A Manó Könyvek Kiadó 2021-ben indította útjára Új Kedvencek című könyvsorozatát. A sorozat darabjait Láng Anna borítói fémjelzik: a régi könyvek hangulatát idéző képi világ már a legelején azt érezteti az olvasóval, hogy klasszikust tart a kezében. A borítók bár stílusukban megegyeznek, részleteikben különböznek, ezek az eltérések pedig mindig az adott könyv jellegzetes elemeit rejtik. Másik összetartó erő a múlt, ami a kötetekben mindig fontos szerepet kap. Király Anikó A balatoni sellő című regénye esetén sincs ez másképp.
A történet az 1800-as évek Magyarországára, azon belül is Balatonfüredre kalauzolja az olvasót. Az elszegényedett Kassay család hátrahagyva pesti villáját, a balatonfüredi Rózsalakba költözik, de ez a hely nem idegen számukra. A Kassay lányok, Szofi és Aliz, sok boldog napot töltöttek már itt néhai nagyszüleik társaságában, de félő, hogy nélkülük már nem lesz újra otthon az egykor virágzó birtokból. Ebből az alaphelyzetből indul a történet. Míg azt hihetnénk, hogy a regény főszereplője a testvérpár, valójában ennél sokkal több karaktert mozgat az írónő.
Aliz, az idősebb testvér, komoly elvárásokkal él együtt – a család jövője múlik azon, mennyire tud a társadalmi normáknak eleget tenni: viselkedését folyamatosan kontroll alatt kell tartania, és az elnyomó anyja által kijelölt jómódú nemeshez feleségül mennie. Ezt a Rózsalakba érkező kertész, István, nehezíteni meg. Szofi élénk képzelőerővel bír, játékossága miatt sokszor bajba kerül. Hamarosan saját nyomozásba kezd újonnan szerzett barátjával, Artúrral, miután a Csütörtöki Csuka legújabb számából megtudja: egy „félig hal, félig asszony szörnyeteg” ólálkodik a Balatonban.
Több párhuzamos történetszálat is kapunk, egyikben Johannes, az összetört szívű német zeneszerző, és egy szegény testvérpár, Péter és Kristóf útját követjük végig, ahogy megpróbálnak eljutni Balatonfüredre, a Kassay családhoz. Előbbi az érzéseit, utóbbiak lelkiismeretüket szeretnék rendezni. A másik szál egy rablás eltervezését mutatja be, ami a Balaton Jégszíve nyakék megszerzéséért folyik.
Összetett karakterábrázolásokkal találkozunk: Szofi magas érzelmi intelligenciával bír, Alizban még mindig él az a gyerek, akit el kellett temetnie, Johannes pedig sokkal több egy egyszerű romantikus hősnél. Az írónő érzékletesen mutatja be szereplőit, az, hogy Aliz mennyire rabja az elvárásoknak már a történet elején egyértelművé válik: „amikor megbizonyosodott arról, hogy teljesen egyedül van, kényelmesen rákönyökölt az ablakpárkányra.” Szofi élénk fantáziája pedig mesébe illő képekkel tárul elénk: „Amikor kinyitotta a szemét, először a liliomok levelén átszűrődő napfényt látta meg maga előtt, és arra gondolt, hogy nagyjából így nézhetnek ki a tündérek szárnyai a küszöbön toporgó nyári napfényben.” Humorból sincs hiány, elég Kuglófra, a Csütörtöki csuka szerkesztőjének segédére gondolnunk, vagy Dénesék fricskákkal teli párbeszédére.
A történetvezetés nem teljesen lineáris, a prológus in medias res kezdéssel rögtön felkelti az érdeklődést, a szereplők múltját pedig visszaemlékezésekkel ismerjük meg, így a nagyszülők is közel kerülnek a szívünkhöz. Nincs olyan, hogy felesleges információ, a végkifejlet felé haladva minden elejtett morzsáról kiderül, hogy fontos szereppel bír, az addig párhuzamosan haladó szálak pedig hiba nélkül érnek össze.
A könyv műfaját tekintve sokrétű: egyrészt a lányregények hangulatát idézi, az 1800-as évek korhű ábrázolásával részben történelmi regény, a három fiú utazását követve kalandregény, a szereplők jellemfejlődése miatt pedig fejlődésregény. A műfaji és szereplői sokszínűség miatt nem korlátozható be egy korcsoportra, érdeklődési területre. A fejezetek gyorsan váltják egymást, így ugyanúgy élvezhető annak is, aki Szofi és a sellő, és annak is, aki Kristófék történetére a legkíváncsibb.
Nem maradnak elvarratlan szálak, a regény legfontosabb kérdésére is választ kapunk: lehet-e újra otthon a Rózsalakból? Ennek viszont mindenki maga járjon utána.
