Miután átvészel egy hatalmas vihart, az Air France 006-os járata leszáll New Yorkban, 2021. március 10-én. Majd három és fél hónappal később, 2021. június 24-én ismét feltűnik a radaron a repülőgép, méghozzá ugyanaz, amely 106 nappal korábban már megérkezett. És nem elég, hogy a jármű az utolsó csavarig, és jégeső okozta horpadásig megegyezik a másikkal, de a személyzet és az utasok is ugyanazok, akik egyszer már kiszálltak a (korábbi) repülőből. Mi történik, ha 240 emberből hirtelen kettő lesz a világon? Miként reagál a hadsereg, miként a tudomány és a vallás, és vajon elfogadja-e a megmagyarázhatatlant a társadalom? Hervé Le Tellier francia matematikus-író regénye, a magyarul Gulyás Adrienn kiváló fordításában megjelent Anomália erre az egzisztenciánkat fenyegető alaphelyzetre keresi a bonyolultnál bonyolultabb magyarázatokat. Végül mégis a legegyszerűbb válasz tűnik a leghitelesebbnek.

Le Tellier az Oulipo társaság elnöke: az író és költő Raymond Queneau, illetve a matematikus François Le Lionnais alapította csoport a lehetséges irodalmak vizsgálatára jött létre, kísérleti munkáik elméleti koncepciókra épített történetek, az Anomália így tökéletesen megfelel a hagyományoknak, hiszen azt az akár abszurdként is felfogható kísérletet terjeszti regény méretűvé, hogy mi történik a létezés megduplázásával. A szigorú szerkezet és a tudományos alapok ellenére a könyv hatalmas sikert aratott, a több millió eladott példány és a legrangosabb francia iroda irodalmi elismerés, a Goncourt-díj is jelzi, hogy az idén 65 éves szerző égető kérdésekkel szembesítette az olvasóközönséget.

Hiába kísérleti irodalom, közel félezer karaktert mozgatni egy történetben nehezen kivitelezhető, Le Tellier nem is vállalkozik erre, az utasok közül tizenegy ember sorsát követi nyomon

azután, hogy hirtelen (majdnem) huszonketten lettek. Köztük van a gép kapitánya, akiről a márciusi leszállást követően derül ki, hogy végstádiumú rákos; Sophia, az apja által elkövetett szexuális zaklatás 9 éves áldozata; a Slimboy művésznevű nigériai énekes, aki a vihar halálközeli élményéből világslágert ír; a nappal példás családapa, este pedig kíméletlen bérgyilkos Blake; illetve Victor Miesel író, aki a viharos utazást követően veti papírra az Anomália című korszakalkotó regényét, majd öngyilkos lesz.

Fotó: Francesca Mantovani

Az azonosság és a másság problémája meghatározta a posztmodern gondolkodást, a legnagyobb filozófusok Derridától Lévinasig fognák a fejüket, ha olvashatták volna Le Tellier regényét, ami egy ironikus gesztussal zárójelbe teszi az elmúlt hetven-nyolcvan év eredményeit. Mert ha találkozhatunk saját magunkkal, borul minden, amit eddig a létről és a létezésről gondoltunk. És nemcsak a filozófiában, persze. Ahogy az várható, a történetben az első reakció a katonaságtól érkezik – a hadvezetés azonnal földre parancsolja a júniusi gépet – őket a nemzetbiztonság követi, akik igyekeznek elérni, hogy semmi ne szivárogjon ki a szenzációs ismétlésből, majd megérkeznek a tudósok, hogy magyarázatot adjanak a lehetetlenre, végül a vallási fanatikusok veszik kezükbe az ügyet.

Az indulatok az első tudományos hipotézis nyilvánosságra hozatalát követően szabadulnak el, a legvalószínűbbnek tartott magyarázat szerint ugyanis a második gép egy anomália, vagyis rendszerhiba. Ami egyben azt is jelenti, hogy az emberiség egy szimulációban létezik: a valóság csupán egy korlátlan kapacitású számítógép által létrehozott program, és a júniusban újra felbukkant gép ennek a programnak egy tréfája.

És ez nem a Mátrix-filmek forradalmi lendületű virtuális valósága: az Anomália Niklas Boström svéd filozófus trilemmájára épít,

ami logikai következtetések mentén jut el a felismeréshez, hogy minden valószínűség szerint egy szimuláció részei vagyunk. Ez alaposan összezavarja a regény szereplőit, hiszen ha valóban így van, akkor mit kezdjünk a globális felmelegedéssel, az atomháború rémképével, és persze mit kezdjünk Istennel? Egy szimulációban élve vállalhatunk-e felelősséget a tetteinkért, és jogosan szenvedjük-e el a következményeket? Miért legyünk tisztességesek, ha kiírnak a programból úgyis?

