Hányszor lehet elveszíteni egy családot, és hányszor lehet új családra találni? Meddig bírja az identitás a folyamatosan újraírt múltat? Hol végződik a valóság és hol kezdődik a kitaláció egy családtörténetben? Ezek a nyugtalanító kérdések alakítják Gerlóczy Márton Fikció 1. – A katlan című regényét, egyértelmű válaszokra nem számíthatunk, és idővel már abban sem lehetünk biztosak, hogy jogunk van a szerzővel együtt kutakodni.
Gerlóczy Márton nyomozása a saját gyökerei után olyan mélységbe vezet, ahová nehezen követhetjük anélkül, hogy meg ne sértenénk az intim szféráját. Betolakodónak, kukkolónak érezhetjük magunkat, ahogy a legrejtetettebb családi titkokat kutatjuk, a mentségünk talán csak annyi – azon kívül, hogy egy regényt olvasunk éppen –, hogy A katlan történetétől képtelenség elszakadni. Amennyire valószínűtlen, annyira magával ragadó: ha nem tudnánk, hogy „Fikció”, azt hihetnénk, hogy Gerlóczy Márton csak kitalálta az egészet.
– Az ember ugyanis „birtokában” van sok olyan dolognak, amelyeket nem megszerzett, hanem őseitől örökölt. Nem mint tabula rasa, hanem csupán mint tudattalan születik. Viszont magával hoz sajátosan emberileg szervezett, működésre kész rendszereket, amelyeket az emberi fejlődés évmillióinak köszönhet – idézi Carl Gustav Jungot a szerző, majd a fenti tételt a saját helyzetére alkalmazza:
„Arra gondoltam, nem egészséges, ha az ember nem ismeri annak a működésre kész rendszernek az eredetét, amely hajtja őt, vagyis ha egyáltalán nincs tudomása az önnön magába foglalt végkifejletről, de végeredményben ez a bizonytalanság legalább biztos, a kétség legalább kérdéseket fakaszt, és talán elindítja az embert valamilyen irányba, ellenben, ha biztosak vagyunk egy olyan eredetben, amely valójában nem a miénk, akkor önmeghatározásunk egy olyan egyéniség kifejlődéséhez vezet, akivel nem ápolhat őszinte kapcsolatot az a valaki, aki magával hozta azokat a bizonyos rendszereket: az én.”
Gerlóczy Márton tizenkét éves koráig Váczi Mártonként élte az életét, abban a tudatban, hogy a hatévesen elvesztett apja az édesapja volt.
Édesanyja akkor vallotta be neki, hogy a biológiai apja valójában az a Gerlóczy Ferenc, akit az első férjeként az esküvő után nem sokkal elhagyott, és akivel az új házassága alatt megcsalta a második férjét: ebből az egy- (vagy kétéjszakás) kalandból született ő – így már nem Váczi, hanem Gerlóczy Márton. Ezt egyszerű olvasóként is nehéz feldolgozni – talán még követni is –, nemhogy kiskamasz fiúként.
A sokkoló élmény identitásválsággá terebélyesedett, ami hosszú távon jelölte ki nemcsak a magánéletét, de az alkotói pályáját is. Sokáig legalábbis úgy tűnt, hogy erre az élményre épül Gerlóczy Márton szépírói munkássága. 2018-ban azonban a már addig is kellően bonyolult történet újabb fordulatot vett, kiderült, hogy az apai örökség bizonytalansága visszatérő motívum a családban: két generációval korábban már megtörtént ugyanaz.
