A közismert bonmot szerint mindenki magyar. Nos, jelen esetben ez egyáltalán nem tréfadolog: Paul Newman ereiben ugyanis valóban csörgedezett magyar vér – nem mellesleg csakúgy, mint Hollywood számos más ismert és fontos figurájáéban –, mégpedig legalább negyedrészben. Nagyapja, Simon Newman (Neumann Simon) Magyarországon született, innét vándorolt ki az Amerikai Egyesült Államokba.
De szintén az Osztrák–Magyar Monarchia állampolgára volt a színész édesanyja, Theresa Fetzko, akit magyarosan Feczkó Teréziaként is említhetünk. Hogy ő maga magyarnak vallotta-e magát, arról Newman most megjelent önéletrajzi könyvében nem esik szó, az a tény van rögzítve, hogy a Tressként emlegetett és a szépségéről messze földön híres hölgy az akkor Magyarországhoz tartozó Felvidéken látta meg a napvilágot – azaz a mai Szlovákiában. Más forrásokból tudni lehet, hogy annak keleti részén, az Eperjeshez közel eső Homonnán.
A korabeli társadalmi és nemzetiségi viszonyok ismeretében inkább a szlovák származást lehet valószínűsíteni, de hát ez nem is feltétlen lényeges. (A teljesség kedvéért említsük meg, hogy apai részről némi lengyel vér is bekerült azokba a bizonyos vénákba.) Mindezeknél talán fontosabb, hogy Tress nemcsak katolikusnak vallotta magát, hanem szigorú keresztény elvek szerint nevelte két fiát, Arthurt és Pault. (A színész bátyja idővel ugyancsak a filmszakmában helyezkedett el, producerként).
Paul Newman az apai ághoz kapcsolódó zsidó származás okán kénytelen volt az antiszemitizmus egyes, legalábbis ki- és beszólásokban jelentkező megnyilvánulásait is megtapasztalni. Önéletrajzában hoz példákat is erre. De arról is beszél, hogy mennyire elszánt és megingathatatlan volt ezen a téren is. Amikor például kezdő színészként megpróbálták rávenni egy másik, úgymond amerikaiasabb név használatára, hajthatatlan maradt, és nem kis részben a közép-európai emigráns felmenők iránti tisztelet okán ragaszkodott az eredeti nevéhez. Föltehetően ezekből a negatív élményekből is táplálkozott az az empátia és attitűd, ahogyan Newman egész életében a különféle okok miatt kisebbségbe vagy egyenesen hátrányos helyzetbe szorultakhoz viszonyult.
Gondolkodtam rajta, milyen filmekben láttam Paul Newmant. Az egyik leghíresebben például, a valós eseményeken alapuló Butch Cassidy és a Sundance kölyökben.
Ez az ironikus elemeket sem nélkülöző western hozta meg Newman számára a valódi világhírt. Ő alakította az egyik címszereplőt, a félig-meddig még kezdő Robert Redford pedig a másikat. Ám Newman legalábbis Hollywoodban és a Broadwayon már ekkor ismert és előszeretettel foglalkoztatott, népszerű színész volt. Oscar-díjra is jelölték, összesen kilencszer. Egyszer kapta meg, már túl a hatvanadik életévén, 1987-ben, a Martin Scorsese rendezte és szenvedélyes biliárdjátékosokról szóló A pénz színe című filmben nyújtott főszerepléséért. De emlékezeteset alakított a zsidó kivándorlókról írott világhírű Leo Uris-regény alapján készült Exodusban, vagy az ugyancsak vadnyugati revolverhősökről szóló A hallgatag emberben, mellékszereplőként pedig többek között a Macska a forró bádogtetőnben is.
Mozivásznon 2002-ben láthattuk utoljára (A kárhozat útjában nyújtott alakításáért legjobb férfi mellékszereplő kategóriában ugyancsak Oscarra jelölték), Tom Hanks és az ifjú Jude Law oldalán. Ezt követően még tévéfilmekben és a színpadon szerepelt, illetve a Verdák című animációs filmhez ő adta az egyik szinkronhangot. Két évvel később, 2008-ban, 83 éves korában hunyt el. (Egy esztendővel korábban még – utoljára – megnyerte a Lime Rock autóversenyt, Newman egyik szenvedélye ugyanis a lóerők és a benzinmotorok voltak).
Ekkor már régóta készen volt az az interjúanyag, amelybe a színész 1986-ban vágott bele barátja, Stewart Stern segítségével, és amelynek a hagyatékban megtalált szövegéből – kollégák, barátok, családtagok és ismerősök visszaemlékezéseivel kiegészítve – több mint tíz évvel édesapjuk halála után Paul Newman lányai összeállították ezt a posztumusz önéletrajzi könyvet.
Ahogy az előszóban Melissa Newman fogalmaz, a kötet „egyfajta önboncolás, érzelmek, indítékok és a motivációk alapos vizsgálata. (…) Visszatérő témája a krónikus bizonytalanság, amely sok művésznek elmaradhatatlan társa. (…) Íme, egy sztár, aki végig szélhámosnak érezte magát, egy hétköznapi ember nem mindennapi sármmal és mázlival, aki jóval többre jutott, mint valaha gondolta volna.”
A Newman és Stern között 1986-tól 1991-ig tartó életút-beszélgetések anyagából összeszerkesztett kötetben a világhírű sztár valóban megkapó és hiteles őszinteséggel mesél arról, hogyan élte meg a sikereket, a kudarcokat és a fordulópontokat: a díjakat és a sztárságot, valamint az élet sötétebb oldalát, a háborút, a válásokat, az alkohollal folytatott küzdelmét, autóbalesetét, fia tragédiáját.
A jótékonyságra sokat áldozó színész vagyonának jelentős részét fordította arra, hogy az Egyesült Államokban daganatos gyermekek részére terápiás célzatú táborokat szervezzenek. A kezdeményezés a világ számos pontjára eljutott, Magyarországon 2001-ben szervezték meg az első Bátor Tábort. Ennek kapcsán Paul Newman ősei szülőföldjére, Magyarországra is ellátogatott. Halála után a Népszabadság ezekkel a szavakkal emlékezett meg róla: „Szépen élt. A hívságoknak napi szinten elcsábuló Hollywoodhoz képest (…) különösen szépen.” Mindez kiderül ennek a kötetnek a lapjairól is.
Kiemelt kép: Getty Images