Milyen az élet Márquez után a latin-amerikai irodalomban? Miben látott sztorit Mario Vargas Llosa legújabb regényében? Milyenek a hétköznapok az anarchiába süllyedt Venezuelában? Melyik Bolañoval érdemes kezdeni az életművet? Első regényes venezuelai írótól a Nobel-díjas perui Llosáig válogatunk a térség irodalmából, miközben várjuk A világ legszebb vízihulláját.

Évekkel ezelőtt Kolumbiát fedeztem fel elsőként Latin-Amerika országai közül. Gyakorlott utazók szerint azért érdemes Kolumbiával kezdeni a térséggel való ismerkedést, mert itt azt érzi az ember, mintha Közép- és Dél-Amerika minden országa egyszerre lenne jelen, így mindenhonnan kap egy kis ízelítőt. Lehet benne valami, de a kontinensen belül Kolumbia mégis karakteresen egyedi és utánozhatatlanul impulzív. Az ország legalább akkora hatást gyakorolhat a látogatóra, mint az első Gabriel García Márquez regény az olvasójára. Nekem ez A szerelemről és más démonokról című kötet volt, amit még kamaszkoromban olvastam.

Azóta nyolc országot fedeztem fel Latin-Amerikában, miközben folyamatosan és élvezettel olvasom a térség irodalmát Argentínától Brazílián át Kubáig.

Figyelem a friss megjelenéseket, az elsőregényeseket, mint amilyen például a nemrég magyarul megjelent venezuelai Karina Sainz Borgo kötete, a Megy le a nap Caracasban. Rendszeresen böngészem a könyvszekereket is, legutóbb a Nyugati téren egy 1976-os Jorge Amado-t vadásztam magamnak, a Millenárison lévő könyvcsere Lapozóban pedig egy igazi kincset találtam, Borges A titkos csoda című ’86-os elbeszélés gyűjteményét. Miközben várom a november végére ígért új Márquez novelláskötet hazai megjelenését, A világ legszebb vízihulláját, friss olvasmányaim közül ajánlok néhányat a térségből, elsőként a Nobel-díjas perui író, Mario Vargas Llosa magyarul idén megjelent új kötetét.

Utcazenész Mexikóvárosban / Fotó: Szűcs Péter 

A Vad idők című történelmi regény Guatemalában játszódik, a fülszövegen idézett kritika szerint az író életművének egyik csúcsának tartott A Kecske ünnepéhez kapcsolódik, de „még annál is jobb.” Nos, aki ismeri és szereti Llosa regényeit, a Vad időket is szeretni fogja. Bordélyházakkal és kadétokkal ebben a regényben is találkozhatunk, de ami meglepően aktuálissá teszi a művet az az, ahogyan az olvasó szeme előtt kirajzolódik, milyen hosszú távú hatása lehet egy ország életére és történelmére a hamis híráradat vagy a propaganda.

A Vad idők történelmi tényekből építkező fikció, az 1954-es guatemalai katonai puccs eseményeit, hátterét és következményeit beszéli el. A regényből megismerhető a térség mindennapjait meghatározó, akár itthon is ismerősen csengő nevű amerikai cég, a United Fruit és az eseményeket a háttérből mozgató gyönyörű nő, Miss Guatemala története is.

Egy regényből idézett félmondat, ami olyannyira jellemző Latin-Amerikára: „… a szokásos köröket futjuk: diktatúra követ diktatúrát.” Aligha lehet pontos képünk arról, hogy mi játszódik napjaink Venezuelájában, az országban uralkodó káoszról talán csak tudósításokból villanhat fel előttünk valamennyi.

A mindennapi élet borzalmairól ír első regényében Karina Sainz Bargo is, aki az országát és édesanyját egyszerre gyászoló főhős Adelaida nevében meséli el hazája megrázó jelenét „az előttem járóknak és azoknak, akik majd utánam jönnek”. Az országból hamis útlevéllel menekülni igyekvő főhősnő történetéről, a Caracasban zajló utcai harcokról, a várost uraló anarchiáról és a kínvallatásokról olvasva, sok minden eszünkbe juthat, akár a közelmúlt magyar történelmi eseményei is. A Megy le a nap Caracasban megrázó erejű dráma egy kilátástalanságba süllyedt ország hétköznapjairól.

Végül, de nem utolsósorban egy Mexikóból induló nagyregényt ajánlok attól az írótól, akit úgy is szokás emlegetni, mint Márquez óta a legfontosabb latin-amerikai írót. A chilei Roberto Bolaño Vad nyomozók című regénye Garcia Madero naplójával indul, aki belép a „zsigeri realista költők” csoportjába, amelynek vezetői, Artruro Belano és Ulises Lima. Az ember könnyedén és gyorsan szeret bele ebbe a hatalmas regénybe, ami hol nagyon vicces, hol melankolikus – road movie nomád költőkkel.

A Vad nyomozókat a szerző a nemzedékéhez írt szerelmes levélnek nevezte, nekem ez a regény az első találkozásom vele, de már alig várom, hogy elolvassam a 2666 című nagyszabású regényét is. Az az érzésem, hogy egy Bolaño nem Bolaño, ha jót akarunk magunknak, minden könyvét olvassuk el!

Kiemelt kép forrása: Szűcs Péter


Még több cikk a témában

Utazzunk könyvekkel! – Skandinávia

Ha a skandináv könyveket lapozgatjuk, az az érzésünk támad, azon a távoli, északi tájon csupa derű, móka, kacagás, fahéjas csiga és illatgyertya az élet. Aztán ha kezünkbe vesszünk néhányat közülük, kiderül, hogy ja, mégsem.

Utazzunk könyvekkel – Franciaország

Új ízekért és új szerelmekért nem kell feltétlenül a világ másik végébe futnunk, Európán belül is számtalan vonzó menedéket találhatunk. Például Franciaországban.

Utazzunk könyvekkel! – Olaszország

Nem csoda, hogy a regényírók szívesen küldik itáliai tájakra a hőseiket, ahol azok rendre beleszeretnek előbb a helyi konyhába, majd valamelyik megnyerő helyi lakosba.

Utazzunk könyvekkel! – Németország

Türingiában meghökkenve fedeztem fel, hogy a Grimm mesekönyvemből ismerős gerendavázas házak nem a grafikus fantáziájának szülöttei.