A Katlan története szerint az író Gerlóczy Márton a szicíliai Sciclibe utazik, hogy a néptelen település egyik eldugott házában a művén dolgozzon – azon a művén, amit a kutatás eredményeként a kezünkben tartunk. Munkája túlmutat a szépirodalmon: saját örökségét kell fellelnie. Lassan bontakozik ki a regény, a történet egészének apró részleteit óvatosan adagolja a szerző, ezekből a darabokból, mintha mozaikot készítenénk, kell összeraknunk a családregényt, ami nem egyszerű feladat, hiszen a szöveg sokáig ellenünk dolgozik, eleinte egy évszázados hagyomány lebontásának lehetünk tanúi. A nagypapa ugyanis vélhetően nem valódi Gerlóczy, sokkal inkább Kriegler, akit édesapja – Kiregler Miksa – elhunyta után a szomszédban lakó Gerlóczy Zsigmond a testvéreivel együtt a nevére vett (miután az édesanya, Nagy Ida férje lett).
A gondosan eltitkolt családi legendát DNS-teszttel alátámasztani igyekvő író kutatásának tétje saját múltjának újraírása.
Ez egyszerre felemelő és veszélyes munka, hiszen bár rálel sosem ismert őseire, a tabuként kezelt bizonytalan származás feltárása alaposan felforgatja a nemesi vérvonal kitűnőségéhez ragaszkodó család békéjét. A tradicionális eredettörténetet ráadásul egy regényben kérdőjelezi meg, és írja felül, ami tovább bonyolítja a dolgot. Ha a (várhatóan) sorozattá bővítendő „Fikció” címéből indulunk ki, sok egyéb mellett a valóság és a képzelet játékát is mozgásba hozhatjuk, feltéve a kérdést, hogy vajon mindaz, amivel a kötetben szembesülünk, a valószínűtlen realitás, vagy egy kreatív elme találmánya.
Tekintettel Gerlóczy Márton eddigi munkásságára, a fordulatos, dicsőséggel, tragédiákkal és kibeszéletlen traumákkal teli családtörténet feldolgozására, A katlan esetében a realitást érintő kételyeink elcsendesülnek. Elég, ha a szerző előző, Altató című kötetét említjük, amelyben a család anyai ágát idézte meg, nagyanyja, Jékely Márta négyévesen elhunyt kislánya, Mikecs Anna elbeszélésében. A kutatás szándéka már abban a műben is felülkerekedett a szemérmes elhallgatáson és a hírnevet őrző diszkréción, és az irodalom minden lehetséges őszinteségét mozgásba hozva írta újra a család történetét.
A katlan a kiindulópontja miatt válhat még megrázóbb munkává,
hiszen egy eleve kifacsart identitás egyre elkeseredettebb küzdelmét egy olyan titokból eredetezteti, amiből egy is sok egy családban, kettő pedig már kibírhatatlannak tűnik. Gerlóczy Márton a regény állításai szerint másodszor veszíti el saját magát, és másodszor kell felépítenie egy ént a semmiből, ennek fényében csöppet sem tűnik túlzásnak a sorozat címéül választott „Fikció”.
A visszaemlékezésekből összeállított családtörténetek alapból a képzelet játékára hagyatkoznak, amikor azonban a narratíva szervezőelvét a hazugság adja, akkor végképp eltűnik a határ valóság és fikció között. Ezt a választóvonalat pedig (szinte) lehetetlen visszaállítani még akkor is, ha a tisztázás vágya, vagyis a teljes őszinteség hajtja az alkotót. Akármire is bukkan a szerző, akármilyen eredményt hoz a DNS-teszt, Gerlóczy Márton – az olvasók szempontjából legalábbis – már mindig a képzelet fogja marad, múltja és eredete elszakadt a realitástól, az igazság megragadásának egyetlen lehetséges formáját pedig a fikcióban találhatja meg.
A Libri irodalmi díjak gálaműsora visszanézhető az RTL Most! felületén!
Kiemelt kép: Wertán Botond
Még több cikk a témában:
Identitásthriller – interjú Gerlóczy Mártonnal
Miért fontos, hogy ki az ember vér szerinti apja, mennyit vesz el az identitásunkból? – Gerlóczy Mártonnal új, A Katlan című könyve kapcsán beszélgettünk.
Ilyen volt a Libri irodalmi díjak gálaműsora – fotók
Az előző évekkel ellentétben újra személyesen, gálaest keretein belül adják át a Libri irodalmi díjakat a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen.
