Mintha az Igazából szerelem alakjai és helyzetei kelnének életre, ezúttal nem a filmvásznon, hanem meghitt, karácsonyi hangulatú könyvek lapjain. Három romantikus regényt ajánlunk, amelyek segítenek ráhangolódni az ünnepekre, átmelegítik a szívünket és azt üzenik nekünk, hogy a világban rend van.
Katharina Herzog: Kisvárosi könyvesboltok – Téli csillogás
Minden egy fotóval kezdődött, amelyet a Pinteresten pillantott meg a szerző. Ez állt rajta: Csak egyetlen helyes út van: a sajátod. Ebből született meg ez a történet, minden könyvmoly álmát választva helyszínként, egy tizenegy könyvesbolttal büszkélkedő kisváros, ahol évente két alkalommal könyvfesztivált is megrendeznek. Azt hihetnénk, ilyesmi kizárólag egy író fantáziájában történhet meg, de nem, mint az utószóból kiderül, a regénybeli skót falucskát egy valódi település, a tíz antikváriumáról híres, Wigtown nevű könyvfalu inspirálta.
Ide érkezik meg egyenesen Münchenből a jól szituált német műkereskedő, Vicky, hogy szintén drága antik könyvekkel foglalkozó apja számára megszerezze az Alice Csodaországban egyik értékes, régi példányát. A piacon jól értékesíthető gyerekkönyv helyett azonban mást talál: egy elveszített édesanyja után bánkódó kisfiút, a még mindig gyászoló édesapjával, egy gyanakvó nyugdíjast, egy formabontó panziótulajdonost, és még egy sor mókás, vagy éppen sajnálatra méltó, de mindenképpen rokonszenves, egyedi figurát. Apja sürgető telefonjai ellenére Vicky (aki gondviselésszerűen Yorkban végezte az egyetemet, ezért nyelvi akadályokkal nem szembesül) egyre jobban vonakodik hazamenni, és mire végigpróbálja a zord skót tél kínálta összes szórakozást, a helyi konyha koleszterinbombáitól a szánkózáson át a jéghideg vízben való megmártózásig, a szerelmet is megtalálja.
Vagy esetleg mégsem? Az választ csak az utolsó oldalon kapjuk meg. Ott viszont nem kell elbúcsúznunk az időközben megszeretett szereplőktől, mert a regény akkora sikert aratott, hogy az írónő folytatta a történetet. Így a tél után a könyvfalu lakóinak tavaszi, nyári és őszi kalandjaival is megismerkedhetünk – gondolom, hamarosan magyarul is.
Madeline Hunter – Sabrina Jeffries – Mary Jo Putney: Karácsonyi csók
Az angolul Regency, azaz régensség néven emlegetett időszakban játszódó regények koronázatlan királynője Georgette Heyer. Ő olyan magabiztossággal mozgatja virágmintás muszlinba burkolt hősnőit és délceg, csipkezsabós, bőrcsizmás hőseit Bath utcáin és a londoni szalonokban, hogy könnyen az az érzésünk támad, otthonosabban érezte magát a 18-19. század fordulóján, mint a 21. században . Ebbe a Jane Austen regényeiből is ismerős korba visz vissza minket ez a három kisregény is, amelyeket a közös helyszín és időpont, illetve az azonos szereplőgárda fűz össze.
Közeleg a karácsony, és a Fehér Rózsa fogadó tulajdonosnőjének esze ágában sem volna vendégeket fogadni az ünnepek alatt, ám a tomboló hóvihar elől hozzá menekülő utasokat mégsem küldheti el. Így kerül egy fedél alá az előkelő nemesasszony (akinek a magyar címe szerintem inkább vikomtné, mint vikomtessz) és bájos társalkodónője, az álnéven színdarabokat író fiatalember, a balesetet szenvedett, megnyerő férfi, a kiszolgált katona és az Indiát is megjárt, talpraesett kereskedőlány. És persze a fogadó személyzete, élükön a bájos tulajdonosnővel, a bátyja könnyelműsége miatt szorult helyzetbe került Jennával.
Mialatt odakint tombol a kemény téli időjárás, a négy fal közé beszorult társaság tagjai kénytelenek megbékélni a helyzetükkel, szépen lassan párokba rendeződnek, és sorra összehozzák a címben emlegetett karácsonyi csókot is. A három szerző zökkenőmentesen veszi át egymástól a stafétabotot, mutatja meg nekünk újabb és újabb szemszögből a szereplőket, fonja tovább a történet fonalát, és mivel ez egy romantikus könyv, biztosak lehetünk a garantált happy endben.
Debbie Macomber: A karácsony ígérete
A szomszéd rétje mindig zöldebb közmondás jegyében hajlamosak vagyunk azt hinni, mások sokkal többet keresnek, ellenben sokkal kevesebbet dolgoznak, mint mi. Az újságíró ugyebár „csak ül az irodában és szerkesztget”, a pedagógus „nyáron nem csinál semmit”, a lelkész pedig végképp, „vasárnap elmondja a prédikációját, utána ráér egész héten.” Ebben a tévhitben leledzik regényünk két főhőse is, a kocsmatulajdonos Hank és az amerikai kisváros egyik keresztény gyülekezetének lelkésze, Peter. Az mondjuk fura, hogy gyerekkori jóbarátok lévén ennyire nem ismerik egymás hétköznapjait, de ez most mindegy. A lényeg, hogy karácsony előtt egy tréfálkozásból komolyra fordult beszélgetés végén munkakört cserélnek, és egykettőre rájönnek, nagyobbat nem is tévedhettek volna, amikor feltételezték, hogy könnyedén megbirkóznak majd a másik teendőivel. Mert jönnek a duhajkodó kuncsaftok és a megbízhatatlan alkalmazottak, a hatalmaskodó, kibírhatatlan egyháztagok és a szállításra váró, makrancos öszvérek. Egy sor ismeretlen kihívás, és egy sor, nem feltétlenül támogató ember.
A szerző rutinosan mozgatja a szálakat és váltogatja az idősíkokat, hiszen az eseményeket egy nagymama meséli el az unokáinak, akik izgatott kérdéseket tesznek fel, és a sztori előrehaladtával sorra azonosítják be a családtagjaikat. Mire ugyanis a történet végére érünk, Peter megtanul sört csapolni, és szót érteni számára elsőre idegennek tűnő emberekkel, Hank meg rendbe teszi az egyházközség kétségbeejtő pénzügyeit, és jócskán megnöveli az istentiszteletek látogatottságát, közben pedig mind a ketten megtalálják életük párját is. Elvégre karácsony van, dicsőséggel a mennyekben, és békességgel a földön.
Kiemelt fotó: Pexels
Még több cikk a témában:
