A valóság néha izgalmasabb, mint a fikció. Mörk Leonóra legújabb könyvében megírta, ami a regényeiből kimaradt. 15 fejezetben ugyanennyi történelmi nőalak, az 1500-as évektől, Katharina von Borától egészen az 1800-as évek közepéig, Anne Brontéig követhetjük végig különleges asszonyok élettörténetét a Saját utakon c. könyvben.

Az írók – és újságírók – munkájának kellemes melléktermékei az épp aktuális regényükhöz, cikkükhöz végzett kutatások közben felfedezett izgalmas információk, amelyeknek a leghalványabb közük sincs a témához, amiről épp írni akarnak.

A vérbeli szerzők közléskényszere ugyanakkor nem hagyja, hogy egy remek sztorit megtartsanak maguknak. Az így felgyülemlett tudást jobb híján a barátokra és ismerősökre zúdítják rá, előfordul azonban, hogy az írónak sikerül egy olyan formát találnia, amelyben mégis megoszthatja a nagyközönséggel a korábban sehova sem illő érdekességeket.

Ilyen Mörk Leonóra Saját utakon című könyve, ami 15 fejezetben ugyanennyi történelmi nőalakról mesél olvasóinak. Az 1500-as évektől, Katharina von Borától indulva egészen az 1800-as évek közepéig, Anne Bronte életéig követhetjük a többségében ismeretlen, mégis különleges élettörténeteket.

A könyvből az is kiderül, hogy a korábbi idők asszonyainak élete korántsem volt olyan egyforma, mint ahogy azt történelmi tanulmányaink néha sugallják.

Akadtak köztük, akik szellemi és anyagi függetlenséget vívtak ki maguknak, saját szakmájukban úttörőnek számítottak, nem egyszer pedig kortársaik megbecsülését is elnyerték.

Ilyen volt Maria Sybilla Merain, aki 1700-ban Suriname élővilágának feltérképezésére vezetett egy kutatóexpedíciót a lányával.

Azok példáján, akik a házasságot választották, megismerhetjük, mit is jelentett a háztartás vezetése egy elismert tudós oldalán – mint Katharina von Bora, Luther felesége – vagy épp egy zeneszerző-orgonista társaként – ahogy azt Bach második hitvese, Anna Magdalena Bach megmutatta.

Ő ráadásul saját hivatását is megtartotta, a házasságkötés után is fellépett szopránként, ezzel is hozzájárulva a családi kasszához, de maga is zeneértő lévén férjét több szempontból is tudta támogatni.

Emellett természetesen a szerző kitér az asszonyok életében jelentős szerepet játszó férfiakra, apákra, férjekre – esetenként szeretőkre.

Az életrajzok farvizén kirajzolódik az adott kor egy-egy töredéke, legyen szó a rovarkutatás kezdeteiről, a rézrozsdazöld festék titkos tudományáról vagy 1816 nyarának apokaliptikus időjárásáról.

A kötet olvasmányos, közérthető nyelven vezeti végig olvasóit idegen országok szokásain és enged bepillantást az ott élők, a nemesek és a közemberek hétköznapjaiba. Példái és nézőpontja a térben és időben távoli eseményeket a modern olvasó számára szinte kézzel fogható közelségbe hozzák, átélhetővé teszik. A szerző együttgondolkodásra biztatja közönségét: nem titkolja el azt sem, ha valamire nem talált magyarázatot: az olvasók elé tárja a kérdést, és megosztja velük lehetséges megfejtéseit.

A Mörk Leonóra-rajongók pedig privát nyomozást folytathatnak a szövegben. Az írónő munkásságának ismerői könnyedén kikövetkeztethetik, hogy melyik fejezet melyik regényéhez végzett kutatások mellékvágányaként született. Feltűnően sokat időzünk például a Németalföld tájain, ahol a Törött tulipánok játszódik, de A papagájos ablak háttértörténete is felbukkan Erős Ágost és kegyencnője fejezetében.

Nyitókép forrása: Papageno