Anna Burns Tejes című, díjnyertes regénye az 1970-es évek Észak-Írországában játszódik. Sokszor nyomasztó, helyenként viszont már-már vicces könyv elhallgatásról, szóbeszédről és arról, mikor válik végzetessé a tétlenség.
A Belfast Ardoyne nevű, katolikus munkásnegyedében felnőtt Anna Burns remekül festi le, hogy a társadalmi nyomás, a pletyka milyen erővel bír egy szűk közösség életében. Megmutatja azt is, hogy a szóbeszéd hogyan kapcsolódhat politikai lojalitáshoz, és ebből miként lesz könyörtelen ítélet – nem mindegy például, ki milyen vallású párt választ magának. A katolikus és protestáns világ teljesen és jól láthatóan elkülönül. „Ott volt az étel meg az ital. A jó vaj. A rossz vaj. A hűség teája. Az árulás teája. A mi boltjaink és az ő boltjaik” – olvassuk a könyvben. Amelynek meg nem nevezett, mégis beazonosítható színtere valójában csak kulissza:
a Tejes bármilyen hasonló, zárt, bigott világban játszódhatna, mondanivalója az elhallgatásról, a gondolkodást béklyóba kötő előítéletekről univerzális és időtlen.
Hosszú, monológszerű, lebegő nyelvezet, „névtelen” szereplők, akikre csupán a szerepük, családban kijelölt helyük, az események és a történet szempontjából betöltött funkciójuk alapján hivatkozik a szerző – a harmadik húg, az első sógor, a talán-fiú. Az 1962-ben született Anna Burns harmadik regénye, a Tejes elsőre nem könnyű olvasmány. Kell némi idő, amíg megszokjuk az északír szerző elbeszélésmódját, de aztán éppen ez lesz az, ami egyre beljebb húzza az olvasót a regény cselekményébe – a magyar verziót Greskovits Endrének köszönhetjük.
Nehéz szövegnek találhatták a szöveget a kiadók is, eleinte nem is kapkodtak a kéziratért. Ám végül – 2018-ban – megjelent, és a könyvet korábban visszautasító szerkesztők foghatták a fejüket: a Tejes először megkapta a Man Booker-díjat (Anna Burns volt az első északír író, aki ebben az elismerésben részesült), majd a politikai irodalom kiválóságait honoráló Orwell-díjat és a Nemzetközi Dublini Irodalmi Díjat is odaítélték neki.
A könyv az 1970-es évek Észak-Írországában játszódik. Dúl a polgárháború a katolikus, írbarát nacionalisták és a protestáns, britbarát unionisták között, a harminc éven át tartó, az északír lakosságot bizonytalanságban és rettegésben tartó harcokban és erőszakos cselekményekben 3500 ember veszti életét.
A címadó szereplő egy középkorú férfi, aki megszállottan üldöz egy tizennyolc éves, katolikus ír lányt (neve a könyvben: „középső nővér”). Utóbbi az elbeszélő, az ő szemszögéből követjük végig a történetet.
Középső nővér minden másra vágyik, csak arra nem, hogy érdekes legyen. Mert aki kitűnik a környezetéből, az soha többé nincs biztonságban. Igaz, a lánynak már korábban is voltak furcsa (legalábbis környezete szerint annak minősülő) szokásai: például az, hogy hosszú sétái közben folyton olvas. Egyetlen emberrel szeret igazán együtt lenni, a hármas számú sógorral, akivel futni jár. A futás mint a szabadság szimbóluma, a szabadsághoz való ragaszkodás jelenik meg a regényben, és áll ellentétben az embereket körülvevő rémuralommal.
Mivel a lány nem ismer másfajta társadalmi berendezkedést és normát, hétköznapinak találja azokat az elavult erkölcsi elveket, a kirekesztést és az ezzel járó gyűlöletet, ami körülveszi. Itt normálisnak tűnik a férfiak és nők közti erőkülönbség, az elnyomás, sőt még az ebből fakadó erőszak is. Szerelmével, „talán-fiúval” való kapcsolatát egy ideig sikeresen tartja titokban még édesanyja előtt is, és jó darabig az sem jut senki tudomására, hogy a nála jóval idősebb Tejes, ez a szóbeszéd szerint a polgárháborúban is részt vállaló, erőszakos figura zaklatni kezdte.
De hiú ábránd, hogy „kapcsulatukra” nem derül fény: a lány sógora, „első sógor” elterjeszti a fölöttébb zárt és ilyenformán mindenféle pletykára nyitott közösségben, hogy a Tejes középső nővér nyomában jár. És a nem kitűnni vágyásnak ezzel egy csapásra vége: amikor a lány elmondja neki az igazat, még az anyja sem hisz neki, mások pedig meggyűlölik, mint a tejesember szerelmét, pártfogoltját, barátját.
Az olvasók számára néhol összemosódik a kérlelhetetlen valóság és a szürreális ábrázolás, ezért a sötét keretezés ellenére a Tejes olykor szinte vicces, tragikomikus hangvételű szöveg.
A legjobb könyvek egy helyen – Fedezd fel az elmúlt évek díjnyertes köteteit a www.libri.hu/dijnyertes irodalom oldalon keresztül!
