Gyermekek milliói ismerik fantasztikus mesehőseit különféle filmes feldolgozásoknak köszönhetően, ám őt magát, illetve gyerekkönyveinek eredeti történetét már jóval kevesebben. A Grincs és a Kalapos Macska atyja 1904-ben született Springfieldben, német bevándorló szülőktől. Az amerikai gyermekkönyv író és karikaturista Dr. Seuss szerzői álnéven több mint 60 könyvet jelentetett meg. Míg a Seuss nevet édesanyja leánykori neve után kapta, a doktori előtaggal édesapja azon reménye előtt tisztelgett, hogy megszerzi a PhD-jét, ám erre élete folyamán nem került sor.

A Dartmouth Főiskolán kezdte meg tanulmányait. Seuss gyakran rajzolt és írt az iskolai humormagazinba, sőt a későbbiekben a főszerkesztői pozíciót is betöltötte. 1925-ben diplomázott, majd az oxfordi Lincoln Főiskolára iratkozott be, ahol angol irodalmat és filozófiát tanult, tanulmányait azonban nem fejezte be. Miután otthagyta az iskolát, illusztrátorként és karikaturistaként kezdett dolgozni a Vanity Fair, valamint a Life magazinoknál, emellett pedig reklámkampányokban is tevékenykedett. A II. világháború alatt, belépve az Egyesült Államok hadseregébe politikai témájú rajzfilmeket készített, szellemes röpiratokat írt. 

Legismertebb művei közé tartozik az 1954-ben megjelent Hortonról, az elefántról készült története, az 1957-es Kalapos macska, valamint az ugyanebben az évben világot látott Hogyan lopta el a Grincs a karácsonyt című klasszikus. Dr. Seuss nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az amerikai iskoláskorú gyerekek szókincse bővüljön, valamint, hogy számukra élvezhetővé tegye az olvasást. 1954-ben az akkori oktatásügyi államtitkár őt kérte fel, hogy írjon egy olyan mesét, mely tartalmazza azt a 250 szót, amelyet feltétlenül ismernie kell minden első osztályos tanulónak. Így született meg a Kalapos macska, amely edukatív jelleggel, humorosan fedte fel a diákok számára az olvasás fontosságát.

1991-ben, nyolcvanhét éves korában hunyt el rákban La Jolla-beli otthonában. Óriási szellemi és kreatív hagyatéka mellett, több száz különféle kalapot hagyott hátra az utókornak, ugyanis életében megrögzött kalapgyűjtő volt. A különböző fajtájú fejfedőket mindig tematikus vacsoraestekhez hordta.