„Elon Musk lehetővé tette, hogy két éven át árnyékként kövessem mindenhová – írja életrajzi könyvének végén, a köszönetnyilvánítások elején Walter Isaacson –, ott lehettem a megbeszélésein, tanúja lehettem az interjúk és az éjszakába nyúló beszélgetések sokaságának, elolvashattam az e-mailjeit meg az sms-eit, és a családjának tagjait, a barátait, a munkatársait, de az ellenfeleit is arra kérte, hogy beszélgessenek velem. Soha nem próbált befolyásolni abban, amit írok, és a könyvet csak a megjelenés után fogja elolvasni”. A Telexnek adott interjújában a népszerű és sikeres életrajzíró azt is elmesélte, hogy minden hónapban egy hetet töltött Muskkal, ezalatt folyamatosan mellette volt, jegyzetelt, egyes beszélgetéseiket pedig fel is vette. Ugyanakkor leszögezte: bulikba, vacsorákba és szórakozni például nem kísérte el könyvének tárgyát és főszereplőjét: „Van egy éles határ, amit mindig meghúzok. (…) Fontos volt, hogy az életrajzírója vagyok, nem a barátja. Nem a bandájának a tagja.”
Walter Isaacson újságíróként kezdte pályafutását, és eredeti szakmájában is rendkívüli sikereket ért el, például a CNN elnök-vezérigazgatójaként és a Time magazin főszerkesztőjeként is tevékenykedett. Emellett történelemprofesszor egy egyetemen, és több magas posztot betöltve részt vett, illetve ma is részt vesz az amerikai politikai élet, a média, a közvélemény és a külügyek formálásában. Ezenkívül számos, alaposságáról és lényeglátásáról híres életrajzi könyv bestsellerszerzője: biográfiát írt Kissingerről, Franklinről, Einsteinről, Steve Jobsról, Leonardo da Vinciről és Jennifer Doudnáról. Legújabban Elon Muskról – a róla készült műve egyszerre jelent meg a világ számos pontján 2023 őszén.
Muskról úgy tartják – és ezt Walter Isaacson könyve okán a Los Angeles Times is megjegyzi –, hogy vele kapcsolatban „nincs középút: általában vagy szeretik, vagy utálják”. Az is leszögezhető, hogy a dél-afrikai születésű amerikai mérnök, feltaláló és milliárdos ugyanúgy sokoldalú, sokarcú polihisztor figura, mint Isaacson eddigi életrajzainak főszereplői, vagy mint a szerző maga. Az előbb említett Telex-interjúban Isaacson Steve Jobsot idézi, aki szerint
„azok képesek megváltoztatni a világot, akik elég őrültek ahhoz, hogy elhiggyék, hogy képesek rá”.
Walter Isaacson 2020-ban New Yorkban – Fotó: Noam Galai / Getty Images
Musk például az egyre terebélyesebb bürokráciában látja számos probléma forrását: „Több ellenőr van, mint innovátor”. Amit a mindennapok nyelvére átfordítva mi is megtapasztalhatunk. Én például gyerekként és kamaszként biztosra vettem, hogy az ezredfordulóra az emberiség megveti a lábát nemcsak a Holdon, hanem a Marson is, keresztül-kasul beutazza a Naprendszert, és nekivág a csillagközi tér felfedezésének. Legalábbis ezt sugallták az akkori sci-fi filmek és regények, és mindez egyáltalán nem tűnt hagymázas lázálomnak, a korabeli innovációk, az űrrepülőgép és hasonló technikai újítások látótávolságba hozták a világegyetem kolonizációjának lehetőségét.
Ehhez képest ma ott tartunk, hogy a Mars-utazás évtizedek óta tervezgetés alatt áll, ám belátható időn belül nem kerül rá sor. Az Egyesült Államok évek óta nem küldött embert a világűrbe, a Holdon fél évszázada nem jártunk, a technológiai innovációk jelentős része pedig a szórakoztatóiparhoz köthető, amely egyre kényelmesebb, sokoldalúbb kütyüket dugdos az emberek zsebeibe, miáltal fölgyorsult a kommunikáció, és sokadik reneszánszát éli a show-business.
Elon Musk gyerek- és kamaszkorában odavolt a képregényekért, részben maga is képregényhős szeretett volna lenni, Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című klasszikus regénye és Isaac Asimov Alapítvány-sorozata pedig felnőtt korában is inspirálóan hatott rá.
„Tényleg azzal akarunk a gyerekeink elé állni – kérdezi most –, hogy a Hold-utazás volt a legtöbb, amire képesek voltunk, aztán feladtuk?”
Ráadásul más bolygók benépesítésével az emberi faj túlélési esélye is nőne, amennyiben a Földet elhagyva a világegyetem más pontján építhetné tovább a civilizációt. Ami Musk szerint amiatt is fontos feladata az emberiségnek, mivel amennyiben a Fermi-paradoxon nyomán kijelentjük, hogy azért nem találunk más civilizációkat, mert a miénk az egyetlen, kötelességünk azt fenntartani és továbbörökíteni.
