Frei Tamás új politikai thrillerje egy Putyin elleni merénylet lehetséges következményeit beszéli el.
Amikor 2022 márciusában Oroszország megtámadta Ukrajnát, sokan villámháborúra számítottak, arra, hogy a hadműveletek gyorsan véget fognak érni, mégpedig Oroszország győzelmével. Az efféle vélekedés mögött a két országnak a katonai potenciálokban meglévő különbsége húzódott, valamint az a tény, hogy noha az invázió nem érhette teljesen váratlanul Ukrajnát, számos előjele volt, a támadás nagyságát mutatta, hogy első napjaiban, de már óráiban is az oroszok mélyen benyomultak ukrán területekre. Később mindez lelassult, nem kis részben az Ukrajnának biztosított nyugati katonai felszereléseknek, infrastruktúrának és egyéb támogatásnak köszönhetően. A helyzet mostanra egyfajta patthelyzetté alakult: sem az oroszok, de a front egyes szakaszain ellentámadásba átlendülő ukránok se jutottak egy idő után jelentős mértékben előre, a harcvonalak megmerevedtek, és egyelőre nem látni, merre mozdulnak el.
A történelem számos esetben ismétli önmagát. Jól ismerjük az első világháborúból Vilmos császár híres-hírhedt jóslatát, miszerint mire a falevelek lehullanak, visszatérnek a katonák. Ami olyannyira nem következett be, hogy egyes frontvonalakon egész hadosztályok ragadtak bele hónapokra, de évekre is a lövészárkokba, nagyban megnehezítve, sőt hosszú időre megakadályozva, hogy a háború kimenetelében bármiféle változás, netán fordulat következzen be, ami egyúttal közelebb hozná a fegyveres összecsapások végét is. Az effajta szituációkban nagy szerep jut a tartalékoknak és a hátországnak, nagyon leegyszerűsítve annak, hogy ki bírja tovább cérnával, kinek van annyi gazdasági és másféle utánpótlása, hogy képes legyen hosszú időre mindenféle lehetséges eszközzel finanszírozni a háborút.
Bár számos forgatókönyvet fölvázoltak az orosz-ukrán háború lehetséges kimenetelére és befejezésére vonatkozóan, egyikről se lehet állítani, hogy az fog bekövetkezni.
A konfliktusnak egyelőre nem látszik a vége: Oroszország a földkerekség legnagyobb kiterjedésű állama, már csak a természeti adottságai révén is jelentős potenciálokkal, Ukrajna pedig a nyugati államok pénzügyi és hadászati segítségére számíthat a védekezésben.
Az említett történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy nemegyszer végül egyik, előzetesen fölvázolt szcenárió sem történik meg, hanem valami olyasmi, amire korábban senki, vagy csak kevesen számítottak; egyesek több elképzelés hibridje. Akármi is valósul majd meg az orosz-ukrán konfliktus jövőjét illetően, egyelőre a patthelyzetet látjuk, mind a fronton, mind a lehetséges politikai megoldások terén.
Frei Tamás – Fotó: hvg.hu
Frei Tamás új regénye az egyik, lehetséges forgatókönyvvel játszik el, annak kimenetelét és következményeit vizsgálva.
Regényről van szó, amelyben természetesen nagy szerep jut a fikciónak, különösen annak fényében, hogy a Puccs Moszkvában című könyv még csak nem is napjainkban, hanem a közeljövőben játszódik. A politikai thrillerben elképzelt és valós figurák egyaránt megjelennek, utóbbiak azonban szintén mind fiktív, a valóságban be nem következett helyzetben vannak ábrázolva – aztán hogy a fikcióból bármi megvalósul-e, az egyelőre a jövő elzárt titka előttünk.
A regény cselekményének kiindulópontja egy Putyin ellen repülőgéppel elkövetett merénylet, amely mögött nyugati államok és titkosszolgálatok állnak, tudván azt is – amit egy elképzelt jövőbeli zárt tárgyaláson egy francia diplomata, Ludovic Chaker is megerősít a két elnöknek, Bidennek és Macronnak – hogy „Putyin puccsszerű elmozdítása után káosz lesz Oroszországban. (…) Orosz kifejezéssel élve szmuta.” Azaz zűrzavar. De – teszi hozzá Chaker – bármennyire is fájni fog a káosz, nem kell félni tőle, mivel csak rövid ideig tart.
A merénylet azonban nem, illetve nem úgy sikerül, ahogyan eltervezték. Putyin megmenekül, és most ki kell derülnie, hogy ő valóban olyan szilovik – tehát, szintén szláv kifejezéssel élve, erős, vasakaratú ember –, amilyennek mutatják és mutatja magát, vagy ez csak törékeny imázs.
A repülőgéppel elkövetett támadás kudarca, illetve (más olvasatban) részleges sikere utáni történésekben pedig fontos szerepe lesz André Calvinak, aki magyar származású James Bondként Frei Tamás korábbi politikai thrillerjeinek is a kulcsfigurája volt, és most, a sorozat ötödik kötetében jelentős teendők várnak rá az események kimenetelét és megoldását illetően.
Frei nem csupán egy elképzelt jövőt ábrázol aprólékos részletességgel a regényében, hanem ezeknek a fiktív eseményeknek a lehetséges alapjait is megmutatja valós múltbéli történésekben. A szereplői szemüvegén keresztül mérlegeli például azt, hogy mennyiben állhat Oroszország érdekében a háború elhúzódása; hogy mire alapul a rendteremtőként fellépő vezetők sikere az előző vezetés káoszát követően; hogy milyen világpolitikai események vezettek a 2022-es orosz invázióhoz, amely valójában kiszámítható folytatása volt a Krím 2014-es annektálásának, aminek megint csak megvoltak a korábban látható előzményei; és hogy például milyen szerepe van az ukrán maffiának bizonyos kül- és belpolitikai mozgásokban.
Az egyes figurák gondolatmenetébe betekintve azt is megtudhatjuk, milyen trükkökkel tudják kijátszani az Oroszországot sújtó nyugati embargót, illetve, hogy „Kelet-Európában sokfelé (…) a politikusok rabolták ki a saját országukat, nem a külföldi beruházók, ez csak a népnek szánt hazugság volt.”
A regény közben olyan régebbi, a háború mellett aprónak tűnő, de valójában fontos eseményeket is felelevenít, mint például a német amatőr pilóta, Mathias Rust 1987-es moszkvai berepülése.
Frei újságírói múltjához illő precizitással ábrázolja az oroszországi és a nyugati elit működésének hátterét, a családi és egyéb viszonyokat, a titkos játszmákat, és azt, hogy mi minden húzódhat meg a gyakran a valóságnak mindössze az egyik felületét megjelenítő hírek mögött. Nem mellesleg érzékletes megállapításokat tesz a különböző égtájakon született és felnövő emberekre vonatkozóan, kijelentve például, hogy
„az élet egyre szebb lesz, ahogy fogy. Ahogy ezt a déli, mediterrán ember ösztönösen érzi.”
Mármint az olyan típusú, amilyen a magyar születésű volt francia idegenlégiós, André Calvi is. Hogy az ő szerepe pontosan mi a Putyin elleni merényletet követő történésekben, valóban kitör-e az orosz-ukrán háború kezdete óta vissza-visszatérően emlegetett atomháború, és egyáltalán, melyik lehetőség kerekedik felül, a szmuta vagy a szilovik, azt természetesen nem spoilerezzük el. Ahhoz olvassák el ezt a fordulatos, cselekményekben és izgalmakban gazdag regényt.
Még több cikk a témában:
