Nem gondoltam volna, hogy Bán Mór (Bán János) Hunyadi-sorozatában fogok olyan kemény szexjelenetekkel találkozni, amelyektől hol zavarba jövök, hol teljességgel megbotránkozom. Az tény, hogy a XV. század első fele sem volt egy leányregény, különösen ha azt nézzük, hogyan bántak ágyasaikkal például a hódító törökök. Bán Mórnál mégis olyan súlyos (vagy épp bestiális) jelenetek is akadnak, hogy bátran kitehetnénk a tizennyolcas karikát, másrészről viszont kérdés, hogy volna-e értelme. Nincsenek közelebbi adataim arról, kik olvassák ezeket a történelmi regényeket, de ha zömében fiatalok, akkor a könyvek jó eséllyel segíteni fogják tanulmányaikat.
Nem rémlik, hogy annak idején ekkora érdeklődéssel olvastam volna II. Murád oszmán szultánról, XI. Konstantin bizánci császárról vagy épp Thuz Jánosról. Őszintén szólva sokkal inkább elmentek mellettem ezek a nevek, és örültem, ha nagy vonalakban Hunyadi János és Mátyás életútját megismertem.
Most meg azon kapom magam, hogy a Wikipediát bújom, ki is volt valójában Mara Brankovics, akit egy szerb despota lányaként adtak hozzá II. Murádhoz.
Hogyan működtek a korabeli hatalmi harcok magyarok, törökök, szerbek és görögök között? Ki kinek volt a lekötelezettje? Mennyire könnyen fordult a kocka, – aki egyik nap még fölényeskedett a másikkal, legközelebb már ő szorult segítségre.
Valószínűleg úgy lehet, hogy tényleg könnyebb a száraznak érzett történelmi leírásokat is befogadnunk, ha előtte kalandregényként olvassuk a történetet. Ha fiktív hősökként találkozunk Vitéz Jánossal és Mohamed szultánnal, utána már jobban érdekel bennünket az is, a valóságban kik voltak ők és milyen szerepet töltöttek be. Mint a Szulejmán című szappanopera esetében, ami után többen meglepve fedezhették fel, mennyi mindenben torzított a népszerű török sorozat. Mindez pedig lehetővé tette azt is, hogy olyasminek nézzünk utána, aminek máskülönben ritkán: hogyan ábrázolják az általunk jól ismertnek gondolt eseményt a törökök vagy épp más nemzet tagjai? Miben elfogultak ők, és miben mi? Mindezek a kérdések izgalmas kérdéseket vetnek fel Bán Mór sorozatát (sorozatait) olvasva is.
A témának alaposan utánajárt a szerző. Már maga az rendkívül mély benyomást tesz az olvasóra, milyen aprólékossággal kutatta a korszakot, elég ha csak a nevek írásmódját említem, vagy az évszámokat, mert ami az egyiknél az Úr 6959. Esztendeje, az másnál a Hidzsra 855. éve lesz.
A naptárak, a kronologikus számvetés vagy a több mint húsz oldalon keresztül kígyózó bibliográfia mind azt sugallják, hogy a szerző vagy nem alszik soha, esetleg a Harry Potterből ismerős időnyerővel rendelkezik. Nehéz legalábbis elgondolnunk, hogyan tarthat valaki az ötvenes évei elejére egy sok száz oldalas történelmi regényekből álló sorozat tizenkettedik részénél. Főleg úgy, hogy ez még csak nem is az első sorozata, és már tervbe vette a Hunyadi Mátyásról szólót is. Tény persze, hogy a Hunyadi János-sorozat 2008-ban indult, tehát másfél évtizedet szánt eddig az M5 csatornaigazgatójaként is dolgozó szerző arra, hogy megírja a törökverő életét. Bámulatos részletgazdagsága, korismerete pedig nem meglepő, hogy magával ragad megannyi olvasót.
A szépirodalmi örökérvényt persze nem feltétlenül itt kell keresni. Sokkal inkább van szó olvasmányos, szórakoztató, történelmi kalandregényekről, ami persze nem lebecsülendő fegyvertény. Ahogy az olvasók érdeklődése sem. Ettől még olykor megmosolyogtató a hasonló stílus: „Gondolataiba mélyedt, s emlékezett. De bármire gondolt, zaklatott emlékei minduntalan oly sötét képeket festettek emlékezete göcsörtös vásznára, melyeket jobb szeretett volna minél mélyebbre temetni a múlt emlékeinek sírkertjében.” De a folyamatos mondatzáró három pont is visszatérő stíluselem: „Tudni akarom, hány katonánk védi a határt Thrákiában… Meg kell békítenünk Halilt… És főképp Mohamed szultánt…”
Mégis olvassuk tovább, és lenyűgöz bennünket a kor sokszínűsége, kaotikussága és emberarcúsága.
Talán ez a legnagyobb érdeme Bán történelmi regényeinek: közel hozza az olvasóhoz a máskülönben nagyon távolinak tűnő alakokat. Ténylegesen érezzük Konstantin dühét és vágyakozását, Mohamed szultán kegyetlenségét. Közben azt vesszük észre a legutóbbi, Angyal a kapuk felett olvasásakor, hogy már eltelt több mint ötven oldal, a címszereplő Hunyadiról pedig csupán beszéltek, de meg sem jelent még a színen. Még sincs hiányérzetünk, ugyanúgy leköt bennünket mindaz, ami épp a Blachernai Palotában vagy Szendrő várában történik. Nem meglepő Bán Mór sikere, ha azt vesszük, hogy közel hatszáz év távlatából is sikerül elénk varázsolnia ezeket a vidékeket.
Kiemelt kép: Wikipédia
