• „Mindenekelőtt a kórházbarakkok mögött húzódó réten egy futballpályát építettünk.”  Így kezdi az ukrajnai Zsitomirban született lengyel származású szerző, egyik kegyetlenül őszinte elbeszélését az Auschwitzban eltöltött mindennapokról. Nélküle nagy valószínűséggel nem tudnánk, hogy a rabok ”szabadidejükben” futballozhattak, sőt bizonyos időközönként igénybe vehették a koncentrációs táborban működő bordélyházat is.
  • Borowski mindössze huszonnégy éves volt, mikor 1946-ban két társával együtt kiadatta az Auschwitzban voltunk című kötetet, majd két év folyamatos írás után 1948-ban elkészült korszakalkotó műve: a lágerélettel, valamint a háború utáni traumákkal foglalkozó Kővilág. Ezután felhagyott szépirodalmi tevékenységével.
  • Egész látásmódját meghatározta a diktatórikus rendszerekről szerzett tapasztalata. Földalatti egyetemen kezdett tanulni, mindeközben alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Első verseskötetét sokszorosított formában, teljes illegalitásban jelentette meg, és habár nem vett részt az ellenállásban, 1943-ban egy utcai razzia során letartóztatták. Először börtönbe került, onnan pedig bevagonírozva egyenesen Auschwitzba. Véletlenül sodródott bele a század legnagyobb botrányába, hogy aztán élményei által a korai holokausztirodalom egyik leghitelesebb, és témáját tekintve legsúlyosabb szerzőjévé váljon.
  • 1951-ben, huszonkilenc évesen önkezével vetett véget az életének. Nagyságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy Kertész Imre őt olvasta rendületlenül a Sorstalanság megírása előtt.