Megtalálni az utunkat, miközben hűek maradunk önmagunkhoz – talán ez a legnagyobb kihívása Lily King Írók és szerelmek című regényének, amelyben az élet és a művészi alkotás kerül szembe egymással.

Az 1997-ben játszódó történet elbeszélője a harmincegy éves Casey Peabody, aki épp pincérnőként próbálja egyenesbe hozni életét. Egy korábbi virágoskamrából kialakított dohos szobában lakik, naponta három mérföldet biciklizik banánüléses bringáján a munkába és vissza, két műszakban dolgozik a Harvard Squaren, kajára alig költ, inkább stikában eszik az étteremben. Minden pénzét súlyos hiteltartozása emészti fel, ráadásul hiányos egészségbiztosítását is éppen akkor készülnek megszüntetni, amikor leginkább szüksége lenne rá.

Casey, miközben a felszínen maradásért küzd, képtelen feldolgozni édesanyja elvesztését – aki váratlanul hunyt el egy baráti nyaraláson –, ráadásul a szerelmi élete is romokba hever. „Nem szeretném, ha úgy emlegetnének, hogy az a lány, akinek most halt meg az anyja. Épp elég baj, hogy én vagyok az a lány, akit most ejtettek.”

A Massachusetts állambeli Cambridge egyik leghíresebb pontja, a Harvard Square. / Forrás: Wikipédia

Lily King főhősének életében a férfiak mindig csak kárt okoztak: tanár apjáról kiderült, hogy fiatal lányokat kukkolt, ráadásul Casey volt az, aki feljelentette. Első nagy szerelme Luke, a költő, akibe egy Rhode Island-i íróműhely során szeretett bele, sokáig elhallgatta, hogy házas, miközben kapcsolatukat az ördög művének titulálta. Életének válságos pillanatában pedig két férfi is betoppan az életébe: Oscar, az elismert regényíró, két kisfiú apja, és Silas, a kedves, feltörekvő írópalánta, aki nem utolsó sorban Oscar tanítványa. Két teljesen más világ, más ígéretek, lehetőségek. A lányt jobban csábítja Oscar magabiztossága és látszólagos érettsége, de idővel róla is kiderül, hogy önző, saját kudarcát feldolgozni képtelen egoista, akinek fogalma sincs a lány érzéseiről, a lelkében dúló viharokról.

Az egyetlen biztos pont az életében az édesanyjáról szóló regény, amin hat éve dolgozik, így próbálja meg saját maga számára életben tartani a szeretett asszonyt. Az írásba vetett hitét még az sem rengeti meg, hogy barátai, akikkel korábban mindannyian írói karrierről álmodtak, a stabil élet érdekében inkább más utat választottak. Egyikük elsőként hátrált meg, és beiratkozott a jogra, egy másik azt bizonygatta, ingatlanügynökként még mindig „használja a fantáziáját”, a harmadik pedig hozzáment egy férfihoz, akit „irritál az egyes szám első személyű női próza”. Casey velük szemben az egyetlen, aki minden csalódás ellenére hű maradt önmagához, és kétségbeesetten próbálja megtalálni a saját sikerét.

A képen Lily King Írók és szerelmek című könyve.

Lily King önéletrajzi ihletésű könyve emlékeztet Joachim Trier Oslo-trilógiájának első darabjára, a 2006-os Szerzők című filmre, amelynek elveszett hősei ugyan egy korosztállyal fiatalabbak, mégis hasonló írói álmokat kergetnek – a sikertől a sikertelenségig –, mint Casey. Szerelmi mámorral és depresszióval szegélyezett útkeresésük és versengésük hasonlóan melankolikus, szép története a felnőtté válásnak.

Az Írók és szerelmek egy nem túl távoli, mégis rég letűnt világ lenyomata: a kilencvenes évek vége még a tisztán öncélú kreativitás utolsó pillanata volt.

Akkoriban egy írónak nem kellett az online profilját, saját márkáját építgetnie, csípős és humoros posztokkal fenntartania az érdeklődést maga iránt. Lily King könyve épp ezért nem arról szól, hogy mit jelent írónak lenni, hanem arról, hogy mit jelent írni.

Az Írók és szerelmek életszagú könyv, tele van szívbe markoló párbeszédekkel, szól a szerelem utáni vágyról, családról, karrierről és arról, hogy megtanuljunk bízni az ösztöneinkben. Fura szellemességgel átszőtt, elegáns karikatúrája az egocentrikus (férfi) írók, szerkesztők uralta művészeti szcénának is, de mindeközben szól az alkotói folyamatról, a könyvkiadásról és az ezekért hozott áldozatokról, hisz az írás sokak számára nyújt menedéket és jelent gyógyulást.

Kiemelt kép: The New York Times

Még több tartalom a témában: