David Grossman, az egyik legjelentősebb izraeli író nyerte el idén a 150 ezer euró pénzjutalommal járó Erasmus-díjat, amelyet Vilmos Sándor holland király adott át a 68 éves szerzőnek az amszterdami Királyi palotában – adta hírül a Haaretz izraeli lap.
Az Erasmus-díjat a Praemium Erasmianum Alapítvány ítéli oda minden évben a humán tudományok, a társadalomtudományok és a művészetek terén jeleskedő személynek, illetve intézménynek. A 150 ezer eurós (61 millió forintos) pénzjutalommal járó kitüntetést november 29-én adta át Vilmos Sándor holland király Grossmannak az amszterdami Királyi palotában.
Az 1958-ban alapított kitüntetés idei témája „a megrendült világ megjavítása” volt, amely a „tikkun olam” zsidó fogalomból származik.
„Az irodalomban Grossman művein keresztül jelenik meg ez a témakör a legerőteljesebben. Mindig arra törekszik, hogy az embereket belülről értse meg, és szeretettel tekintsen rájuk, túllépve a háború és a történelem határain” – áll az Erasmus-díjat kiadó alapítvány nyilatkozatában.
„Rendkívüli bátorságról tett tanúbizonyságot, amikor kényelmetlen politikai témákkal foglalkozott, köztük a megszállt területeken élők mindennapjaival, az izraeli palesztin kisebbséggel, valamint olyan témákkal, mint a barátság, a múlttal való szembenézés és a nemzedékeket összekötő szellemi és érzelmi kötelékek. Grossman írásaiban összekapcsolja a személyes és az egyetemes sorsot” – jellemezte az író munkásságát a Praemium Erasmianum Alapítvány.
„A gyászt, az erőszakot és az emberség elvesztését nem kifejezetten földrajzi problémaként, sokkal inkább egyetemes emberi küzdelemként mutatja be. Ez teszi őt – akárcsak Erasmust – igazi humanistává: Grossman feltárja az emberiség gyenge pontjait és esendőségét, bemutatja, hogy az ember egyszerre nemes és alantas lény. Az, hogy megbocsátó módon fordul a karakterei felé, megváltoztatja az olvasó szemléletét is.”
A díjátadó ceremónián Grossman köszönőbeszédében méltatta a díj névadóját, a 16. századi holland filozófust, Rotterdami Erasmust, illetve utalt a díj aktuális témájára, a „megrendült világ megjavítására”.
„Ez a kifejezés egy több mint 2000 évvel ezelőtt megfogalmazott ősi zsidó eszméből ered. Nem tudom, hogy Rotterdami Erasmus ismerte-e ezt a fogalmat, de kétségtelen, hogy ez vezérelte életmódját és gondolkodásmódját. A „tikkun olam” a zsidó identitás egyik alapvető mozgatórugója: a világunk jobbá tételére való törekvést, az erkölcsi felelősségérzetet minden ember iránt, akár zsidó, akár nem zsidó, illetve a társadalmi igazságosság iránti elköteleződést jelenti” – mondta Grossman.
Az író beszédében megemlítette fia halálát, aki 2006-ban hunyt el a második libanoni háborúban, amikor tankját eltalálta egy páncéltörő rakéta. „A családomat sújtó tragédia után, amikor elvesztettük fiunkat a háborúban, rájöttem, hogy az alkotásban, a művészetben való elmerülés számomra a túlélést jelenti. Az írás hatalmas boldogságot hozott az életembe, hasonlóan ahhoz a boldogsághoz, amit ma itt, Önökkel együtt érzek” – mondta Grossman a közönségnek.
David Grossman 1954-ben született Jeruzsálemben. Filozófiát és drámát tanult a Jeruzsálemi Egyetemen, számos publikációt, regényt, gyermekkönyvet és színdarabot írt.
1989-ben nemzetközi ismertségre tett szert a See Under: Love című regényével. Gyakran hangoztatta, hogy támogatja a közel-keleti békét, 2006-ban fel is szólalt a Libanon elleni támadások beszüntetése mellett. Nem sokkal ezután hunyt el a fia a libanoni háború utolsó napján. Ez a tragédia ihlette a 2014-ben megjelent Falling Out of Time című könyvét, amelyben a szülők gyermekeik halála utáni gyászával foglalkozik és amelyet színpadra is számos alkalommal adaptáltak.
Grossman az izraeli–palesztin konfliktust dolgozza fel 2008-as, A világ végére (To the End of the Land) című regényében. Korábban írtunk arról, hogy a regényben egy megható és izgalmas szerelmi történet fonódik össze szorosan a történelem, a napi politika mindennapjaival. A regény főhőse egy ötvenes éveiben járó nő, a középpontban pedig egy szerelmi háromszög évtizedeken átívelő, megrázó története áll. Az amerikai könyvkritikusok ezt a regény tartják az izraeli író egyik legnagyszerűbb művének.
2015-ben megjelent kötete, az Egy ló besétál a bárba (A Horse Walks into a Bar) 2017-ben elnyerte a rangos Nemzetközi Man Booker-díjat, és világszerte dicsérték a kritikusok.
Grossman regénye egy magánélete démonaival küzdő veterán stand-up komikusról szól, aki egy vidéki kisvárosban ad elő egy borzalmas előadást, ám a közönség ahelyett, hogy szép csendben elszivárogna, lebilincselve hallgatja az emberi ronccsá vált komikust, és végignézi, ahogyan a felépített műsor mögül lassan előkúszik a férfi személyes története, magánéletének rémisztő tragédiája.
2019-ben jelent meg magyar fordításban a Futni valakivel (Someone to Run With) című regénye a Scolar kiadó gondozásában: a történet két tizenéves jeruzsálemi fiatal szerelméről szól, akik egy elveszett labrador keresése közben találnak egymásra. Legutóbb kiadott Csak játszik velem az élet (More Than I Love My Life) című kötetében pedig a transzgenerációs traumák természetét, történelem és egyéni sors összefonódását, a döntések visszavonhatatlanságát és a megbocsájtás erejét tárja az olvasó elé.
Kiemelt kép: Kobi Kalmanovitz
