Harminc év alattinak kell lenni: ez volt a fő feltétele annak, hogy valaki bekerülhessen a Lehetnék bárki című antológiába, amely a 2017-es, nagy sikerű Szívlapát után ismét arra vállalkozik, hogy a kamaszok és a huszonévesek számára kínáljon letehetetlen költeménygyűjteményt.
Hogy azok-e, és hogy ebbe a válogatásba bekerülhettek-e, arról a szerkesztő és ötletgazda, Péczely Dóra döntött. A magyar irodalmi élet egyik legrutinosabb, legkreatívabb és legjobb szerkesztőjének ítéleteire bátran hagyatkozhatunk; ezúton sem fogunk csalódni. A kor mellett nyilván az sem árt, ha az adott szerző versei: jók.
A kötet, némiképp eltérően a Szívlapáttól úgy épül fel, hogy nagyjából kétharmadában ma élő, míg egyharmadában már nem velünk lévő (ebben a csoportban különösen fájó szembesülni a kötetben a tavaly elhunyt Térey János két versével) költők művei szerepelnek benne. Mind a kortársak, mind a „régiek” olyan költeményekkel, amelyeket harminc éves koruk előtt írtak.
Hogy melyik vers jó, melyik érinti meg, azt minden olvasó maga dönti el. De hogy a felkínált versmix nagyon is alkalmas a belefeledkezésre, az biztos. Nagy rácsodálkozások és felfedezések várják az olvasót,
ha lapozgatni kezdi a 160 versből álló, nyolc tágan értelmezett ciklusra (gyerekkor és család, fiatalkori identitás, szerelmes versek, az egzisztenciális kérdésekre, a létbe vetettség állapotaira reflektáló költemények, táj- és városversek, végül pedig az évszakok-ciklus) osztott kötetet.
A könyv címe Veszprémi Szilveszter Az ecetmuslicák elmenekülnek a szén-dioxid elől című verséből származik. Veszprémi verseit – kettővel is képviselteti magát – jó megismerni, ahogyan Ittzés Ambruséit is (kettő van tőle is). Ittzés A főutca házai című verse például nagyon érett, nagyon komoly költőt ígér.
(„A főutca házai bináris számjegyek: / lakott, üres, üres, lakott, üres… / Ez kódolja bele a faluba a pusztulást. // A segélykiáltást nem hallotta meg a szomszéd, / mert éppen egy Volkswagen motorját cserélte ki / Dortmund közelében…”.)
Feltűnő, és jó, hogy rajta kívül is elég sok vidéki, a magyar falu helyzetét, állapotát felvillantani kész és képes szerző kapott helyet a válogatásban.
De van itt „városköltészet” is: Horváth Imre Olivér Ingatlanul című műve például, amely persze alapvetően szerelmes vers, de a benne rejlő humoros és húsba vágóan valóságos rétegeivel jóval több is annál. A kamaszkorból épp kinőtt, fiatal, útjukat kereső, a fiatalság bizonytalanságait hordozó szerzők néhol félelmetesen erős, mellbevágó, autentikus írásai hatással vannak az idősebb olvasóra is – e sorok szerzője például már egy ideje nem tartozik a célcsoportba –, de nehéz elképzelni, hogy ne érintenék meg a fiatalabbakat is.
Ja, és a Lehetnék bárkiből még valami kiderül, ami nem meglepő, de érdekes újra meg újra rácsodálkozni: hogy Weöres Sándor egyszeri és éteri jelensége volt költészetünknek, utánozhatatlan és megismételhetetlen. Nem hiszik? Akkor vegyék kézbe a Lehetnék bárkit, és lapozzanak a 43. oldalra!
Kiemelt kép forrása: Instagram, booktasticboglinc
