Többgyermekes anyaként és örök kíváncsiként nem tudtam nem feltenni magamnak a kérdést, hogy azonos miliőben, azonos elvek szerint nevelt gyerekek között hogyan lehetnek ekkora különbségek? Viccelődünk is rajta olykor: „ha az egyik A-t akar, a másik biztosan B-t, ha az egyik jól érzi magát, a másik biztosan rosszul…”
De miért van az egyik gyermeknek inkább kiegyensúlyozott és boldog, a másiknak kudarcokkal és frusztrációkkal teli a gyermekkora? És vajon ez az állapot végigkíséri-e őket felnőttkorukban is?
Az Orchideák és pitypangok című könyv szerzője, egy amerikai gyermekgyógyász és pszichiáter-professzor rengeteg kutatást végzett a témában, ezek összegzése a nemrégiben megjelent mű.
Ami számomra kiemelte a könyvet a tényirodalmi művek sorából, az a szerző személyes érintettsége: az író több alkalommal részletesen ír önmaga (pitypang) és tragikus sorsú húga (orchidea) történetéről. Mivel engem elsősorban az emberi sorsok érdekelnek, ezek a részletek fogtak meg igazán, ezekből értettem meg, miért szentelte a szerző tudományos munkásságát ennek a témának.
Bár a könyv bővelkedik tudományos megfigyelésekben, ez ne riasszon el senkit, és megnyugtatok minden lehetséges olvasót (feltételezem nem „csak” botanikusok), hogy nem is a virágokról lesz itten szó. A szerző a pitypanghoz hasonlítja azokat a gyerekeket, akikkel nincs túl sok gond, akik „a jég hátán is megélnek”, míg az orchidea gyermekek azok, akik nagyon érzékenyek a környezetükre. Például jobban megviseli őket a lakóhely és iskolaváltás, az átlagosnál gyakrabban betegeskednek, míg pitypang társaik ezekhez a kihívásokhoz rugalmasabban alkalmazkodnak. Ezekkel gyerekekkel kapcsolatban a könyv bennem is eloszlatott egy gyakori tévhitet: ez a fajta túlérzékenység nem jelent automatikusan sikertelenséget. Az orchidea gyermekek, akár a növény, támogató környezetben valósággal kivirágzanak, és rendkívüli teljesítményekre lehetnek képesek, például a művészetek, a kreatív alkotófolyamatok, vagy éppen a gyermeknevelés terén.
A mi felelősségünk az, hogy ezeknek az érzékeny embereknek olyan légkört biztosítsunk, amelyben kiteljesedhetnek, és a társadalom hasznos, egészséges tagjaivá válhatnak. Keressük meg ennek lehetőségét a mindennapokban!
