J. K. Rowling A karácsonyi malac című új regénye nem csak a címe miatt esélyes erre a címre. Lebilincselő sztori, mély és bölcs tanulságok, megnyugtató, de nem szirupos befejezés: az írónő könyve profin és érzéssel megírt munka. Mesekönyv a javából.

“Rowling leplezetlenül merítve a nagy 19. századi történetmesélők hagyományából csodálatos, korunkba illő mesét írt, amely – híven a nagy elődök munkáihoz – egyszerre jár körül alapvető kérdéseket, miközben feloldozást is kínál.”

J. K. Rowling A Karácsonyi malac című könyvének egyik illusztrációja a Libri Magazin cikkében.

Ezekkel a szavakkal méltatja a New York Times kritikusa J. K. Rowling legújabb, több mint 30 országban egyszerre megjelentetett könyvét, A karácsonyi malacot. A szerző 2008 óta, a Harry Potter és a Halál Ereklyéi (a Potter-sorozat befejező kötete) óta nem jelentkezett új, gyerekeknek szóló regénnyel. Igaz, tavaly kijött az Ickabog, ám annak kéziratával már jóval korábban elkészült, csak a kiadása maradt a járványidőszakra. Rowling ezenkívül írt azóta krimiket (álnéven), valamint felnőtt olvasóknak szóló „nagyregényt a kisvárosról” (az Átmeneti üresedés is olvasható magyarul).

Ahogy a Harry Potternél, az írónő itt sem habos-babos történettel traktálja ifjú olvasóit (a könyvet 8-10 éves kortól ajánlják). A nyolcéves Jack életéből először eltűnik imádott édesapja, majd anyja új férjet talál magának. A kisfiú egyetlen támasza szeretett plüssmalaca, Plüsmac. „Plüsmac egy kis játék malac volt. Olyan anyagból készült, mint a puha törülközők. Apró műanyag bogyók töltötték meg a hasát, így jó móka volt dobálni őt. A puha csülkei pont akkorák voltak, hogy le lehetett törölni velük a könnyeket. A gazdája, Jack nagyon kicsi korában minden este Püsmac fülével a szájában aludt el” – olvassuk a regény első mondatait.

Plüsmacot aztán karácsony este a fiú újdonsült „mostohanővére”, anyja új férjének lánya kidobja a kocsiból. Jack vigasztalhatatlan, az elnyűtt malac helyett kapott – sokkal szebb és vadonatúj – pótmalac sem enyhít bánatán. Még szerencse, hogy a karácsony a csodák ideje: a fiú új játéka, a karácsonyi malac – Kalac –, továbbá egy beszélő uzsonnásdoboz, a bátor iránytű, valamint a Remény nevű szárnyas lény társaságában elindul az Elveszettek Birodalmába, ahol a szörnyűséges játékpusztító, Veszejtő tartja fogva Plüsmacot. Az idő szorít, mert ha éjfél előtt nem találják meg, egyikük sem jut többé haza.

J. K. Rowling A Karácsonyi malac című könyvének egyik illusztrációja a Libri Magazin cikkében.
Az könyv illusztrációit Jim Field készítette / Forrás: Animus Kiadó

Nem hangzik úgy, mint egy könnyed kis mese, ugye? Nem is az – ellenben, ha itt-ott félelmetes is, nem okoz szorongást. Rowling úgy képes bemutatni a jó és a rossz küzdelmét, a vakmerőséggel határos bátorság győzelmét, a győzelemmel sokszor óhatatlanul együtt járó veszteséget, hogy mindez a könyv utolsó oldalának elolvasása után is tartogat az olvasó számára gondolkodni valót. Többek között az önzetlenségről és az önfeláldozásról. (De csitt, még véletlenül sem akarjuk lelőni a poént!)

A könyv erénye az Elveszettek Birodalmának árnyalt, csöppet sem sablonos megálmodása is. Itt, akárcsak a valóságban, semmi sem fekete-fehér.

Az pedig, hogy olvasás közben oly élénken látjuk magunk előtt ezt a különös világot, nem kis részben a fordító, Tóth Tamás Boldizsár érdeme, aki kiválóan adja vissza Rowling szóleleményeit. Eleve remek a Veszejtő is, de nagyon jók az Elveszettek Birodalmának különféle helyei – Baj-Hogy-Nincs-Meg, Hiányoltak Hona, Szeretettek Szigete és a többi – is.

„Élvezetes és katartikus élmény volt megírni ezt a könyvet” – nyilatkozta Rowling A karácsonyi malacról. Érződik is minden során. A Harry Potter szerzőjének új könyve egyáltalán nem csak a címe miatt való a karácsonyfa alá.


Még több cikk a témában

A Harry Potter írója nem hazudtolja meg önmagát

Annak idején a saját gyerekeinek mesélte, most újra elővette: Rowling a koronavírus-járvány alatt „porolta le” egy régi történetét, amely immár kötetben is olvasható.