Berg Judit neve mindenkinek ismerősen csenghet, elég csak a Rumini-sorozatra, vagy a Lengemesékre gondolni. Az IBBY-díjas gyerekkönyvíró viszont nemcsak a kisiskolások számára nyújt remek olvasmányélményeket. Az Alma – A sötét birodalom című ifjúsági kalandregénye egy, a sakk által működtetett sötét világba kalauzolja el gyerekhőseit, ahol feladványok megoldásával tudnak előrébb jutni a szereplők. Berg Judit az utóbbi időben számos ifjúsági regényt is írt, idén a Pagony Kiadó által indított Abszolút töri sorozatba is becsatlakozott, Szélvésztől kergetve című történelmi ifjúsági regénye a mai gyerekek szemén keresztül mutatja be az 1848-as forradalom utáni időszakot, miközben a gimnazista főhősnek egy bűntényt is meg kell oldania.
Bűntény, múlt, nyomozás – ezek mind jellemzik a 2021-ben újból kiadott Az őrzők című ifjúsági regényt, amiben az írónő bemutatja, mennyire felkészült a magyar történelmet illetően. A könyv egyszerre városregény, történelmi regény és detektívtörténet, miközben Buda is szereplővé válik. A vörös és fekete színvilágú, Nagy Norbert által tervezett borító már előre jelzi a kötet komoly hangulatát, a templomi környezet és a középen lopakodó modern öltözetes alak pedig a múlt és jelen elválaszthatatlanságát mutatja. Az, hogy pontosan ki is lehet ez az ember, és kik lennének a címben jelölt őrzők, a könyv olvasása közben folyamatosan változik.
A történet két szálon fut, feszes tempóban halad és egy pillanatra sem engedi el olvasóját. Az egyik főszereplő Bora, a 10. osztályos gimnazista lány, akinek oknyomozó újságíró anyja, Konok Ágnes, egy nap nem érkezik haza a munkából. Kettejük kapcsolata rideg, az anya folyamatosan dolgozik, otthon sem szakít időt lányára. Eltűnése után Bora veszi át az oknyomozói szerepet, Ágnes számítógépét átkutatva olyan információkhoz jut, amelyek a Mátyás-templom, illetve a Szent Korona felé irányítják nyomozását. Szerencsére osztálya, Földvári Gábor történelemtanárnak köszönhetően, pont
a Mátyás-templom múltja után kutat, így napokon keresztül annak környékén mozoghat, miközben a templom múltjáról, felújításáról és szobrairól is ismeretet szerez.
Nem kell egyedül szembenéznie a nyomozás nyújtotta nehézségekkel: barátai Lea, Dani és Doki segítenek.
A történet másik főszereplője Renard, a párizsi felügyelő, aki a műtárgyvédelmi főosztályon dolgozik. Elvált, két gyerekét hosszú ideje nem látta, teljesen a munkának áldozta életét. Tudomására jut, hogy a világ egyik leghírhedtebb műkincstolvaja, Hiéna, újra feltűnt, és Budapestre tart. A Mátyás-templom közvetlen szomszédságában található Hiltonban foglalt szállást. A nyomok Alfred von Grafenfeld műgyűjtő irányába mutatnak, aki megbízói szerepben egy fontos tárgy megszerzésére kérte fel Hiénát. Így Renard is Magyarországra jön, hogy a tíz éve üldözött Hiénát végre elkapja.
A két szál folyamatosan közeledik egymáshoz, szemtanúi lehetünk annak, ahogy a főszereplők egyszerre, de egymástól függetlenül vannak jelen ugyanazon a helyen. A nézőpontkarakterek váltakoztatásával pedig egy teljes képet kapunk az eseményekről, miközben nemcsak a főszereplőket, de a mellékszereplőket is alaposan megismerjük – tanúi lehetünk Jupi és Szasza kísértetvadászatának, de Hiéna profizmusát és felkészültségét is láthatjuk, amikor az ő szemszögéből olvassuk az adott fejezetet.
A fejezetek az adott nappal indulnak, és a kilenc nap alatt, amíg a történet játszódik, a szereplők komoly fejlődésen mennek keresztül: Bora magabiztosabb lesz, Danival való kapcsolata fejlődik, Dokiról kiderül, hogy nemcsak intelligens, de talpraesett is. Renard valószínűleg megtalálja a visszautat gyerekeihez, és rájön, hogy az elismerő szavak szükségesek a kapcsolatok ápolásához.
A múlt alapos ismerete szükséges ahhoz, hogy a bűntényt még időben megállíthassák, ezért a regény hatalmas erénye, hogy az olvasó történelmi tudása bővül, ahogy halad a könyvben.
Ezt egyrészt a szereplők által elmondott ismeretek segítik: „Tudod, Bora – dőlt hátra Bodó –, a Szent Korona több mint történelmi emlék. Ez nem csak egy csillogó ékszer a vitrinből, hanem a magyar állami függetlenség szimbóluma. Elmesélek róla egy történetet.” Másrészt a szövegben minden olyan kifejezést, ami az olvasónak ismeretlen, vagy kevésbé ismert lehet, egy zárójelbe írt szám követ. Ezek a számok pedig a könyv végén, a Jegyzetek című részben kerülnek feloldásra, ahol pár mondatban további információkat tudhatunk meg az adott dologról. A szövegbe beékelt számok az elején szokatlanok lehetnek, kilökhetnek az olvasásélményből, de hamar hozzá lehet szokni jelenlétükhöz.
Berg Judit regényében egy megszokott felütéssel kezd. Az elhanyagolt gyerek toposza nem új keletű, mégsincs olyan érzésünk, hogy ezt már olvastuk valahol. A helyszín, a téma, a többszálról induló és végül tökéletesen összeérő történet többször is meglep – egy mondat sem fölösleges benne.
A szereplők sem tökéletesek, a gyerekszereplőkből pedig nem válik felnőtt egyik pillanatról a másikra. Önállóak, de követnek el hibákat. Nem véletlenül nyerte el a könyv 2020-ban Az év ifjúsági regénye diákzsűrijének díját.
Aki szeretne jobban elmélyedni a magyar történelemben, miközben egy csavaros detektívtörténetet olvas, az bátran vegye kezébe Az őrzőket. Ha pedig a gyerekek, és Renard további kalandjaira is kíváncsi, akkor a kötet második része már várja: A keresők ezúttal a Balatonra és a Seuso-ezüstökhöz kalauzolja el az olvasóját.
