• Budapesten született, az egyetlen irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett írónk. Tizennégy éves korában Auschwitzba deportálták, majd a zeitzi munkatáborba került, végül Buchenwaldban érte a felszabadítás 1945-ben.  A gimnáziumban a ”B”, azaz a zsidó tanulók számára fenntartott osztályba sorolták. Iskolai keretek között, levente-foglalkozások alkalmával a többi osztálytársával együtt a munkaszolgálatra készítették föl. Érettségijét csak 1948-ban, a hazatérése után tudta letenni.
  • Gimnáziumi évei után újságíróként kezdett dolgozni a Szikra, illetve a Szabadság című lapoknál, továbbá megélhetési okokból 1963-ig zenés vígjátékok szövegkönyvének írójaként tevékenykedett. Naplójának tanúsága szerint lelkiismeret-furdalást érzett amiatt, hogy nem jutott elég ideje a prózaírásra, melyet valódi feladatának tekintett. Sorstalanság című regényének munkálatai 13 évig tartottak, melyet végül a Szépirodalmi Könyvkiadó jelentett meg 1975-ben, ugyanis a Magvető kiadó visszautasította kéziratát.
  • Kertész nyíltan vallotta, hogy Auschwitz jelensége felfüggesztette a művészeteket, magát az irodalmat is, hiszen Auschwitz óta semmi nem történt, mely magát e civilizációs és kulturális kisiklást visszavonta, megcáfolta volna. Stockholmi beszédében így fogalmazott: „A Holocaust az én írásaimban sosem tudott múlt időben megjelenni.”
  • 2002-ben a Svéd Királyi Akadémia neki ítélte oda az irodalmi Nobel-díjat. Egy évre rá, második feleségével Berlinbe költözött. Utolsó, önálló regénye A végső kocsma 2014-ben jelent meg. Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, melynek súlyosbodása miatt hazaköltözött Budapestre. 2016-ban hunyt el budapesti otthonában.