztó oldalak illusztrációi a kötetcím által megnyitott asszociációs tér feltérképezésére ösztönöznek.
A cikluscímeket a kötet egy-egy műve adja. Az első ciklus a Vékony jég címet kapta Simon Bettina verse nyomán, amely a virágültetés cselekvéssorába ágyazva egy problematikus anya-gyermek kapcsolatról nyújt látleletet, és az elhallgatás és kimondás közötti bonyolult viszonyt állítja középpontba. A kimondhatóság, a trauma elbeszélhetősége a tétje Seres Lili Hanna Intelmeink című költeményének is: „Minden szó értelmezés, a fejemhez nyomta / és a borultam is. / De neked ezenkívül nem szabad kommentálni. / Nem is bagatellizálhatod el. / Nem lehetsz drasztikus. / Nem írhatsz tanmesét.” A második, Citromelégia-ciklus Simon Márton versének címét viseli. A vers alapélménye a jelenbeli bezártság és tehetetlenség, ugyanakkor egy egész generációt meghatározó gyerekkori emlékek is hivatkozási ponttá válnak. Izsó Zita Belső naprendszere – ez a harmadik ciklus címadó verse – a gyermek utáni vágy tapasztalatát a bolygó-metaforika révén bontja ki („és akkor végre elhiszed, / hogy te is egy olyan bolygó vagy, / amin megvannak az élet feltételei”), és erős dialógusba lép Fekete Vince ugyanebben az egységben szereplő, egy világrajövetelt meglepő nézőpontból ábrázoló (Apálydagály) című versével.
Noha az antológiát természetesen a nyelvi és tematikus sokféleség jellemzi, az elmondható, hogy a versekben gyakran megjelenik a Másikhoz – szülőkhöz, szerelemhez, kortársakhoz – fűződő viszony kérdése.
Kemény Zsófi Libbenjében egy egyszerre vágyott és félt azonosulás lehetősége rajzolódik ki: „Olyan akarok lenni, mert nagyon lenézem, / és ha csak egyszer is a hajam úgy libbenne, / azonnal levágnám tövig. / Csak libbenne végre.” Máskor a múltbéli Énre és az általa egykor meghozott döntésekre történik reflexió – így Tóth Krisztina Világadapterében: „Mindig utólag / tudni biztosan, mi lett volna a jó”. Purosz Leonidasz Reggeliző férfi jegyzete című verse pedig a jövő felé nyitott – egy ideális, kiegyensúlyozottabb Én szokásait veszi számba: „Reggelizni: ritkán, / sétálni: tempósan, / vonatozni: egyedül.”
Az említett szerzőkön túl Áfra János, András László, Babiczky Tibor, Bándi Máté, Csider István Zoltán, Dékány Dávid, Deres Kornélia, Erdős Virág, Eszenyi Fanni, Fehér Renátó, Fekete Vince, Gráf Dóra, Horváth Benji, Kali Ágnes, Kiss Dávid, Kósa Eszter, Láng Orsolya, Lukács Flóra, Nagy Dániel, Nagy Márta Júlia, Nemes Z. Márió, Peer Krisztián, Pion István, Székely Szabolcs, Szijj Ferenc, Terék Anna, Tóth Vivien, Turi Tímea, Vajna Ádám, Vida Kamilla, Závada Péter és Zilahi Anna nem kevésbé figyelemre méltó költeményei is helyet kaptak a kötetben.
A költészet napja jó apropó arra, hogy kezünkbe vegyük a Felhajtóerőt. De aki elmerül ebben a gazdag szövegvilágban, látni fogja, hogy a kortársak olvasásához tulajdonképpen nincs is szükség apropóra.
A Libri Magazin költészet napi oldalán még több cikket talál a témában: magazin.libri.hu/kolteszetnapja
