Tom Felton Túl a varázslaton című, önéletírása nemcsak a Tom Felton, illetve a filmjei iránt rajongóknak lehet izgalmas olvasmány. Ahogyan az előszóban Emma Watson írja, Tom rendkívül jól bánik a szavakkal – ez Péter Tamás kiváló fordításán keresztül is érződik –, elbeszélési módjával pedig pláne bárkinek izgalmas betekinteni egy nem mindennapi életbe. Hisz tizenegy évesen bekerülni egy olyan népszerű filmbe, mint a Harry Potter, nem mindennapi életet von maga után, főleg ha az eljátszott szerep Draco Malfoyé.
A rajongóknak pedig igazi csemege, hiszen nem csupán az elmesélt történetek révén pillanthatnak be a forgatások és Felton életének kulisszáiba, de gazdag képanyag is található a könyvben.
A szerkesztés, tördelés, betűtípus, a tartalomjegyzékben a címek alatt szereplő figyelemfelkeltő és eligazító tartalomösszefoglalás és a magyar fordításhoz készített jegyzetanyag (ami kulturálisan is közvetít, például az Amerikában már elterjedt beavatkozásterápia eljárásáról tájékoztat bennünket) mind-mind megkönnyíti és élvezetessé teszi az olvasást.
Tom Felton vall színészi karrierjének nehéz indulásáról, arról, hogy miként kapta meg a hóember után a fa szerepét az iskolai színjátszókörben, és a bukdácsolásai ellenére hogyan buzdította tanára a tehetsége kibontakoztatására: ennek köszönhető, hogy felkeresett egy ügynökséget, illetve annak, hogy édesanyja belelépett egy szögbe.
Habár a könyv középpontjában a Harry Potter-forgatások eseményei állnak, Felton mesél a többi szerepéről is, például arról, hogy a Csenő Manók film kedvéért hogyan tették idétlenné a frizuráját, amiért az iskolában szégyenkezett, és még a fociedzője is megjegyzést tett rá. Az olvasó Tom magánéletébe is betekintést nyerhet: a színész bemutatja három fiútestvérét és szüleit, sőt, nagyapját is, aki mellékszerepet kapott a Harry Potterben annak köszönhetően, hogy elkísérte unokáját a forgatásokra, és a rendező felfigyelt varázslókinézetére.
Tom Felton mesél a közte és Emma Watson között kialakult szoros és különleges viszonyról, a kémiáról, ami nemcsak a rajongónak, de Felton akkori barátnőjének is szemet szúrt. Emma Watson az előszóban szintén hangsúlyozza barátságuk mélységét, amit – annak ellenére, hogy kapcsolatuk nem indult könnyen – mára a legtisztább szeretet határoz meg.
Tom Feltonban ugyanis megvan Draco Malfoy pimaszsága, és egészen izgalmas végigkövetni, ahogyan a legtöbb Harry Potter-szereplőről felfedi, mennyire beleillenek a szerepeikbe – az például kifejezetten Ron Weasley-s volt, hogy Rupert Grint a fizetéséből egy fagylaltosautót és egy lámát vett. Tom úgy véli, őt leginkább családi háttere különbözteti meg Dracotól. Tom Felton nem negatív hős, mégis sok atrocitás érte amiatt, hogy akár felnőtt emberek is azonosították a szerepével.
Élete során, mint mindenkire, rá is megannyi ember volt hatással. Mesél többek között a férfiról, aki idegenként pénzt adott neki, hogy hazajusson; a sirályokkal beszélgető barátjáról; színésztársairól – például a Voldemortot játszó Ralph Fiennesről és a vele kapcsolatos hátborzongató élményéről – valamint a kaszkadőrről, aki az egyik forgatáson egy baleset következtében lebénult.
A forgatási történetek mellett egészen komoly dolgokról is szó esik.
Tom Felton őszintén vall mentális és alkoholproblémáiról, illetve a rehabilitációról, hogy e sorokkal segíthessen a hasonló gondokkal küzdőknek. Elmondja többek között, hogy ez nem a gyengeség jele, mindenkinél jelentkezhetnek lelki bajok, ugyanúgy, mint fizikaiak. Ahogy Emma Watson írja a könyv elején, Tom Felton igen bátor, amiért így feltárta a lelkét. Bátor, amiért írt nehézségeiről, és véleményét őszintén fogalmazta meg.
Tom Felton könyve szórakoztat, súlyos témákról gondolkodtat el és nyit meg újabb perspektívákat, illetve a sokak számára ismeretlen filmvilágba enged bepillantást, nem titkolva annak árnyoldalait sem.
Forrás: Alamy
