Azért olvastam el a Pszichopaták öltönyben című könyvet, mert műsorvezetői karrierem során számos tréninget és előadást tartottam vállalati vezetők, menedzserek és alkalmazottak számára, legyen szó nagyvállalatokról vagy közepes méretű cégekről. Pályafutásom jelentős részét magam is nagy tévé- és rádiócsatornák kötelékében töltöttem, ahol különböző vezetői karaktereket és dolgozói magatartásformákat volt szerencsém megismerni. Ezekben a szervezetekben mindig is nagy volt a fluktuáció, velejárója az örökös változás, bizonyára az évtizedek során én is dolgoztam hosszabb-rövidebb ideig az üzleti (és média-) világ lelkiismeretlen ragadozóival. Engem az állandó kihívások ütésállóbbá tettek, de mindig is volt olyan a környezetemben, aki nehezebben birkózott meg azzal, hogy manipulálták és kihasználták. Szerettem volna választ kapni azon kérdésemre, hogy a vállalati környezet kedvez-e, és ha igen, miért kedvez pszichopátiás személyiségeknek?
A Babiak – Hare szerzőpáros, akik a jelenség kutatásában és tanulmányozásában több évtizedes tapasztalatra tettek szert, megerősítettek azon félelmemben, miszerint a szervezetek az utóbbi években egyre inkább pszichopatabarátok lettek. A gyors üzleti növekedés, a gyakori átszervezések, társulások óhatatlanul is egyre több lehetőséget kínálnak a pszichopátiás személyiségű embereknek – úgy, hogy közben semmit sem kell változtatniuk beteges hajlamaikon és magatartásukon!
De vajon mi teszi vonzóvá az örökké változó (ám mégis a változásban változatlan) szervezeteket a pszichopaták számára? Egyrészt, azok a helyzetek vonzzák őket, melyekben sok dolog történik, gyorsan. Másrészt a kaotikus állapotban lévő cégek kedveznek szabályszegő magatartásuknak, mi több, könnyedén el tudnak rejtőzni a káoszban.
Érdekelt, vajon hogyan csinálják? A pszichopaták megfigyelik a belső működésünket, és személyes kapcsolat kialakítására törekednek az alábbi üzenetek tudomásunkra juttatásával: 1. tetszik az, aki vagy. 2. hasonló vagyok hozzád. 3. A titkaid biztonságban vannak nálam. 4. Én vagyok a tökéletes barát/kolléga/szerető/partner számodra.
Amikor egy pszichopata meggyőz bennünket arról, hogy megérti és elfogadja a hibáinkat, úgy érezhetjük, hogy igaz barátunkká válhat. A probléma azonban az, hogy a másik alaposan, hazugságokból építette fel a magáról alkotott képet azért, hogy csapdába csalja és érzelmileg, anyagilag, szakmailag kizsákmányolja az áldozatát.
De miért nem buknak le? Miért csak sokkal később derül fény arra, hogy – a könyvből idézve – öltönyös kígyók használják ki a munkavállalókat? Az egyik válasz a diszkréció. A pszichopaták manipulációs sikere azon múlik, hogy mennyire sikerül titokban tartani a valódi történéseket. Ha egy szervezetnél a diszkréciónak kultúrája van, a szélhámosok is sokkal könnyebben el tudnak rejtőzni, és ez megnehezíti a vezetés dolgát a leleplezésben, annak felismerésében, hogy a munkatársakat is kihasználják.
Másrészt, visszautalva arra, hogy miért vonzó terep a céges világ a pszichopata személyiség számára, megkerülhetetlen a korszellem felelőssége. Nemcsak műsorvezetőként, de szerzőként sem tudom szó nélkül hagyni a könyv által felszínre hozott másik tanulságot: miszerint a különféle önsegítő, populáris pszichológiai könyvek, melyek fennen hirdetik az agresszív mohóság, az egoizmus és az önzés filozófiáját, bátorítják az efféle gátlástalan viselkedést. Egyes szerzők „a jó pszichopata” képét festik elénk (na nem ezen kötet szerzőpárosa), míg mások arra sarkallnak minket, hogy ébresszük fel magunkban a mindenkiben ott szunnyadó pszichopátiás jegyeket, hogy sikeresek, híresek és gazdagok lehessünk. Időnként most már azt tapasztalom, hogy azt tekintik deviánsnak, aki nem így próbál érvényesülni.
Lehet, hogy ezzel némiképp lelövöm a poént, de a Pszichopaták öltönyben című könyv sem végződik happy enddel, inkább ráerősít arra a megérzésünkre, hogy ez a fajta viselkedés a vállalati környezetben igenis kifizetődő,
a kötetben bemutatott félig fikciós szál „hőse” is végül a csúcsra ér, és hosszú évekig ott is marad. Ezt a könyvet ajánlom minden HR-esnek, cégvezetőnek, menedzsernek és alkalmazottnak, hogy könnyebben olvasson az intő jelekből, és megtanulja felismerni és megfelelően kezelni a minden szervezetben fel-felbukkanó öltönyös kígyókat. A könyvben hasznos ellenőrző kérdések és vizsgálati módszerek is bemutatásra kerülnek, melyeket a szerzőpáros dolgozott ki. Ha a kiválasztásért felelős szakemberek megfogadják az intelmeket, a könyv garantált bestseller lesz.
Kiemelt kép: Getty Images
