Spirituális guru, a Mágus, minden idők legsikeresebb írója – sokan sokféleképpen titulálták Paulo Coelhót. A könyveit és a könyvei mögött rejlő jelenséget lehet szeretni vagy utálni, de egy biztos: fenekestül felforgatta a könyvpiacot. Leghíresebb regénye, Az alkimista éppen 35 évvel ezelőtt jelent meg, ennek apropóján utánajárunk, hogyan és miért lett ilyen páratlanul népszerű a brazil szerző.
Coelho lenyűgöző statisztikákkal büszkélkedhet: könyvei több mint 170 országban, 88 nyelven és 320 millió példányban keltek el. A sikerhez azonban rögös út vezetett. Paulo Coelho 1947-ben született egy katolikus családban Rio de Jaineróban. Az írói ambíciókat dédelgető, visszahúzódó fiút szülei ideggyógyintézetben kezeltették, ahol elektrosokk-terápiát is alkalmaztak rajta. Később a szülői nyomásnak eleget téve beiratkozott a jogi egyetemre, de a paragrafusokat hamar túrabakancsra cserélte: hippiként barangolta be Dél-Amerikát, Mexikót, Észak-Afrikát és Európát.
Hazatérve újságírással foglalkozott, miközben különböző drogokkal kísérletezett, és egyre inkább elmélyült az okkultizmus tanulmányozásában. A brazil katonai rezsim ellen tiltakozásul dalszöveget írt a rocklegenda Raul Seixanak, amiért egy időre be is börtönözték. Bár dalszövegíróként sikeresnek mondhatta magát, Coelho álma az volt, hogy elismert író legyen. Fordulópontot jelentett életében, amikor 1982-ben végigjárta az El Caminot – az itt megtapasztalt spirituális élmény ihlette első, nyomtatásban is megjelent regényét, A zarándoklatot, ami korántsem keltett akkora visszhangot, mint amekkorát Coelho remélt.
Az 1988-ban publikált második könyvét, Az alkimistát két hét alatt írta meg. A történet szerint a fiatal andalúziai pásztorfiú, Santiago különös álmot lát, amelyben egy kisgyermek az egyiptomi piramisokhoz vezeti. A cigány jósnő és az öreg király útmutatását követve valóban útnak indul, hogy a piramisok tövében fellelje a rejtett kincseket, az utazás azonban ennél többet tartogat számára – Személyes Történetének beteljesítését.
A regényt egy kis brazil könyvkiadó vette meg, amelyik mindössze 900 példányt nyomott belőle, és az alacsony eladási számokat látva hamar meg is vált a szerzőtől. Coelho azonban nem adta fel, egy másik, nagyobb kiadót talált művének, amely lassan, de biztosan a brazil bestseller listák élére kúszott.
Az igazi áttörést azt hozta meg számára, hogy 1993-ban az amerikai HarperCollins kiadó megvásárolta Az alkimista jogait, és a regény rögtön 50 ezer példányban került a könyvesboltokba. 2009-ben Az alkimista Guiness-világrekorder lett azzal, hogy a legtöbb – összesen hatvanhét – nyelvre fordították le még szerzője életében. Azóta ez a szám meghaladta a nyolcvanat, az eladott példányok száma pedig a 150 milliót. Az alkimista megjelenése óta Coelhónak már harmincnál is több könyve látott napvilágot. Olyan hírességeket tudhat a rajongótáborában, mint Will Smith vagy Madonna, de olvasta őt Bill Clinton és az irodalmi Nobel-díjas Óe Kenzaburó is.
Ahogy az a sztárírók esetében lenni szokott, rajongói mellett becsmérlői is akadnak szép számmal: szinte divattá vált fanyalogni a Coelho név hallatán, és a közhelyes életbölcsességek állandósult jelzője lett a „coelhós”.
Kritikusai azzal vádolják, hogy művei irodalomnak álcázott önsegítő könyvek. De mi lehet a brazil író sikerének titka, ami miatt mégis olvasók milliói veszik kézbe műveit?
Regényei olyan belső konfliktusokkal küszködő hősöket állítanak a középpontjukba, akik az önismeret útjára lépnek. A személyes fejlődés és az álmok beteljesítésének lehetősége olyan kérdések, amelyek mindig aktuálisak – bárhol is tartunk éppen az életünkben.
Coelho arra bátorítja olvasóit, hogy fedezzék fel életük valódi értelmét. Ehhez az egyszerű üzenethez közérthető nyelvet talált. Igazi történetmesélőként, kevés szóval, tömör párbeszédekbe sűrítve fogalmazza meg mondanivalóját. Előszeretettel használ példázatokat, Az alkimista tulajdonképpen a boldogság kereséséről szóló parabola. Az irodalomkritikus Idelber Avelar, a New Orleans-i Tulane Egyetem latin-amerikai irodalommal foglalkozó professzora éppen ebben látja a „Coelho-jelenség” lényegét: „Coelho beemelte a példázat műfaját a népszerű irodalomba. A példázatok mindig is lenyűgözték az olvasókat, mert könnyen érhetőek, ugyanakkor rejtélyesek maradnak. Nem véletlen, hogy Jézus és a középkori trubadúrok is példázatokkal éltek.”
Az egyik első dolog, ami eszünkbe juthat Coelhóról, az könyveinek spirituális ihletettsége. Coelho számára evidencia, hogy létezik valami, ami túlmutat önmagunkon, és a hit alapvető mozgatórugója az életünknek.
Ennek ellenére egyetlen valláshoz sem kapcsolódik szorosan – ugyanúgy merít a keresztény misztikából, mint az iszlám tanokból vagy a természetvallásokból –, így írásai az olvasók széles rétege számára befogadhatóak. Könyveiben a jó és a rossz harca tematizálódik, hősei egyetemes igazságok felismeréséhez jutnak el. A szereplők gyakran kapnak jeleket az univerzumtól, és hagyatkoznak megérzéseikre, ami végsősoron elvezeti őket a helyes döntés meghozatalához.
Coelho regényei többé-kevésbé körülhatárolható időszakokban játszódnak, a szereplők jól meghatározható társadalmi kontextusban mozognak. A hangsúly mégsem a szereplők társadalmi-szociokulturális meghatározottságain van, hiszen a regények időtlen, univerzális kérdéseket feszegetnek.
Nem nehéz összefüggéseket találni Az alkimista Santiagójának története és Coelho életúja között: a pásztorfiúhoz hasonlóan a dalszerző Coelho is kényelmes életet élt, mielőtt úgy döntött, mindent felad azért, hogy megvalósítsa álmát. A Veronika meg akar halniban ideg-gyógyintézetbeli élményeit írta meg, de a Brida címszereplőjében is a szerzőre ismerhetünk rá. Coelho mindegyik regényét ez a fajta személyesség hatja át – ő maga is úgy nyilatkozott, hogy könyvei élettapasztalataiból fakadnak –, ami kétségtelenül magával ragadja közönségét.
Paulo Coelho idén töltötte be a hetvenhatot, ám egy kicsit sem vett vissza hihetetlen munkatempójából, és legalább kétévente megörvendezteti olvasóit egy újabb regénnyel. Legutóbbi könyve, az Íjász 2021-ben jelent meg magyarul, de az Athenaeum Kiadónak hála idén októberben végre a Maktub is eljutott a magyar közönséghez.
Kiemelt kép: Philip Van Volsem