Isaacson a hagyományos biográfiák kronológiai sorrendjét tartva vezeti be az olvasót lépésről lépésre Elon Musk az évtizedek során folyamatosan változó világába, aminek köszönhetően műve olyan, akár egy regény: nyomon követhetjük főszereplője sorsát éppúgy, mint jellemének és gondolkodásának alakulását. Megtudhatjuk például, hogy a 3,85 kilogrammal, Pretoriában született kisfiúnak a szülei a Nice nevet akartak adni, mivel a francia Nizza városában fogant – milyen érdekes lenne őt ma Nice Muskként emlegetni…
Elon Musk és Walter Isaacson a Vanity Fair New Establishment Summit rendezvényén 2014-ben – Fotó: Michael Kovac / Getty Images
Megismerhetjük Musknak a biztos alapokat jelentő családi vagyon ellenére rendezettnek nem mondható gyermekkorát, majd amerikai egyetemi éveit, amikor a Szilícium-völgyben töltött nyári gyakorlat idején már megmutatkoztak ambiciózus vonásai: a későbbi feltaláló akkor is ugyanúgy rajongott az autókért és az informatikai eszközökért, mint későbbi sikerei idején. (A kettő egyébként Musknál nem választható szét teljesen: az autót nem tárgynak, hanem szoftvernek tekintette már a Tesla megalkotása előtt, szemponttá téve, hogy „az autó jobb legyen, mint amikor a vásárló hazavitte.”)
„Születésem óta kényszerbeteg vagyok – fogalmazott évtizedekkel később egy e-mailben. – Ami érdekel, az a győzelem, és csakis az Isten tudja, miért… talán valami nagyon nyugtalanító pszichoanalitikai fekete lyuk vagy idegrendszeri rövidzárlat okozza.”
Elon Musk – ellenfelei által is elismerten – rendkívüli eredményeiben nagy szerepet játszik magas kockázatvállalási hajlandósága, amit Walter Isaacson „a veszély szinte beteges imádata”-ként emleget. Ez olyan dolgokban is tetten érhető, hogy például Musk egyik születésnapján egy bekötött szemű késdobáló pukkasztotta ki az alsónadrágra vetkőzött feltaláló válla fölött és térdei között tartott léggömböket.
A személyiség extravaganciája jelentkezik Musknak az X iránti vonzódásában is: első sikereit az X.com domainnel érte el, de a betű ott van az emberiségnek a Marsra jutását elősegíteni hivatott SpaceX elnevezésében is. Az meg sokakban nem kis döbbenetet váltott ki, ugyanakkor nagyon is jellemző Muskra – aki egyszer egy twitterező kérdésére válaszolva bipolárisként aposztrofálta magát, hozzátéve, hogy „túlságosan is magával sodor mindaz, ami történik velem” –, hogy egyik, 2020-ban született fiát X AE A-12-nek keresztelte el.
Az életrajz bepillantást nyer Musk hétköznapjaiba, magánéletébe, az üzleti életben megvívott harcaiba és a politikához való viszonyába is. Utóbbi Muskot soha nem érdekelte különösebben, noha támogatta Obama és Hillary Clinton választási kampányát, később viszont derűlátással fogadta Trump elnökségét, akit személyes találkozójukon arra biztatott, tűzzön ki nagy célokat, például küldjön embereket a Marsra – utóbb Trumpot mégis inkább az apjához hasonlította, oly módon, hogy Musk szerint „a hablatyolás néha összezavarja az ember agyát”. De a feltaláló nincs jó véleménnyel Biden elnökről sem. Közben a Tesla részvényei árfolyamának köszönhetően 2021 elejére a világ leggazdagabb emberévé vált,
az egyik szenátor megjegyzésére reagálva pedig kiírta a 2022 óta az egyébként az ő tulajdonában lévő Twitterre, hogy több adót fog fizetni, „mint az Egyesült Államok történetében bárki”.
Ahogy a hírességek jelentős részét, úgy Elon Muskot sem kerülték el a botrányok, amelyeket gyakran a saját kijelentései okoztak. A koronavírus-járvány idején azt tweetelte, hogy a pandémiával kapcsolatos pánik baromság, a thaiföldi barlangban rekedt gyerekeket mentő búvárok egyikét (miután a mentőcsapat nem fogadta el a rekordsebességgel előkészített mentőkapszulát) pedofilnak nevezte, legutóbb pedig egy, az X-en (a volt Twitteren) közzétett poszt kapcsán antiszemitizmussal vádolták. Musk korábban kifejezte ellenvéleményét a woke-kal szemben, indulatosan fejtegette, hogy a mozgalom és az elit világ-összeesküvése az emberiség létét fenyegeti. Azt, hogy nemcsak figyel a világban zajló történésekre, hanem akarja formálni is őket, jelzi például, hogy az orosz invázió kezdetekor a Starlink-projekt kiterjesztéseként műholdas internettel támogatta Ukrajnát.
Elon Muskot antiszemitizmussal vádolták tweetje miatt – Fotó illusztráció: Megan Robinson/Axios. Fotó: Britta Pedersen-Pool/Getty Images
Technológiai és üzleti sikereit némiképp beárnyalják magánéleti kudarcai, ami korábbi feleségeivel és a gyermekei egy részével való rossz kapcsolatában is megmutatkozik, és ami Musk mindennapjaira is időnként rányomja a bélyegét. Ugyanakkor az őt és a találmányait, illetve fejlesztéseit körülvevő ellentétes érzelmekkel együtt is kijelenthető, hogy Elon Musk korunk technológiai történéseinek egyik meghatározó figurája, és az informatika fokozott jelenlétének köszönhetően ujjlenyomata markánsan jelen van a mindennapjainkban is. Az ekörül zajló folyamatok megértéséhez nyújt kiváló támpontot Walter Isaacson alapos életrajzi könyve.
Még több cikk a témában:
