• Ritkán adatik meg egy alkotó életében, hogy írói hangját az általa nagyra tartott, irodalmi példaképe méltassa. Takács Zsuzsa pályakezdő költészetéről Pilinszky János mondott elismerő szavakat: „Takács Zsuzsa kétségtelenül egyik legfrissebb és legígéretesebb megtestesítője annak az ’új hullámnak’, mely leváltja nemzedékemet…” A Budapesten született költő, műfordító spanyol-olasz szakon szerzett diplomát, majd férjével együtt, a szintén író és irodalomtörténész Lengyel Péterrel Havannába utazott, hogy ott egyetemi lektorként dolgozhasson. Verseiről Kormos István, Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor egyaránt nagy tisztelettel nyilatkozott.
  • 1973-ban férje külön költözött, az elválásnak időszakát és lelki folyamatait írja meg az 1977-es A Búcsúzás részletei című kötetében. A könyv azért is fontos a szerző életében, mert elmondása szerint ekkor talált rá sajátos hangjára. 1983-ban találkozott Kertész Imrével Szigligeten, mély szerelem szövődött közöttük. Ennek irodalmi nyomait az 1986-os Eltékozolt esélyem című kötetben lehet olvasni.
  • A 80-as évektől kezdődően költészetének fontos szervezőelvévé válik az álom-élmények lejegyzése, illetve magának az álomnak tanulmányozása is. Ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: „Álmaim lejegyzésére kialakult a munkamódszerem is, ágyam mellé készítettem a tollat és a papírt, hogy lejegyezzek mindent, hogy ne kelljen keresgélnem, megőrizzem a félig éber állapotot.”
  • Pályafutása során József Attila-díjjal tüntették ki, Kossuth-díjat kapott, és a 2018-ban megjelent Vak remény című kötetéért megkapta az AEGON művészeti díjat is.