A képen Hervé Le Tellier Anomália című könyve.
Forrás: Park Könyvkiadó, Facebook

Miközben a legnagyobb koponyák a saját válaszaikat keresik a fenti kérdésekre, a megduplázódott utasok szembetalálkoznak saját magukkal. A márciusi és a júniusi érkezők között mindössze annyi a különbség, hogy utóbbiaknak nincs tudomása, és így emléke sem a két leszállás között eltelt 106 napról, ettől eltekintve azonban az utolsó sejtmagig megegyeznek. A valóság szabályait cáfoló szituációra pedig mindenki máshogy reagál. Van, aki szélsőséges eszközökhöz nyúl, más igyekszik figyelmen kívül hagyni a „másolatát”, és akad, aki duettet énekel önmagával. Victor Meisel az egyetlen, akinek nincs lehetősége a nagy találkozásra, márciusban leszállt énje ugyanis a júniusi érkezést megelőzően véget vetett az életének. De előtte még megírta regényét, amelyről a később jött Meisel nem tud, és elolvasva nem is igazán tartja a saját munkájának.

A regénybeli Anomália nyilvánvalóan nem arról szól, mint a könyv, amit a kezünkben tartunk, a címét és a motívumait tekintve azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül az „azonosságot”. Már csak azért sem, mert ez is része Le Tellier játékának.

A szerző az alapproblémát is iróniával kezeli, és erre ráerősít azzal, hogy az egyes karaktereket különböző zsánerbe helyezi: a bérgyilkos köré krimit kerít, a kissé esetlen tudósnak romantikus hátteret biztosít, az író pedig alig eltéveszthető önéletrajzi referenciákat kap. Mindezek után a regény több szinten is szabadon értelmezhető. Olvashatjuk Le Tellier stílusgyakorlataiként, vagyis az irodalmi, filozófiai és tudományos szövegek már majdnem a paródiáig elrajzolt imitációjaként, de tekinthetünk a történetre az egyre látványosabban káoszba fulladó világunk kihívásaira adott válaszként is. A harmadik anomália pedig az alkotás folyamatának kifordítása: egy megkettőzött író(k) egyike megalkotja a művet és meghal, a másik meg learatja a babérokat.

Akárhogy közelítsünk a regény felé, nem vonhatjuk ki magunkat a szöveg szimulációjából, vagyis olvasóként számot kell vetnünk a lehetőséggel, hogy a valóságunk a könyv utolsó betűjéig egy roppant méretű program része. Az Anomália erre a problémára is reflektál:

„– Ugyan mit tud nekik mondani? – kérdezi Tina Wang a tábornoktól, aki már indul is lefelé a galériáról. 

– Azt javaslom, ne mondja nekik, hogy már van egy példány belőlük, és semmi keresnivalójuk a Földön...  – Majd kitalálok valamit. Különben is: maga talán tudja, hogy mi keresnivalója van bárkinek ezen a rohadt bolygón?”
A Budapesti Metropolitan Egyetem animáció szakos hallgatójának könyvelőzetese Hervé Le Tellier Anomália című kötetéről.

A kérdésfelvetés lényegén tehát nem változtat a rendszerhiba, az pusztán rámutat arra, hogy a létezésünkre vonatkozó kérdést feltenni egyenértékű azzal, hogy meg sem próbáljuk kitalálni, mi zajlik körülöttünk. Válaszra úgysem számíthatunk. És talán nincs is szükség rá.

„Szimuláció ide, szimuláció oda, élünk, érzünk, szeretünk, szenvedünk, tevékenykedünk, és a halálunk után hagyunk egy parányi nyomot a szimulációban. Mire megyünk vele, ha tudjuk?” És ezt a tételt ismétli meg egy filozófus egy francia tévéshow-ban: „Azt kell mondanom, hogy teljesen mindegy: gondolkodom, tehát még akkor is, ha csak egy gondolkodó program vagyok, vagyok. Ugyanúgy szeretek, szenvedek és ugyanúgy meg fogok halni, köszönöm szépen.”

De Hervé Le Tellier még ezzel a felfüggesztett magyarázattal sem éri be, egy-egy happy end képében értelmet csempész a szimulációs elmélet nagy ürességébe.

Feje tetejére állhat a világ, megkérdőjeleződhet a létezés, a tudás és a hit, a szereplők mégis találnak valóságosnak tűnő választ a megválaszolhatatlan kérdésre, ez pedig a szerelem. Ha a márciusi szeretők el is hidegülnek egymástól, a júniusiaknak még megvan az esélye rá, hogy újra felmelegítsék a viszonyt; és akár még egy mafla tudós, és egy halálból visszatért félszeg művész is rátalálhat az igazira. Mi ez, ha nem a leghitelesebb anomália?

Ám mire belenyugszunk a szenvedély nagy rendszerhibájába, harmadszor is feltűnik az égbolton az Air France 006-os járata, ugyanazokkal az utasokkal a fedélzeten…

Még több cikk a témában: